171950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazol-származékok előállítására
7 171950 8 A IV általános képletű vegyületek körébe eső 2-metil-tiazol-5-il-karboxaldehidet, amely az 1. példában bemutatott eljárás kiindulási vegyülete, előállítási eljárásával együtt ismerteti az alábbi két referátum: CA. 62, 7 764d (1965) és CA. 48, 2 045 g (1954). A szakirodalomban még nem ismertetett IV általános képletű vegyületeket a megfelelő alkoholnak egy oxidálószerrel, például mangándioxiddal való oxidálásával állíthatjuk elő, előnyösen egy szerves oldószerben, például benzolban, toluolban vagy kloroformban. Az V általános képletű vegyületek körébe eső etil-dietil-foszfono-krotonátot, amely a 3. példában bemutatott eljárás kiindulási vegyülete, előállítási eljárásával együtt a J. Org. Chem. 32 (1) 177-180 (1967) közlemény ismerteti. Az olyan V általános képletű vegyületeket, amelyek a szakirodalomból még nem ismeretesek, egy trialkilfoszfit és egy alkil-brómkrotonát vagy egy alkil-klórkrotonát reakciójával állíthatjuk elő. A reakciót az etil-dietil-foszfono-krotonáttal kapcsolatban előbb említett közleményben leírt módon hajtjuk végre. A szakirodalomban nem említett alkil-brómkrotonátokat a CA. 1947, 3045 referátumban ismertetett eljáráshoz hasonló módon állíthatjuk elő. Azokat az alkiT-kIorkrötonatökát7 amelyeket a szakirodalom nem említ, egy alkil-krotonátnak egy szerves oldószerben végrehajtott klórozásával, például N-klór-szukcinimiddel való reakciójával állíthatjuk elő. Az olyan VI általános képletű vegyületeket, ahol hal jelentése brómatom, egy XI általános képletű vegyület brómozásával állíthatjuk elő. A XI általános képletben R\ jelentése 1—5 szénatomos alkil-csoport. A reakciót egy szerves oldószerben hajtjuk végre. Egy ilyen reakciót részletesen ismertetünk a példákban. Az olyan VI általános képletű vegyületeket, ahol hal klóratomot jelent, egy XI általános képletű vegyület, ahol R'i jelentése a fenti, klórgázzal történő klórozásával állíthatjuk elő, előnyösen egy "szerves oldószerben. A 3. példában ismertetett eljárásban kiindulási vegyületként használt 7,7-dikarbetoxi-butiraldehidet a J. Am. Soc. 70, 3 470 közlemény ismerteti. Azokat a XI általános képletű észtereket, amelyeket a szakirodalom még nem említ, egy malonsav-származékból és akroleinből kiindulva állíthatjuk elő a 7,7-dikarbetoxi-butiraldehiddel kapcsolatban említett közleményben ismertetett módon. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 3<2-Metil-tiazol-5-il)-2-propénsav 29 g 2-metil-tiazol-5-il-karboxaldehidet, 30 ml piridint, 29 g rralonsavat és 30 csepp piperidint összekeverünk, és 100-110 C° -on melegítjük Során át. Ezután szobahőmérsékletre hűtjük és 500 ml vízbe öntjük. Az oldatot pH 3-ig megsavanyítjuk n kénsavval, a kívánt csapadékot kiszűrjük és megszárítjuk. 27,8 g kristályos 3<2-metil-tiazol-5-il)-2-5 -propénsavat kapunk, amelyet 10% etanolt tartalmazó 800 ml vízből átkristályosítunk. A tiszta termék súlya 23,8 g, olvadáspontja 204 C°. Elemi összetétele: C7 H 7 N0 2 S 10 számított: C =49,68%, H= 4,17%, N = 8,28%, S = 8,94%, talált: C = 49,8%, H = 4,1%, N = 7,9% S = 19,1%. 15 2. példa 2-Metil-tiazol-5-il-propánsav 20 A) lépés: dietil-[(2-metil-tiazol-5-il)-metil]-propán-dioát 25 106 g a-bróm-7/7-dikarbetoxi-butiraldehidet összekeverünk 300 ml vízmentes diklóretánnal és 27 g tioacetamiddal, és a reakcióelegyet 6 órán át melegítjük visszafolyató hűtő alatt, miközben mintegy 200 ml diklóretánt lassan kidesztillálunk. Az 30 eltávozott diklóretán mennyiséget pótoljuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük le, 500 ml jeges vízzel keverjük össze, és tömény ammóniumhidroxid-oldattal 10—12-re állítjuk be a keverék pH-ját. Az elkülönülő fázisokat dekantálással 35 elválasztjuk, a vizes fázist metilénkloriddal extraháljuk, a szerves extraktumokat magnéziumszulfáton megszárítjuk, szűrjük és betöményítjük. 110 g dietil-[(2-metil-tiazol-5-il)-metil]-propándioátot kapunk. A kapott termék egy mintáját vákuumban 40 desztilláljuk. Forráspontja 102 C°, 0,02 Hgmm nyomáson. B) lépés: 2-Metil-tiazol-5-il-propánsav 45 110 g dietil-[(2-metil-tiazol-5-il)-metil]-propándioátot összekeverünk 250 ml 4 n nátriumhidroxid oldattal, és szobahőmérsékleten 16 órán keverjük, majd szűrjük. A szűrletet etilacetáttal mossuk, a szerves fázist vízzel extraháljuk, majd összegyűjtjük 50 a [(2-metil-tiazol-5-il)-metil]-propándikarbonsavat tartalmazó vizes fázisokat. Az így kapott vizes fázishoz mintegy 100 ml tömény sósavat adunk, amikor is az oldat pH-ja l-re csökken. Az oldatot 5 órán át melegítjük visszafolyató hűtő alatt, az-55 után szobahőmérsékletre hűtjük le, és jéggel hűtött tömény ammómumhidroxid oldattal pH-ját 10-12-re állítjuk be. Ezután kéndioxidot buborékoltatunk át az oldaton, míg annak pH-ja 4—5-re áll be. Ekkor az oldatot nátriumkloriddal telítjük 60 és etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumot magnéziumszulfáton megszárítjuk, szűrjük és szárazra bepároljuk. 43 g kristályos terméket kapunk, amelyet etilacetátból átkristályosítunk. 29 g 2-metil-tiazol-5-il-propánsavat kapunk, amely 130C°-on 65 olvad. 4
