171941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zárt, sima, de mégis mély strukturáltságot mutató felületek előállítására

3 17194Í 4 len eloszlású, nem éles kontúrokkal rendelkező, lapos kiemelkedéseket kapunk, amelyek az anyag tixotróp tulajdonságának következtében stabilan megmaradnak. Ez után következhet a szokásos szárítás és kiégetés, vagy valamely további díszítő 5 ül. kiegészítő lépés. Ennél a technikánál nem mindegy, hogy a szivacsolást kiégetett vagy szárított felületen végezzük-e. Ha pl. egy kiégetett felületre az eredeti zománccal azonos színnel szivacsolunk, akkor is lesz árnyalatbeli eltérés a 10 két réteg között, mivel az alsó réteg már másodszor ég ki. Szárított felületre történő szivacsolásnál pedig a szétszívódó vízfoltoknak adnak .játékot" a színben. Ez a szivacsolási technika a színek, a szuszpenzió és az eloszlás megfelelő 15 megválasztásával igen dekoratív, és e mellett rendkívül termelékenyen előállítható elemek gyártását teszi lehetővé. (A szivacsolási technika neve abból adódott, hogy az itt szükséges igen kis vákuum a felületre enyhén rányomott szivaccsal is előállít- 20 ható.) Egy másik lehetőség a felület „megmozgatására" az, hogy a szokásosnál szárazabbra kevert szuszpenziót szórópisztollyal hordjuk fel a felületre, amikor is az anyag rosszul terül, és így 25 homokszórt jellegű felületet kapunk. A fentiek szerint előállított, apró egyenetlenségekkel borított felületek vizsgálata során jutottunk arra a felismerésre, hogy egy vagy több szín alkalmazásával, szórópisztoly segítségével kialakít- 30 hatjuk a térbeliség hatását keltő fény-árnyék mintázatot. Ehhez azt a pszichológiai hatást használtuk fel, hogy abban az esetben, ha viszonyítási alapunk nincsen, akkor egy átlagos, közepes magasságú megvilágítást képzelünk el, és a tárgyakat 35 e szerint rekonstruáljuk. Ennek következtében, ha a fény-árnyék hatást mutató színeket a lemez síkjával a szórópisztoly fél kúpszögénél kisebb szöget bezáró irányból, tehát a lemez éle felől, igen laposan szórjuk fel, úgy a kis kiemelkedések 4° is hosszú árnyékot vetnek, ami a már említett effektus következtében az ott levőnél lényegesen mélyebb térbeliség látszatát kelti. A kiégetés után ebből egy nem tökéletesen sík, de teljesen sima, homogén felületet kapunk. 4S A fentiekkel együtt természetesen alkalmazhatunk további variációkat is. Alkalmazhatunk a fújás közben kitakarást, a felületen részben vagy egészen beolvadó, alaktalan vagy alakos zománc, üveg vagy fém-darabokat, továbbá a beégetett 50 alapzománc és az ezt követő szárított réteg felhasználásával sgrafitto jellegű technikát is. A rétegek szerkezetének, a rátéteknek, a szivacsolásnak, továbbá a szórás magasságának is irányának a változtatásával, valamint az egymással részlege- 55 sen vagy egészen összeolvadó anyagok használatával kimeríthetetlen variációs lehetőségeket kapunk, így az előállított elemek azonos színhatás és szerkezet mellett sem válhatnak monotonná, és azok egységessége mellett is minden darab más lesz. A fentiekben ismertetett új megoldást alkalmazhatjuk természetesen más anyagoknál is. így pl. alumínium-fóliánál, vagy más fóliaszerű anyagnál a fóliába kis kiemelkedésű mintát nyomunk. Természetesen itt is csak apró egyenetlenségekről van szó. A következő fázisban ezeket „emeljük ki" a már ismertetett módon. Itt az alkalmazott anyagoknak megfelelően használhatunk száradó vagy beégethető lakkokat, alacsony olvadáspontú üveg-szuszpenziót stb. Ha a felhasználás követelményei olyanok, akkor pl. a színes lakknak mint kiemelőnek a használata után a fólia teljesen síkba teríthető, mégis megtartja a térbeliséget mutató jellegét. A fenti eljárást alkalmazhatjuk műbőröknél is, ahol a mintázóhenger-adta egyenetlenségek válnak alkalmassá más színű kenés vagy fújás alkalmazásával a mintázat kiemelésére. Csempe vagy egyéb kerámia-felületek esetében természetesen a kiégetési hőmérsékletnek és időnek megfelelően kell megválasztanunk az alkalmazott anyagokat és a technikát. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás zárt, sima, de mégis mély strukturáltságot ill. térbeliséget mutató felületek előállítására, amelynél fémlemez vagy fémfólia vagy kerámia alapot, és erre felvitt, egy vagy többrétegű, azonos vagy különböző színű zománc-bevonatot alkalmazunk, azzal jellemezve, hogy a célszerűen már alapzománccal ellátott felületen apró egyenetlenségeket ill. kiemelkedéseket hozunk létre, majd a felületet szórással, részben vagy egészen, egy vagy több rétegben, azonos vagy eltérő színekkel, a lemez síkjával a szórás fél kúpszögénél kisebb szöget bezáró irányból, - tehát a lemez éle felől — zománccal vonjuk be. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelynél alapzománccal ellátott fémlemezt használunk, azzal jellemezve, hogy a felületi egyenetlenséget ill. kiemelkedéseket zománcszuszpenzióba mártott szivacsnak a felületre történő rányomásával és leemelésével, ill. ennek többszöri megismétlésével állítjuk elő. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szórás közbeni kitakarást, zománc, üveg vagy fém-betét elhelyezését, továbbá a sgrafitto technikát külön-külön vagy bármely kombinációjában alkalmazzuk. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2 784627 - Zrínyi Nyomda