171820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás timföldgyári vörösiszap kerámiaipari hasznosítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975. III. 17. Közzététel napja: 1977. IX. 28. Megjelent: 1978. X. 31. (PU—194) 171820 Nemzetközi osztályozás: C 04 B 33/00 C 04 B 35/00 Puskás Ferenc műszaki tanácsadó, Budapest Eljárás timföldgyári vörösiszap kerámiaipari hasznosítására i A jelen találmány tárgya, eljárás timföldgyári vörös­iszap kerámiaipari hasznosítására, ásványi és/vagy szili­káttartalmú adalékoknak a vörösiszapba történő be­keverése, a keverék kezelése, formázása-, valamint komp­lex vízoldhatatlan szilikátok, spinelek és más kettős- 5 oxidokká történő átalakulását biztosító égetése által. Az ipari forradalom eredményeként ugrásszerűen nö­vekedett a hasznos ipari termékek előállított mennyisége. Sajnálatos módon azonban a modern ipar egyre több és több haszontalan-, sokszor a környezetet kellemetlenül 10 szennyező mellékterméket, hulladékot is termel, mivel ipari gazdaságos felhasználásuk mindmáig megoldatlan probléma. Jelen találmány szerinti eljárás kidolgozásával az egyik ilyen nagyon kellemetlen és a környezetet vészé- 15 lyesen szennyező melléktermék célszerű, gazdaságos ipari hasznosítását kívántuk megoldani, a vörösisza­pét. A timföldgyári vörösiszap ipari hasznosítására a téma fontosságára való tekintettel, számtalan megoldás, köz- 20 tiik sok, szabadalommal is védett eljárás született. Az el­járások nagy többsége a vörösiszap kohósítására vonat­kozik. Ez a tény logikusan következik a vörösiszap közismer­ten nagy, mintegy 35—60%-os vasoxidtartalmából. Az 25 erőfeszítések ellenére, még nem sikerült megfelelően gazdaságos kohósítási eljárást kidolgozniuk a szak­embereknek. Természetesen a kohósítási kísérletek to­vábbra is folytatódnak. Ismeretesek olyan eljárások amelyek célja a vörös- 30 iszap további kezelésével kinyerni a maradék nátron­lúgot és timföldhidrátot, s ezáltal fokozni a timföld­gyártás gazdaságosságát. Ezeknél az eljárásoknál általá­ban égetett mésszel-, vagy égetett mésztartalmú anya­gokkal tárják fel a vörösiszapot. Egyes esetekben a vörös­iszapot vízoldható nátriumsók-, főként nátriumszulfát és vasszulfát előállítására használják fel. Végül kisebb számban ismeretesek eljárások a vörösiszapnak kerámia­ipari adalékanyagként történő felhasználására. Ilyenek pl. a német 1 278 321-, az 1 292 570-, a 2 023 260-, a 2 063 028-, a magyar 169 755 Ijsz. — sza­badalmak. Ismeretes továbbá a 2 150 677 sz. német szabadalom szerinti eljárás, amely szerint vörösiszaphoz először 5—30 s% legfeljebb 4 mm szemcseméretű szervetlen v. szerves vízlekötő anyagot kevernek, majd az így készített keverék szárazanyagtartalmára vonat­koztatva 50—8 s%, 18%-nál nagyobb alumíniumoxid­tartalmú anyaggal keverve formázzák és égetik. Az el­járással előnyösen téglákat és tetőfedőcserepet állítanak elő. Jelen találmányunk szerinti eljárásunk alapján a keve­rék szárazanyagtartalmának 90—50 s%-át kitevő vörös­iszaphoz, annak szűrése előtt és/vagy után, kovasavat-, vagy kvarchomokot-, vagy szilikátásványokat — mint filloszilikátok, inoszilikátok, nezoszilikátok, tektoszili­kátok — tartalmazó földanyagokat —, vagy szilikát­tartalmú ipari készítmények hulladékát-, vagy primer­mélységi- illetve felszíni vulkanikus kőzeteket-, vagy olajpalasalakot-, vagy löszt-, vagy dolomitot adunk hozzá, külön-külön, vagy tetszőleges keverékük formá-171820 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom