171880. lajstromszámú szabadalom • Nagystabilitású diszkrét kijelzésű hangfrekvenciás csúcsszintmérő

3 171880 4 dezésű szintmérő (kivezérlésmérő) megoldásokkal a modern stúdiótechnika követelményeit már nem lehet kielégíteni. Kivezérlésmérés céljára célszerűnek bizonyult az analógdigitális kijelzés használata. E megoldásnál az eddigi folyamatosan működő (analóg) kijelzés helyett megfelelő felbontású fénydiódasorból álló digitális kijelző került alkalmazásra. Ilyen kivezérlésmérő megoldást ismertet a „Funkschau" c. folyóirat 1972. évf. 17. száma és az AUDIO Engineeing Society Inc. Central Europe Section, rotterdami ülésén, 1973 februárban elhangzott előadás: „Peak Level Meter with LED-indication, a new generation". E megoldások valóban kiküszöbölik a hagyományos kivezérlésmérők igen sok hibáját. Felépítésük — működési sorrendben — a következő : Illesztői okozat-csúcsegyenirányító-f efutásivisszafutási idő beállító fokozat — logaritmikus jellegű referenciaosztóval ellátott komparátorsor — fénydiódasoros kijelző. Látható, hogy a logaritmizálás egyszerű ellenállás-láncból áll, tehát nem tartalmaz hőfokfüggő elemet. A felfutási-visszafutási idő beállítása teljesen elektronikus úton történhet, mivel mechanikai tehetetlenségi tényező a fénydiódás kijelzőknél nincs. Az egyes kis jelszintek mérési pontosságát azonban ezek a megoldások is csak kis mértékben javítják az egyenirányítás kisszintű nonlinearitás következtében. Hátrányos tulajdonsága a kivezérlésmérőknek még, hogy az egyidejűleg világító fénydiódák számával, azaz a kivezérléssel arányosan növekszik az áramfogyasztás. E kivezérlésmérők pontosságát lényegesen befolyásolja a skála felbontása, vagyis az alkalmazott fénydiódák száma. Pl. 26 fénydiódára történő bontásnál a teljes kivezérlés és a kivezéreletlen állapot között 26-szoros is lehet az áram ingadozása. Ez pl. a stúdióasztalokban való alkalmazás esetén a berendezés egyéb paramétereire is kihat, vagy különleges stabilizáló-szűrő berendezést igényel. Célszerű tehát az áramingadozást minél kisebb értékre szorítani. További hátrányos tulajdonsága fenti megoldásoknak, a túl vezérlés jelzés kellő figyelemfelhívó hatásának hiánya. A hagyományos kivezérlésmérőknél pl. fénymutatós kijelzésnél a keverési tartományban a kijelző ernyő fehér, a túlvezérlési tartományban vörös színű. E megoldás figyelemfelhívó hatása kielégítő. A fénydiódás kijelzésnél — mivel csak a vörös színű ad megfelelő fényerőt — az azonos színű fénydiódákat hoszszítani és keresztirányú téglalap alakú „maszkolással" látják el. E megoldás hátránya, hogy a fényerősséget csökkenti, mivel leszűkíti a fénykibocsátó felületet és mintegy megnöveli a fénydiódák közötti távolságot, vagyis a szubjektív villózásérzetet, mely az emberi szem gyors kifáradását idézi elő. Fentiek figyelembevételével a korszerű szintmérőnek a következő követelményeknek kell eleget tenni: — Nagypontosságú mérés a kis és nagyszintű tartományban egyaránt. — Kis áramfogyasztás, illetve kis áramfogyasztásingadozás. — Intenzív figyelemfelkeltő hatású túlvezérlésjelzés. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő hangfrekvenciás feszültség-csúcsszintmérővel a fenti hátrányokat kiküszöböljük. A találmány tárgya tehát: nagy stabilitású, nagy mérési pontosságú, diszkrét kijelzésű (fénydiódás) csúcsszintmérő, kis áramfogyasztás-ingadozással, nagy skála felbontással, intenzív figyelemfelhívó hatású túl vezérlésjelzéssel — célszerűen a stúdiótechnikában kivezérlésmérőként való felhasználásra, melynek meghatározója az illesztőfokozat, a jelosztályozó fokozat, a legalább két egyenirányító fokozat, a felfutási- és visszafutási idő beállító fokozatok, a logaritmikus referenciaosztókkal ellátott komparátorsorok, a vezérelt kapcsolóáramkörsor és a fénydiódás kijelzősor. A találmányt a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti kivezérlésmérő egy kiviteli példájának vázlatos kapcsolási elrendezését mutatja, a 2. ábrán az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés egy részét, a 3. ábrán szintén az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés egy részletét látjuk. Az 1. ábra a találmány szerinti kivezérlésmérő egy lehetséges kiviteli példáját ábrázolja. Az 1 illesztőfokozat bemenete külső jelszintforráshoz csatlakozik, kimenete 2 osztályozó fokozat bemenetével van összekapcsolva. A 2 osztályozófokozat két kimenete közül az A nagyszintű kimenet a nagyszintű 3 precíziós csúcsegyenirányító bemenetével, a B kisszintű kimenet pedig a kisszintű 4 precíziós csúcsegyenirányító bemenetével van összekötve. A nagyszintű 3 precíziós csúcsegyenirányító kimenete a nagyszintű felfutási-visszafutási időket 5 beállító fokozat bemenetével, a kisszintű 4 precíziós csúcsegyenirányító kimenete a kisszintű felfutási-visszafutási időket 6 beállító fokozat bemenetével van összekapcsolva. A nagyszintű felfutási-visszafutási időket 5 beállító fokozat kimenete a 7 komparátorsor bemenetéhez, a kisszintű felfutási-visszafutási időket 6 beállító fokozat kimenete a 8 komparátorsor bemenetéhez van kötve. A 7 komparátorsor kimenete és a 8 komparátorsor kimenete vezérelt 9 kapcsolóáramkörsor bemenetéhez, a vezérelt 9 kapcsolóáramkörsor kimenete pedig a 10 fénydiódasor bemenetébe csatlakozik. Az 1 illesztőfokozat a bemenetére kapcsolt elektromos jelszintek amplitúdóillesztését, és a zavarójel kioltását végzi. A 2 osztályozó fokozat érzékeli a bemenetére vezetett jel szintjét, szétválasztja a kis és nagy szinteket, tehát két jelosztályt alakít ki, és ezeket úgy erősíti külön-külön, hogy kisszintű jel max- amplitúdója az erősítés után azonos nagyságú legyen a nagyszintű jel erősítés utáni amplitúdójával. Ezzel a megoldással a kisszintű jelek és nagyszintű jelek azonosan, nagy amplitúdóval kerülnek a 3 és 4 precíziós csúcsegyenirányítókra, melyek így csak re-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2