171867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-arilamino-2-imidazolin-származékok előállítására
3 171867 4 hanem az aroilgyököt az imidazolin nitrogénatomján hordják. Ezekben a tiszta formában keletkező aroil-származékokban az aroilgyök elszappanosítással könnyen lehasítható, mimellett a 2-arilamino-2-imidazolkiok különösen tiszta formában keletkeznek. A találmány tárgya eljárás (la) vagy (Ib) általános képletű 2-arilamino-2-imidazolin-származékok és sóik előállítására, ahol Rt , R 2 és R 3 szubsztituensek egymással megegyezőek vagy egymástól különbözőek lehetnek és hidrogénatomot, halogénatomot, előnyösen klórvagy brómatomot vagy rövidszénláncú alkilgyököt jelentenek azzal a megszorítással, hogy az R^ R2 és R 3 gyökök közül legalább az egyik mindig hidrogénatomtól eltérő jelentéssel rendelkezik, R4 hidrogénatomot vagy R5 csoportot képvisel, mimellett R 5 egy olyan benzoilgyököt jelent, amely adott esetben 1—2 szénatomos alkilgyökkel lehet helyettesítve, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű anilin-származékot, ahol Rj, R2 és R 3 jelentése a fent megadottakkal egyezik, egy (III) általános képletű l-aroil-imidazolidin-2-onnal, ahol R5 a fent megadott jelentésű, az alkalmazott (II) általános képletű anilin-származék 1 móljára vonatkoztatva, legalább 2 mól foszforoxiklorid jelenlétében szobahőmérséklettől legfeljebb a foszforoxiklorid forráshőmérsékletéig terjedő hőmérsékleten reagáltatunk, és a felesleges foszforoxiklorid elkülönítése után kapott közbenső terméket enyhén hidrolizáljuk, ezt követően kívánt esetben az olyan kapott (la) és (Ib) általános képletű vegyületekben, ahol R4 jelentése az R 5 szubsztituensre megadott jelentéssel rendelkezik, az aroilgyököt alkoholokkal savakkal vagy alkalikusan reagáló vegyületekkel lehasítjuk és a kapott (la) és (Ib) általános képletű vegyületeket szabad bázisokként vagy szervetlen vagy szerves savakkal alkotott sók alakjában elkülönítjük. A (II) általános képletű anilin-származékot és a (III) általános képletű l-aroil-imidazolidin-2-ont körülbelül mólegyenértéknyi mennyiségben alkalmazzuk. Lehetőség van arra is, hogy a reakciópartnerek egyikét csekély feleslegben, például a másik reakciópartner mennyiségére vonatkoztatva 10—20% feleslegben alkalmazzuk. Jóval nagyobb felesleg esetén a reakció lényegében hasonló értelemben megy végbe, ilyen esetben azonban bizonyos mértékű kitermelésbeli csökkenéssel, például a kitermelés kereken 75%-ra való csökkenésével kell számolnunk a helyet igénylő mellékreakciók miatt. Célszerűen 1 mól (II) általános képletű anilin-származékra legalább 3 mól foszforoxikloridot kell használni, mivel ekkor az (la) és (Ib) általános képletnek megfelelő végtermékek optimális tisztaságban kaphatók. Különösen előnyös foszforoxikloridnak oldószerként való egyidejű alkalmazása mindkét reakciópartner számára. Dolgozhatunk azonban közömbös oldószerekben is, így például klórozott szénhidrogénekben, mint oldószerekben. A reakció lejátszódása után a felesleges foszforoxikloridot célszerűen eltávolítjuk, amely rendszerint lepárlással történik. A savanyú lepárlási maradék azután egy foszfortartalmú közbenső terméket tartalmaz, amely a legtöbb esetben kikristályosodik, és amelyet azután vízzel való kezeléssel hidegen, például jeges vízzel, még gyorsabban pedig vizes alkalikus közeggel, például nátriumhidrogénkarbonát-oldattal vagy híg nátriumhidroxid-oldattal történő kezelés útján, olyan (la) és (Ib) általános képletű vegyületekké hidrolizálunk, ahol az R4 helyettesítő megegyezik R 5 jelentésével. Ez az enyhe hidrolízis mind a vizes közegnek a bepárlási maradékhoz való közvetlen hozzáadása útján történhet, mind pedig úgy végezhető, hogy a bepárlási maradékot elő-5 szőr valamely szerves oldószerben, például metilénkloridban oldjuk és az oldatot jéggel hűtött vízzel vagy alkalikus oldatokkal kezeljük. Az aroil-csoport lehasítása (la) és (Ib) általános képletű vegyületek előállítása céljából mind savakkal, így 10 ásványi savakkal vagy szerves savakkal, például ecetsavval, mind pedig alkalikusan reagáló szerekkel, így nátriumhidroxiddal, káliumhidroxiddal, nátriumkarbonáttal, ammóniával, primer-, szekunder- vagy tercier-aminokkal, így alkilaminokkal, például n-butil-15 aminnal, etanolaminnal, benzilaminnal vagy piperidinnel vagy alkálialkoholátokkal történik. Emellett egyes esetekben a lehasításhoz használt szer oldószer alkalmazása nélkül is kifejti hatását, így például a lehasítás hígított savakkal vagy lúgokkal, vagy szerves aminokkal 20 végezhető. Abban az esetben, ha a lehasító szer szilárd anyag, vagy az olyan R4 csoporttal, ahol ennek jelentése R5 jelentésével egyezik, rendelkező (la) és (Ib) általános képletű vegyület csak gyengén oldódik, ajánlatos valamely alkalmas oldószer vagy hígítószer ada-25 golása. A legtöbb esetben ajánlatos az elszappanosítási melegen, például 60 C° és 120 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen pedig a reakcióközeg forrási hőmérsékletén végrehajtani annak érdekében, hogy a túlságosan hosszú reakcióidőket elkerüljük. A melegítés a legtöbb esetben 30 1 órát vesz igénybe, célszerűen azonban több órán át tart. Meglepő módon azt találtuk, hogy az aroilgyöknek rövidszénláncú alifás alkoholokkal, mégpedig előnyösen primer alkoholokkal, való lehasítása lehetséges és kü-35 lönösen kedvező lefolyású. Általában tanácsos az aroil-vegyületeket feloldani az alkoholban és az oldatot viszszafolyatás közben forralni. A lehasítás ennél a munkamódnál nagyon kíméletes, a kitermelés 90% felett van és gyakorlatilag semmiféle melléktermék nem kelet-40 kezik. Amennyiben olyan (la) és (Ib) általános képletű vegyületeket kívánunk előállítani, ahol R4 jelentése hidrogénatom, lehetőség van arra, hogy a foszfortartalmú közbenső termék hasítását és ennek eredményeként 45 kapott (la) és (Ib) általános képletű aroil-vegyület elszappanosítását egyetlen munkamenetben végezzük. Ebben az esetben a felesleges foszforoxikloridot a kondenzált reakciótermékből lepárlással eltávolítjuk, közvetlenül ezután pedig hozzáadjuk a lehasító szert, például 50 valamely alkoholt és az egészet melegítjük. A hasítás és elszappanosítás után kapott végterméket ennek ellenére teljesen tisztán kapjuk, sőt a (II) általános képletű anilin-származékra vonatkoztatott kitermelés ezáltal még növelhető. 55 Ez az egyetlen edényben végrehajtott reakció elsősorban az ismert 2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-imidazol esetében vált be, amely ezzel az új eljárással különösen kedvező módon előállítható. Az olyan (la) és (Ib) általános képletű reakciótermé-60 kek elkülönítése, ahol R4 hidrogénatom, vagy közvetlenül bázisként, vagy megsavanyítás után sók formájában történhet. Amennyiben például az aroil-csoport lehasítását savval végezzük, sok esetben a só, például a hidroklorid, a vizes oldatból kristályos anyagként válik ki 65 és szűrés után azonnal tiszta állapotban kapható. 2
