171898. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és rögzítőcsap furatban való kihorgonyzáshoz

11 171898 12 lel zárjuk, hogy a még folyékony kötőanyag kifolyását, különösen mennyezeti szereléseknél, meggátoljuk. A 9. ábrán látható kiviteli alaknál a 6 fedá 52 gyűrűs horonnyal van ellátva és legalább részben áttetsző anyagból van elkészítve. Feltöltéskor az 1 rögzítőcsap 22 nyílásain át beáramló kötőanyaggal a 16 furat fokozatosan töltődik fel lényegében a fenéktől kiindulva, amíg a 6 fedelet el nem éri. A 6 fedél elérésekor a 6 fedél áttetsző homlokfala elsötétedik, ami a kezelőnek azt jelzi, hogy a feltöltés megtörtént. A 6 fedél áttetsző kialakítása elérhető oly módon, hogy az egész elem áttetsző anyagból készül, de megoldható úgy is, hogy az 52 üreg egészen vékony külső fallal van kialakítva, így a vékony fal áttetszővé válik. Minthogy a kötőanyag a 6 fedél 52 üregeibe csak akkor tud behatolni, ha a 16 furatban a nyomás elérte az előírt besajtolási nyomást, az ilyen kialakítás megakadályozza a hamis visszajelzést akkor is, ha a 16 furat valamilyen oknál fogva nem a fenékrésztől kiindulva, hanem fordítva töltődik fel. Ha meglehetősen vékonyan folyó kötőanyagot alkalmazunk, akkor a jelzés a 6 fedél 58 légtelenítő furatának segítségével is megoldható. Ekkor az 58 légtelenítő furatot kell olyanra méretezni, hogy a kötőanyag csak megadott nyomás mellett tudjon abba behatolni. így a kötőanyag akkor jelenik meg az 58 légtelenítő furat szájánál, amikor a feltöltés teljes mértékben megtörtént. Ezzel a megoldással lehetővé válik, hogy a fedél áttetsző homlokfalán keresztül szemlélje a munkát végző személy, hogy mikor telik meg a rögzítőcsap és a furat fala közötti tér a kötőanyaggal. Tekintettel arra, hogy a kötőanyag sötét színű, a telítődési folyamat igen jól nyomonkövethető. Minthogy a rögzítőcsaphoz tartozó fedélen nyílás van kialakítva, a kötőanyag a furatot fenékrészétől kiindulóan tölti meg, és legvégül éri el a fedelet. Amikor a fedél áttetsző falánál megjelenik a kötőanyag, a feltöltést végző személy látja, hogy az a furatot teljesen kitöltötte, és a besajtolást abbahagyja. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha az egyes furatok térfogata nem azonos, minthogy a fal üreges téglából van kialakítva. A találmány szerinti rögzítőcsap egy célszerű kialakításánál a fedél falában olyan üregek lehetnek kialakítva, amelyek mélységét a kötőanyag viszkozitásának függvényében úgy határozzuk meg, hogy a kötőanyagnak az üregbe történő behatolása csak egy adott sajtolási nyomás elérése esetén lehetséges. A furat kitöltéséhez szükséges besajtolási nyomás mindenekelőtt a furat átmérőjétől és mélységétől, valamint a kötőanyag viszkozitásától függ. Ez azt jelenti, hogy mély és keskeny furatok esetén viszonylag kis keresztmetszetű üreget kell a fedélben kialakítani, míg ha a furat nem túlságosan mély és tágas, a gyűrűs tartóelem üregeit is nagyobb keresztmetszetűre lehet készíteni, minthogy ekkor kisebb besajtolási nyomásra van szükség. Tekintettel arra, hogy a kötőanyagnak a fedél üregeibe történő behatolásához szükséges nyomás a furat belső terében csak akkor alakul ki, amikor az kötőanyaggal lényegében feltöltődött, a találmány szerinti megoldás biztosítja, hogy a furatot a kötőanyag mindig teljesen kitöltse, mert a kötőanyag 5 csak ekkor jelenik meg a fedél áttetsző falánál, jelezvén, hogy a furat kötőanyaggal fel van töltve. Ez különösen akkor igen fontos, ha a furatot vízszintes falba, (például födémbe) készítjük, minthogy ekkor a kötőanyag nem a furat fenékrészétől 10 kiindulva tölti fel a rendelkezésre álló teret, és így pusztán az áttetsző fal a megbízható ellenőrzést nem biztosítja. A 10. ábrán ábrázolt 1 rögzítőcsapnál a 9 kötőanyag kikeményedése után az 1 rögzítőcsap 3 15 belső menetébe illő 55 külső menettel ellátott 56 műanyagbetéthüvelyt csavarunk be mindaddig, amíg az 56 műanyagbetéthüvely 53 ütközőpereme az 1 rögzítőcsap homlokoldalára felütközik. Az 50 tárgy az 56 műanyaghüvelynek elvékonyodó és 54 hossz-20 irányú bordákkal ellátott 57 belső furatába csavart facsavarmenettel ellátott 51 rögzítőcsavarral rögzíthető a falra. Az 1 rögzítőcsap és az 56 műanyagbetéthüvely közötti ékelődés következtében nagy kihúzási erőnek ellenálló kihorgonyzás jön létre. 25 A 10. ábrán ábrázolt rögzítőelemre felhelyezett 6 fedél koncentrikus 52 üreggel van külső felületén ellátva, az 52 üreg tengelyirányban majdnem a 6 fedél furat felé forduló homlokoldaláig terjed. A 9 30 kötőanyagnak az 5 üreges térbe történő befecskendezésénél ezt az 52 üreget is kitölti a. 9 kötőanyag, amely azután a kikeményedés során a 6 fedélben szilárd magot képez. Ali. ábrán ábrázolt 1 rögzítőcsap bebetonozása 35 úgy történik, hogy a 16 furatnak kitöltése előtt az 1 rögzítőcsap 40 belső terébe egy, az ábrán nem ábrázolt befecskendező betéthüvelyt tolunk, amelynek bevezetési vége az 1 rögzítőcsap 60 szűkületére tömítésbiztosan felütközik. A kikeményedő 9 40 kötőanyagot ezen hüvelynek a bevezetési végével ellentétes végére illesztett, az ábrán ugyancsak nem ábrázolt befecskendező szerkezet segítségével fecskendezzük be. A 9 kötőanyag 61 nyíláson keresztül oldalirányban lép be a 16 furatba. A 61 45 nyílások, 62 kidomborítások felnyitással, úgynevezett felszúrással vannak kiképezve. A 62 kimélyítések tangenciálisan vannak a rögzítőelembe besajtolva. Ezáltal az 1 rögzítőcsapban hátrafelé felbővülő 63 tér csak egész kis mértékben csökken, 50 úgy hogy a kötőanyag jó átfolyása biztosított. A 9 kötőanyagnak befecskendezése és kikeményedése után a befecskendezőbetét hüvelyt a benne kikeményedett kötőanyagmaggal együtt el-55 távolítjuk. A rögzítőcsap 40 belsőterének 3 belső menete most már szabaddá válik, hogy az 51 rögzítőcsavar becsavarásával az 50 tárgy a falra rögzíthető legyen. A 12. ábrán ábrázolt rögzítőcsap 70 lemez-60 anyagból van kiképezve, amely a 71 kimélyítések kisajtolása és felszúrása után hüvely alakban van összetekerve. Különösen nagy kihorgonyzófelület érhető el akkor, ha a kimélyítések mélységének aránya a kimélyítések szélességéhez, illetve két ki-65 mélyítés közötti távolsághoz viszonyítva 1:5. 6