171853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémrudak körhengerlésére

3 171853 4 tős mértékben bonyolítaná, ezen túlmenően pe­dig a legtöbb esetben egyszerűen nem is oldható meg az egyes hengerek közé ilyen szerkezetek beillesztése, minthogy ehhez nincs megfelelő hely. 5 A találmány szerint tehát a gyűrődések levá­lasztását úgy végezzük el, hogy a legalább há­rom alakítóhengert tartalmazó berendezésben, ahol az alakítóhengerek közül legalább az egyik az anyagot vezető üreggel van ellátva, az üreges 10 henger üregének legalább egyik oldala fogazott oldal, azaz maróként van kialakítva. Ily módon a hengerek között vezetett munka­darabon az alakítás során létrejövő gyűrődések és zömített részek folyamatosan eltávolíthatók az 15 üreg marószerszámként kialakított fogazott ol­dalával, és így az alakított, illetve kész munka­darabok vastagsága nem haladja meg a kiindu­lási vastagságot. Ennek következtében a rudak nem feszülnek be, illetve nem akadnak fel a 20 hengerek üregeiben, és az alakítást igen kis su­gárral is folyamatosan lehet végezni. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti, három alakító- 25 hengerből álló berendezés vázlata, a 2. ábra az egyik alakítóhenger tengelyirányú metszete, és a 3. ábra az egyik, marószerszámként kialakított fogazott oldal nézete. 30 Az 1. ábrán bemutatott berendezés három ala­kítóhengerből álló hengersor. Az 1 és 2 külső hengerek és a 3 középső henger alkotja a hajlí­tóberendezést. A berendezésben mind az 1 és 2 külső hengereknek egymástól mért távolsága, 35 mind a 3 középső henger 6 tengelyének az 1 és 2 külső hengerek 4 és 5 tengelyeit összekötő egyenestől mért távolsága állítható. Ha egy 7 munkadarabot, amely adott esetben már előhaj­lított lehet, az x nyíl irányában az 1 és 2 külső, 40 illetve 3 középső hengerek 8, 9 és 10 üregei közé vezetünk és az előtolást megindítjuk, a 7 mun­kadarab görbületi sugara csökken. A munkafo­lyamat többszöri megismétlése során, amikoris a 3 középső hengert a 7 munkadarab minden 45 egyes átfutása után az y nyíl irányában elmoz­dítjuk, a 7 munkadarabot pedig felváltva az x nyíl irányából, illetve ellenkező irányból vezet­jük a hengerek közé, a 7 munkadarab görbületi sugara fokozatosan csökken. Ennek során a 7 50 munkadarab 11 belső él,én gyűrődések jelennek meg, és ennek következtében a 7 munkadarab rövid idő után az 1 és 2 külső hengerek, vala­mint a 3 középső henger 8, 9 és 10 üregeibe be­szorul, és a berendezést le kell állítani. 55 Ha azonban az alakítóhengerek közül legalább az egyiken a 8, 9 vagy 10 üreg oldalfala fogazott oldalként van kialakítva, azaz marószerszámként működik, akkor a hajlítást, illetve hengerlést mindaddig folytatni lehet, amíg a 7 munkada- 60 rab 12 külső élénél az anyag a folyáshatárt el nem éri, azaz amíg a repedés veszélye fenn nem áll. A 2. ábrán valamelyik alakítóhenger, tehát vagy az 1, illetve 2 külső henger vagy a 3 kö- 65 zépső henger metszete látható. A hengerszerke­zet a felfelé kinyúló 13 tengelycsonkra van fel­húzva oly módon, hogy a 14 belső gyűrű és a 13 tengelycsonk között 15 és 16 görgős csapágyak vannak elhelyezve. A 14 belső gyűrű alsó végére 17 fogaskoszorú van felékelve vagy csavarozva. A 17 fogaskoszorú fogazata az ábrán nem látha­tó fogaskerékkel vagy lánccal van összekapcsol­va, és a hajtást innen kapja. A 17 fogaskoszorú 18 peremmel van összekapcsolva, amely egyrészt a hengerszerkezet további elemeit, másrészt a hengerelt munkadarabot támasztja meg. A hen­ger 19 üregét a 20 és 21 hengergyűrűk határol­ják. Az alsó 21 hengergyűrű és a 18 perem kö­zött 22 távtartó gyűrű van elhelyezve. Hasonló 23 távtartó gyűrű van a 20 és 21 hengergyűrűk között is. Ez a 23 távtartó gyűrű valamivel szé­lesebb kell legyen, mint a megmunkálandó mun­kadarab szélessége. Az alakítás során a 23 táv­tartó gyűrű külső palástja végzi tulajdonképpen a hengerlést és a munkadarab előtolását. A szer­kezetet felülről a 14 belső gyűrűre csavart 24 biztosítóanya és 25 fedél zárja le. Az egész szer­kezet magassága lényegében azonos a 14 belső gyűrű magasságával, azonban a 22 és 23 távtar­tó gyűrűk vastagságát minden egyes munkada­rab típus alakításakor úgy kell megválasztani, hogy a munkadarab mindig kis játékkal illesz­kedjék a 20 és 21 henger gyűrűk közé. Ahhoz, hogy a találmány szerinti berendezés­sel előnyösen és gazdaságosan lehessen dolgozni, fontos, hogy a 20 és 21 hengergyűrűk a 13 ten­gelycsonk felé lejtősen legyenek kialakítva, és mind a 22 távtartó gyűrű, mind a 24 biztosító­anya megfelelően kis átmérővel legyen kialakít­va. Ez teszi lehetővé ugyanis azt, hogy a munka­darabok a hajlításuk előtt, illetve alatt a 20 és 21 hengergyűrűk fölött és/vagy alatt szabadon fut­hassanak, vagy csavaralakban feltekeredhesse­nek a hengerszerkezetre, ahonnan a következő lépés során ismét letekeredhetnek. Ily módon a munkadarabok behajlított végeit az alakítás so­rán nem szükséges levágni, minthogy ezek a 20 és 21 hengergyűrűk fölött és/vagy alatt, illetve közöttük könnyen elhelyezkednek. Ha az egész hengerszerkezet, és így a 18 perem, valamint a 21 hengergyűrű közötti távolság elegendően hosszú, azaz lényegesen hosszabb, mint ahogy a rajzon bemutattuk, megoldható a különlegesen hosszú munkadarabok elhelyezése is a 18 perem és a 21 távtartó gyűrű között a megmunkálás folyamán. A 20 és 21 hengergyűrűk belső oldalfalai 26, illetve 27 fogazott oldalakként vannak kialakít­va. Ez jól látható a 3. ábrán, ahol feltüntettük a 26 és 27 fogazott oldalakon létrehozott 28 és 29 maróvályúkat, amelyek éles 30 vágóéle végzi a munkadarabok gyűrődéseinek levágását. A for­gácseltávolítás a 26 és 27 fogazott oldalakban a 28 illetve 29 maróvályúk alsó végénél kialakított 31 és 32 furatokon át történik. A találmány szerinti berendezés üzemeltetése során a három alakítóhenger célszerűen külön­böző sebességgel van meghajtva, minthogy így 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom