171889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium gyártmányok, főleg aluminium épületszerkezetek felületkezelésére
MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1976. VI. 16. Közzététel napja: 1977. XI. 28. Megjelent: 1978. XI. 30. (EI-680) 171889 Nemzetközi osztályozás: C 25 D 11/18 Feltaláló: dr. Galambos Sándor fizikus, korróziós szakmérnök, Budapest Tulajdonos: Építéstudományi Intézet, Budapest Eljárás alumínium gyártmányok, főleg alumínium épületszerkezetek felületkezelésére 1 A találmány eljárás alumínium felület kezelésére, főleg félgyártmányok, pl. épületszerkezeti részek korrózióállóságának és esztétikus megjelenésének fokozására, csillogásának megszüntetésére és/vagy további felület védő, színező stb. rétegek fölvitelé- 5 nek megkönnyítésére, melynek során az alumínium felületét a természetes oxidréteg vastagságát megnövelő vegyi anyagokkal hozzuk érintkezésbe. Igen sok olyan alumínium felületkezelési eljárás 10 ismeretes, amelyhez különböző vegyi anyagokat használnak és ezeket egy vagy több műveleti lépésben viszik föl a fémanyag felületére. Több mint 60 évvel ezelőtt vált ismeretessé a Bauer --Vogel-féle eljárás, majd a második világháború 15 előtt fejlesztették ki a „MBV" módszert, továbbá az „EW", az „LW", a „PYLUMIN", az „ALROK", az „ALODINE", az „ALOCROME", a „McCOLLOGH" (USA), valamint a „JIROTKA" (Svájc) eljárásokat. 20 A legújabb módszerek közé tartozik az NSZK-ból származó „VAW" eljárás. Ennél csak úgy, mint a korábbiak mindegyikénél lúgos, vagy savas kémhatású oldatokkal mesterségesen oxidálják 25 az alumínium felületét, illetve a természetes úton kialakuló oxidhártyát vastagítják meg. Ismeretes továbbá a „BÖHMIT" nevű eljárás, melynél az oxidálást semleges kémhatású forró vízzel, illetve vízgőzzel hajtják végre. 30 Az ismert alumínium felületkezelési eljárások nagy része egymáshoz teljesen hasonló módszerekkel dolgozik, csupán az alkalmazott oldatok kémiai összetevőiben vagy azoknak egymáshoz viszonyított keverési arányaiban, adott esetben járulékos intézkedésekben — a kezelés időtartamában, az alkalmazott hőfokokban, a közbenső öblítésekben, a pihentetés időtartamában és körülményeiben stb. - találhatók eltérések. Az említett „MBV", „EW", „LW" és „PYLUMIN" eljárások közös sajátossága, hogy mindegyikük nátriumkarbonátot (Na2 C0 3 ) és nátriumkromátot (Na2 Cr0 4 ) tartalmaz, mégpedig megközelítőleg egyenlő keverési arányokban. Az ismert kémiai felületkezelő eljárások nagy része csak meghatározott és általában szűk alkalmazási területen használható. így pl. a sárga felületet szolgáltató 6-vegyértékű mérgező kromátokat nem szabad alkalmazni élelmiszeripari berendezéseknél és csomagoló eszközöknél, továbbá mezőgazdasági üzemekben és mezőgazdasági terményeket földolgozó berendezések csővezetékeinél, tartályainál stb. A „BŐHMIT"-féle felületkezelési módszer nem eredményez „mérgező" jellegű oxidréteget, hátránya azonban, hogy kis porozitású és csekély vastagságú védő réteg jön csupán létre, és ez könnyen megsérül. Hátránya továbbá, hogy az ily módon felületkezelt fémfelület mindig fényes, és 171889
