171857. lajstromszámú szabadalom • Agrotechnikai eljárás szőlőtermesztésre

3 171857 4 ző termőgallyakat nevelni. A gépi metszés feladata ilyenkor főleg a szakaszosság megszüntetése, a termésminőség javítása érdekében a termőgallyak kívánt mértékű megrövidítése. 5 A találmány szerint az egyszerűsített támaszrendszeren a megfelelő módon nevelt tőkéken a terméseredményt, a termés minőségét, a vesszőhozamot, a kívánt egyensúlyi állapotot gépi metszéssel biztosítjuk. 10 A találmány szerinti agrotechnikai eljárás lényege, hogy a szőlősorban a tőkesorral párhuzamos, funkciója szempontjából egyetlennek számító kordonkart tartó huzalt alkalmazunk célszerűen 140—220 cm magasságban, a kordonka-15 rokon egymástól 10—30 cm-re termőalapokat nevelünk ki, a tőke kinevelése után a lefelé hajló, már letermett szálvesszőket, esetenként termőgallyakat, valamint az egyéb részeket, pl. a gyengén fejlett és be nem érett részeket célsze-20 rűen gépi metszéssel megrövidítjük. A találmány szerinti agrotechnikai eljárás egy célszerű foganatosítási módjánál a tőke évenkénti terhelését a letermett szálvesszők vagy termőgallyak megrövidítése mértékével állítjuk be. 25 A találmány értelmében a szőlőtőke vízszintes irányú terjeszkedését a kor donkar hosszával, a termőalapok számával szabályozzuk be. A termőalapok száma vegyszeres rügykihajtást gátló készítménnyel is biztosítható. Helyesen 30 megválasztott termőalap szám esetén a tőkék nem sűrűsödnek el. A javasolt eljárás alkalmazása során az ültetvényt rendszeresen foszfor, ill. káliumtartalmú műtrágyázásban részesítjük. 35 Esetenként — a szükséghez képest — nitrogéntartalmú valamint egyéb hatóanyagú műtrágyázást, továbbá szervestrágyázást is végzünk. A tőkesorral párhuzamos helyzetű kordonkart tartó huzalból a találmány szerinti eljárás csu-40 pán egyet igényel. Természetesen ez az egyetlen huzal a funkciója szempontjából tekintendő egyetlennek. Jobb talajon, széles sortávolság mellett T alakú támrendszeren megfelelő távolságban egymástól, két db, egymással párhuza-45 mos huzalt is alkalmazhatunk. A találmány szerinti agrotechnikai eljárás lehetőséget ad a támberendezés egyszerűsítésére, a szőlő gépesített termésszabályozására, a terméshozamok növelésére, a munkaerőigény csökken-50 tésére, és a szőlőszüretelőgép eredményesebb alkalmazására. A találmány szerinti eljárás alkalmazásának eredményeként a rendszeres kézi metszés elkerülhető és a szőlőtermelés minden részletében lé-55 nyegében gépesíthetővé válik. A kísérletek alapján bebizonyosodott az is, hogy a vegetatív és generatív tevékenység szabályozása feltétlenül szükséges. A vegetatív és generatív tevékenység mechanikus úton, illetve vegyszerrel történő szabályozása megköveteli új típusú támrendszer építését. A támrendszeren vízszintes huzal tartja a kordonkart és a tőke teljes súlyát. A támrendszer oszlopai a vízszintes huzalt tartják. Az ültetvényben egy-egy kordonkar célszerűen tőkétől tőkéig ér. A tőketörzs magasságát a sor- és tőtávolságtól, a tőkék vegetációs lehetőségétől, a tőkekondíciótól függően 140—220 cm-re neveljük ki. Ha a felsorolt feltételek megengedik, célszerű 180 cm-t választani. A kordonkaron az első, második évben hosszú hajtásokból termőalapokat nevelünk. A hajtások a kezdeti, felfelé irányuló növekedésük után a termés és hajtássúly hatására a nyár közepétől kezdve többnyire ívszerűen lefelé meghajlanak. A termőalapok kinevelését követő évben a tőkék termőre fordulnak. A termőre fordulás előtt a vesszőket a kordonkaron egymástól cca 10—30 cm-re kiritkítjuk. Kivételes esetben rügyritkítással is biztosítható az, hogy a kordonkaron a hajtások egymástól cca 20 cm-re legyenek. Rügyfakadás után még a felfelé álló szőlővesszők is csüngő helyzetet vesznek fel. A hajtás és a terméstömeg erre kényszeríti őket. A tőkék terhelése megnő. Helyesen megválasztott terhelés mellett a hajtások nem nőnek hosszúra. A lefelé hajló szálvessző ívalakú szakaszának legmagasabb részén levő, rendszerint az első világos rügyekből nőtt hajtások, polárisán kedvező helyzetük, továbbá bőséges fényellátottságuk miatt nyár végére az alattuk levőknél beérhetnek, megerősödhetnek. A lefelé hajló szálvesszők talajban legközelebbi, valamint középső rügyeiből nőtt hajtások kedvezőtlenebb poláris helyzetük, továbbá a rajtuk levő mennyiségű termés következtében őszre alig, vagy csak rövid szakaszon érnek be. A vegetatív-generatív tevékenység szabályozása során a termőalapokat (vesszőket, már letermett szálvesszőket, termőgallyakat) a kívánt mértékben megrövidítjük. (Több év után a letermett szálvesszőket termőgallyaknak nevezzük. Megrövidítés alatt a termőalapok föld felőli szakaszának levágását ill. elsősorban a föld feletti szakaszon a terméshozás gátlását értjük.) A letermett szálvesszők, termőgallyak megrövidítését kézzel vagy géppel végezhetjük. A gépi metszés történhet mechanikus úton a letermett szálvesszők, termőgallyak visszavágásával, vagy a letermett szálvesszők, termőgallyak föld feletti szakaszán vegyszeres rügykihajtás gátlással, illetve vegyszeres virág ill. termés ritkítással, termésszabályozással. A találmány célja az ismert szőlőművelési módok hátrányainak és hiányosságainak kiküszöbölése a tulajdonképpeni kézi metszés mellőzhetővé tétele, a gépi metszés megkönnyítése, a termésátlagok növelése, a kézimunkaerőigény csökkentése. Ezek érdekében célszerű a csüngő helyzetű szálvesszőkből rövid hajtásokkal rendelke-Szabadalmi igénypontok 1. Agrotechnikai eljárás gépesített szőlőtermelésre, a tulajdonképpeni kézi metszés kiküszöbölésével, azzal jellemezve, hogy a szőlősorban tőkesoronként a tőkesorral párhuzamos, funkciója szempontjából egyetlennek számító, kordonkart tartó huzalt alkalmazunk célszerűen 140—220 cm 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2