171848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy kopásállóságú vasötvözetek gyártására

3 171848 4 gyártására, amelynek során az előnyösen 1,5— 3,25 súly% karbont, 0,1—1,0 súly% mangánt, 0,1—1,0 súly°/0 szilíciumot, 17—28 súly% krómot, 0,01—4,0 súly% molibdént, 0,01—12,0 súly% wolf­ramot, 0,01—6,0 súly% nikkelt, 0,01—5,0 súly% vanádiumot tartalmazó vasötvözetet megolvaszt­juk, metallurgiailag kezeljük, 600—900 °C közöt­ti hőmérsékletre előmelegített, keramikus, cél­szerűen elektrokorundot tartalmazó öntőformá­ba öntjük, a dermedési hőfokközön át 25—225 °/perc sebességgel, utána szabadon szobahőmér­sékletig hűtjük, az öntőformából kivesszük. Ez­után az öntvényt újból felmelegítjük, s legfeljebb 1050 °C hőmérsékletről levegőn hűtjük. Ezután vagy ezen felmelegítést és levegőn hűtést kiegé­szítve, vagy azt helyettesítve egy legfeljebb 750 °C hőmérsékletű megeresztést alkalmazunk. Esetenként elegendő lehet, ha az öntvény újbóli felmelegítéséről közvetlenül a nagy hőmérsékle­tű igénybevétel révén gondoskodunk; a szüksé­ges szerkezeti változások ugyanis adott esetek­ben így is végbemehetnek. A találmány szerinti eljárást konkrét példák révén ismertetjük közelebbről. Első példaként a drótsori eresztékeket említ­jük, vagyis azokat az alkatrészeket, amelyek az 1200—1300 °C hőmérsékletű, a felületen ezenkí­vül még a koptatás szempontjából különösen kedvezőtlen revét is hordozó szálat a hengermű üregeibe vezetik. A szál az eresztékben lényegé­ben csúszik, mégpedig akár 50—100 m/sec sebes­séggel. Ezt az igénybevételt egyébként jóminő­ségű szerszámanyagok is csak néhány óra hosz­szat bírják. Ezután ki kell őket cserélni, ami ter­meléskiesést, de sokszor selejtessé váló terméket is eredményez. A találmányunk szerint egy jel­lemző esetben 2,1 súly% karbont, 0,6 súly% mangánt, 0,6 súly% szilíciumot, 22,4 súly% kró­mot, 0,2 súly% molibdént, 1,1 súly% wolframot, 2,3 súly% nikkelt, 0,06% vanádiumot tartalmazó adagot indukciós kemencében olvasztottunk meg. Szemcsefinomítás és dezoxidálás céljából kal­ciumszilíciumcirkon és mangánalumíniumtitán komplex segédötvözettel metallurgiailag kezel­tük az olvadékot. Elektrokorundot tartalmazó keramikus öntőformát készítettünk, s ezt 680 °C-ra melegítettük. Az olvadékot ebbe az előmele­gített öntőformába öntöttük, s ellenőrző méré­seink szerint 900 "C-ig 85—95 %erc sebességű hűtést biztosítottunk. Ezután az anyag a formá­ban szabadon hűlt tovább, lényegesen lassabban. Az öntést követő 50 perc múlva az anyagot (önt­vényt) a formából kivettük és megtisztítottuk. Az ekkor még jelentős maradék austenittar'talmú öntvényt 1020 °C-ra melegítettük, s levegőn hű­töttük, ami által szövete martensit-karbidossá lett. Az így hőkezelt öntvényeket a szükséges mér­tékben megmunkáltuk, s beépítettük egyik nagy­üzemünk dróthengerművébe. Az ereszték 10 na­pon át bírta az igénybevételt, anélkül, hogy el­tört volna, az általa vezetett szál csak kismérté­kű kopást okozott. Ez tette lehetővé, hogy az eresztéket méretre köszörülés után újból be lehe­tett építeni. — A különlegesen nagy élettartam okát keresve megállapítottuk, hogy a nagy se­bességgel a felületen csúszó, nagy hőmérsékletű szál mellett az ereszték anyagában levő karbi­dok a felületen elmozdultak, elhajoltak, a lá-5 gyabb szövetelemek közülük elfogytak, s így a szál csak egy szinte kizárólagosan kedvező hely­zetű karbidlemezekből álló párnával érintkezett. Hangsúlyozzuk, hogy a karbidoknak ez az üzemi igénybevételkor kialakuló dúsulása csakis a ta-10 lálmányunk szerinti eljárás alkalmazása eseté­ben tapasztalható. Másik példaként egy őrlőberendezés törőgo­lyóinak esetét mutatjuk be. Kísérletünk során 2,5 súly% karbont, 0,72 súly% mangánt, 0,4 15 súly% szilíciumot, 26,2 súly% krómot, 0,6 súiyo/o molibdént, 0,2 súly% wolframot, 1,1 súly% nik­kelt, 0,02 súly^/o vanádiumot tartalmazó adagot olvasztottunk meg indukciós kemencében. Az adagot ugyancsak komplex segédötvözettel ke-20 zeltük, majd 730 °C hőmérsékletre előmelegített keramikus öntőformába öntöttük. 900 °C körüli hőmérsékletig átlagosan 75—80 °/perc sebességű hűtést biztosítottunk, majd hagytuk a formát szabadon hűlni. A golyókat teljes lehűlés után [25 vettük ki a formából, megtisztítottuk, majd 950 °C-ra melegítettük azokat. Több órás hőntar­tás után levegőn hűtöttük, majd ugyancsak több órán át 520 °C hőmérsékleten megeresztettük őket. A golyók a szokásosnál lényegesen kopás-30 állóbbnak bizonyultak. A találmány szerinti eljárással más, nagy kop­tató igénybevételnek kitett alkatrészek is gyárt­hatók: zagyszivattyúk, alkatrészek, öntvénytisz­tító szóróberendezések lapátjai stb. 35 összefoglalva megállapítható, hogy a talál­mány szerinti eljárással olyan nagy kopásállósá­gú vasötvözeteket lehet gyártani, amelyek kö­zönséges hőmérsékleten jobbak a használatos 4Q anyagoknál. Különleges többlethatás érvényesül azonban a hőmérséklet növelésekor. A legdrasz­tikusabb, akár 1000 °C hőmérsékletet meghaladó hőmérsékletű koptatás hatására ugyanis a talál­mány szerint gyártott alkatrészek felülete nem 45 lágyul meg, a felületen levő karbidok nem pe­regnek ki, hanem a felület az igénybevétel irá­nyába beforduló, különleges csúszópályát, kar­bidpárnát alkotó karbidok révén rendkívül ko­pásállóvá válik. Az alapanyag eközben nem ve-50 szíti el a szívósságát, a felületi karbidpárna azonban az igénybevétel közben állandóan meg­újul. A találmány jelentősége nemcsak az élet­tartam növekedésében rejlő megtakarításokban mutatkozik meg, hanem főként a kohászati és más gyártósorok ciklusidejének, a szerszámkiesés miatti üzemzavarok, üzemi leállások kedvezőbbé tételében is. „ Szabadalmi igénypont Eljárás magas hőmérsékleten is nagy kopásál­lóságú vasötvözetek, különösen 1,5—3,25 súly% karbontartalmú, 0,1—1,0 súly% mangántartal-65 mú, 0,1—1,0 súly% szilíciumtartalmú, 17—28 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom