171890. lajstromszámú szabadalom • Gömbcsuklós tagos lánc

5 171890 6 görbületi sugarai gyakorlatilag azonosak a 8 és 10 támasztófelületek görbületi sugarával, s gömbközéppontjuk a 3 gömbközépponttal egybeesik. A 7 befogórész fentiekben leírt ürege olyan 18 nyílással van ellátva, melynek átmérője valamivel nagyobb a 2 szárrész közvetlenül a 8 támasztófelület szomszédságában mért átmérőjénél. A két átmérő közötti különbség a 18' és 4 kúposszögek, valamint a 2 szárrész átmérőjének függvénye, és előnyösen úgy választjuk meg, hogy két szomszédos lánctag maximális csuklószöge esetén is a 2 szárrész külső felülete, és a 18 nyílás belső pereme között csupán nagyon kis hézag biztosított legyen. (A két szomszédos lánctag maximális csuklószöge a 18' és 4 kúpszögek különbségének felével lehet egyenlő.) A 18' és 4 kúpszögek különbségéből, valamint két közvetlenül egymás után következő 3 gömbközéppont egymástól mért s távolságából az Lábra szerinti gömbcsuklós tagos lánc nyomvonalának megengedhető legkisebb görbületi sugara nehézség nélkül meghatározható. így példaképpen e minimális görbületi sugár s = 60 mm-nél és a = 8°-nál mintegy 860 mm, s = 50 mm-nél és a = 8°-nál mintegy 720 mm, s = 50 mm-nél és a = 10°-nál mintegy 570 mm, s = 40 mm-nél és a - 8°-nál mintegy 580 mm, s = 40 mm-nél és a = 10°-nál mintegy 460 mm. Általánosságban érvényes, hogy a lánc nyomvonalának minimális görbületi sugara egyenesen arányos a közvetlenül egymásra következő gömbközéppontok távolságával, és fordítottan arányos a 18' és 4 kúpszögek különbségének szinuszával. Az 1 lánctagok legnagyobb átmérője szükségszerűen a 7 befogórész tartományában van, mivel ez a következő szomszédos 1 lánctag 5 csuklótestét kívülről fogja körül. E legnagyobb átmérőjű, mintegy gyűrű alakú 16 felület az 1. ábrán látható módon enyhén hordó alakú, tehát kifelé domború felületet képez. Ebből következik, hogy az ábrán is feltüntetett módon kézenfekvő lehetőség biztosított a találmány szerinti láncnak 15 csőben történő megvezetésére, amikor is az 1 lánctagok mindegyike még a 15 cső görbe vonalvezetése esetén is a 17 belső csőfalat csupán a cső hosszirányára merőleges síkban elhelyezkedő, s a gömbközépponttól a távolságban levő vonal mentén érinti. A fentiek következtében csupán minimális súrlódási veszteségek lépnek fel, s ugyanakkor a 16 felület enyhe hordó alakja következtében az 1 lánctagok befeszülése a 15 csőben ki van zárva. A fentiekből következik, hogy az ismertetett találmány szerinti lánc lánctagjainak csuklós kapcsolata bizonyos szélső értékek között minden irányú szabadságfokkal rendelkezik, de ugyanakkor mentes a szomszédos tagok közötti bármilyen hézagtól, játéktól vagy kotyogástól. Mindezeken túlmenően a lánctagok egymáshoz képest hossztengelyük körül tetszőlegesen elforgathatok. Az 1. ábrán bemutatott módon az 1 lánctagok hossztengelyirányban csípőfogószerűen fel vannak hasítva. A példaképpeni lánc négy darab hasítással van ellátva, melyek közül az ábrán csupán a 13 hasítást tüntettük fel. A 13 hasítások az 1 lánctagok hossztengelyén átmenő síkokban helyezkednek el és lehetőleg keskenyek. Hosszirányban a 13 hasítások átmetszik a teljes 7 befogórészt, a 2 szárrészt és meghatározott mélységig az 5 csukló-5 testet is. A 13 hasítások révén a 7 befogórész szétfeszíthetővé válik, ily módon a szomszédos 1 lánctag 5 csuklóteste a 3. ábrán bemutatott módon külön szerszám alkalmazása nélkül bepattintható a 7 befogórész üregébe. 10 A 13 hasítások hosszúságát, illetve mélységét természetszerűleg meghatározza az 1 lánctagok szerkezeti anyaga, valamint a 7 befogórésznek azon szétfeszítési mérete, amely a szomszédos 1 lánctag 5 csuklótestének bevezetéséhez szükséges. 15 A 2. ábra a vezetőcsőben elhelyezett találmány szerinti lánc valamely keresztmetszeti szelvényét mutatja be. A metszeten jól látható a 2 szárrész felhasítása, nézetben a 7 befogórész legnagyobb átmérőjű 16 felülete, amely a 15 cső 17 belső 20 felületére vonal mentén feltámaszkodva a lánc vezetését biztosítja. A 15 cső 20 hosszanti kivágással van ellátva, amelyen keresztül 21 menesztőtag nyúlik ki. E 21 menesztőtag az alkalmazási cél függvényében tetszőleges kialakítású lehet. A 2. ábrán 25 szándékosan csupán vázlatosan, mintegy érzékeltetve tüntettük fel, s az ábrázolásból kitűnik, hogy e 21 menesztőtag az 1 lánctagokra a 2 szárrész tartományában van felerősítve, s nyúlványa a 15 vezetőcsőből kiáll. 30 Mint már említettük, a 3. ábra két szomszédos 1 lánctag összeszerelését tünteti fel. Amennyiben a jobb oldali lánctag 5 csuklótestét a nyíl irányából a bal oldali 1 lánctag 7 befogórészének 18 nyílásába bevezetjük, úgy az 5 csuklótest kúpos 9 35 palástfelületének ékhatása a 18 nyílást feltágítja. Ez a 13 hasítások révén válik lehetővé. Miután a feltágított, szétfeszített 18 nyílás belmérete az 5 csuklótest áthatolását lehetővé tette, a 7 befogórész rugószerűen összehúzódik, és az 5 csuklótestet 40 mindaddig továbbtolja, míg a 10 támasztófelület 3' gömbközéppontja a 12 támasztófelület 3 gömbközéppontjával egybeesik. Ezzel a szerelési művelet befejeződik, s az 5 csuklótest központosított, tengelyirányú játéktól mentes helyzete a 7 befogórész 45 üregében biztosított. A fenti, egyszerű összenyomással elért összekapcsolás ellenkező irányban, tehát bontó értelemben nem ismételhető meg, mivel a 8 támasztófelületet burkoló kúp kúpszöge a kúpos 9 palástfelület kúpszögénél lényegesen 50 nagyobb. A gömbcsukló húzóigénybevételekor a 8 támasztófelület ékhatása nem elégséges a 7 befogórész szétfeszítéséhez, s így az 5 csuklótest a húzóerő hatása ellenére is összeszerelt helyzetében marad. 55 A 4. ábra a találmány szerinti gömbcsuklós tagos lánc egy másik célszerű példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel, amely különösen alkalmas nyomóigénybevétel felvételére, tehát a lánc tolóüzemmódjához. Ezen kiviteli alak ismertetésénél az azo-60 nos rendeltetésű szerkezeti elemeket az 1. ábránál ismertetett elemekkel azonos hivatkozási jelekkel jelöljük. A lényegében kúp alakú 5 csuklótest 2 szárrész felőli vége itt is gömböv alakú 8 támasztófelülettel van kiképezve, míg másik végén ugyan-65 csak gömbsüveg alakú, azonban homorú 25 támasz-3