171861. lajstromszámú szabadalom • Verőberendezés traktorral vontatott szüretelőgéphez

§> 171861 6y — a harmadik mozgásszakaszban a belső verőkarok tovább mozognak a tartóborda irányában, a külső verőkarok mozgásértelme azonban megváltozik és a szőlőtőke irányában kezdenek mozogni; — a negyedik mozgásszakaszban a külső verőkarok már a legmesszebbre lendültek ki, míg a belső verőkarok tovább mozognak a tőke irányában; — az ötödik mozgásszakaszban a külső verőkarok ismét a tartóborda irányába tartanak, a belső verőkarok viszont szélső helyzetbe távolodnak el. A fentiekben röviden vázolt mozgásszakaszokból azt látjuk, hogy a verőkarok oszcilláló mozgásának egy adott periódusában a belső és külső verőkarok szélső helyzetüket nem azonos időpontban érik el. A verőkarok végei vagy közelednek, vagy távolodnak a tőkékhez, illetve tőkéktől, s ezáltal a fürtök elválasztása minőségileg javul és kisebb lesz a sérült fürtök mennyisége. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően a belső verőkarok mozgása akkor gyorsul, amikor a külső verőkarok irányában kezdenek mozogni. A külső verőkaroknak ebben az esetben a belső verőkarok mozgásával ellentétes irányú gyorsuló mozgásuk van: ennek eredménye az, hogy a tőkék levélzete kisebb mértékben sérül meg, ezáltal pedig a fürtök leválasztása könnyebbé válik. Mivel pedig valamennyi külső verőkar a tőkesor egyik oldalán halad előre, a belső verőkarok pedig a tőkesor másik oldalán vannak, így a tartóbordára függesztett fordított U-szelvény által alkotott „alagútban" a tőkesor egyik oldalán több fürt válik le a tőkékről és esik le, mint a másikon, ez pedig a tőkék sorának azon oldala, ahol a belső verőkarok vannak. Egy teljes, önjáró vagy vontatott szüretelőgépen két boltív van, melyek két, egymással párhuzamos tőkesort pásztáznak végig, s úgy vannak kialakítva, hogy az egyes alagutakban a belső verőkarok a gép közepéhez legközelebb levő rögzítőlemezekre vannak szerelve. Ennek az elrendezésnek előnye az, hogy a szőlőfürtök nagyobb része két tőkesor között, egy vonalban esik le. A találmány szerinti berendezés egyik előnyös kiviteli példája szerint a szüretelőgép haladási irányára merőlegesen a gép felső részén kialakított pályán két híd tud gördülni". A két híd egymáshoz közelítő, vagy egymástól távolodó mozgását a sínek görgőinek pályájára szerelt, végtelenített láncból és csökkentő áttételből álló két hajtómű végzi, melyeket egy közös hidraulikus mor tor hajt meg. - A találmányt a leíráshoz mellékelt egy kiviteli példát ábrázoló rajzok segítségével részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti vontatott szüretelőgépet oldalnézetben mutatja be. A 2. ábra az 1. ábrán látható II—II metszővonal szerinti metszetrajz. A 3. ábra a találmány szerinti berendezés keresztmetszete, a 4. ábrán a görgőkön mozgó hidak hajtómechanizmusát látjuk. Az 5. ábrán a rögzítőlemezek és verőkarok szerkezeti elrendezését látjuk. A 6., 7. és 8. ábrákon metszetben látjuk a rögzítőlemezt és az erre különböző módon felszerelt verőkarok elhelyezését. A 9. és 10. ábrákon a rögzítőlemezből és verőkarokból álló verőberendezést látjuk felülnézetben, két különböző mozgás-fázisban. A 11. és 12. ábrákon felülnézetben látjuk a rögzítőlemezek és verőkarok aszimmetrikus mozgásának szélső helyzeteit. A 13. ábrán a külső és belső verőkarok mozgása közt levő amplitúdókülönbséget és fáziseltolást látjuk, a 11. és 12. ábrák szerinti mozgásszakaszoknak megfelelő diagrammban, ahol a pontozott vonal a külső, a kihúzott vonal a belső verőkarok mozgáskarakterisztikája. A 14—18. ábrákon felülnézetben látjuk az egy boltívhez tartozó verőszerkezet különböző mozgásszakaszait a 11. és 12. ábrákon látható pozícióknak megfelelően. A 19. ábrán pedig a rögzítőlemez és verőkaroknak egy további kiviteli alakját mutatjuk be felülnézetben. Visszatérve a rajzokra, az 1. ábrán az 1 szüretelőgépet látjuk, amelyet a 2 traktor vontat. A szüretelőgépen két, keresztirányú 3 és 4 görgős pálya van kialakítva a gép elején és hátulján. Ezek a pályák a szüretelőgép felső részén, vagyis a talajtól néhány méter magasságban helyezkednek el. A 3 görgős pályán egymás mellett két-két 5 és 6 görgős kocsi van, melyek mozgás közben egymáshoz közelítenek, vagy egymástól távolodnak. (Lásd a 2. ábrán a 7 kettős nyilat). Az 1 szüretelőgép felső részén, a 4 görgős pályán további két darab 8 és 9 görgős kocsi van elhelyezve. (3. ábra) Az 5 és 8, valamint 6 és 9 görgős kocsikat egymással a 10 és 11 tengelyek kapcsolják össze hosszirányban. A tengelyek mozgó hidat képeznek a görgős kocsikkal, melyre a verőberendezés tartószerkezete van felfüggesztve. A görgős kocsik ennélfogva két 12 és 13 pályaszakaszon tudnak mozogni és így két 14, 15 tőkesort lehet egyszerre leszüretelni. A 12 és 13 pályaszakaszok együttesen határozzák meg a 16 szüretelő folyosót, vagy „alagutat". A 12 és 13 pályaszakaszok által meghatározott távolságokon belül a hídra van felfüggesztve a fordított U-alakú 17 tartó, melyre a 18 verőszerkezet elemei vannak szerelve. Ezek választják el a fürtöket a tőkétől. A hídhoz vannak rögzítve a 19 tartóbordák, melyeknek alsó részére van szerelve az alagutat alul lezáró 20 gyűjtőszerkezet. A 17 tartó és a 19 tartóbordák egymástól függetlenül végeznek oszcilláló mozgást (lásd a 2. ábrán a 21 kettős nyilat). A találmány egyik előnyös kiviteli példája szerint (lásd a 9. és 10. ábrákat) egy 23 tartókeret a 22 csukló révén kapcsolódik egy 27 karral. A 27 kar a 28 dugattyúrúdhoz van szerelve. A 29 henger, melyben a 28 dugattyúrúd mozog, a berendezésben rögzítve van. A dugattyúrúd a henger 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3