171807. lajstromszámú szabadalom • Gumiköpeny és kerékabroncs szerkezet

5 171807 6 nek szintmagasságában van. Ha az Re és Rs értékeit megkaptuk, akkor az (1) és (2) összefüggésekből meg lehet rajzolni az egyensúly-görbét, figyelembevéve még azt is, hogy a p viszonyszám jelenti bármely R sugárhoz tartozó görbe görbületét, az a pedig a görbületre húzott merőleges által meghatározott szegmens hosszát az R sugár adott pontja és azon pont között, ahol a görbevonalra húzott merőleges vonal azt a vízszintest metszi, amely a két pontot összeköti egymással. Amint később még látni fogjuk, a találmány szerinti gumiköpeny szélein levő vastagított peremnek a minimumra csökkentett méretei vannak, mivel a köpeny oldalfala, ahelyett, hogy kinyúlna a szövetváz szokásos rugalmassági határáig, csupán addig a pontig terjeszkedik ki, ahol a szövetváz a merevítőhuzalt érinti. Ez más szóval annyit jelent, hogy a rugalmasság határát a merevítőhuzal határozza meg. A köpenynek a kerékabroncson nyugvó része annyira szilárd, mint amennyire az önmagában ismert kerékabroncsokra szerelt hagyományos köpenyek ezen részei szilárdak. Ez azért van így, hogy a köpenynek a kerékabronccsal való érintkezési tartományában a köpeny megvastagított része által az abroncshoz közvetített nyomás jobban tudjon oszolni. így a köpenyt az abroncson sokkal jobban ki lehet „centírozni", különösen abban az esetben, ha belső tömlő nélküli a köpeny. Ebből eredően a vastagított peremrészeket nem kell kúposra kialakítani és így a merevítő huzalok kevésbé vannak igénybevéve, ezért könnyebbre lehet őket méretezni. A teljes köpenyszerkezet vonatkozásában pedig a találmány szerinti megoldás révén a vastagított peremeket könnyebbre és hajlékonyabbra lehet kialakítani. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően kialakított köpeny középső merevítőszálát függőleges irányban terhelve szokták megállapítani a köpeny terhelhetőségét. Általában az alábbi szerkezeti jellemzők szerint vannak a radiálköpenyek kialakítva: — a kerékabroncs azon szélessége és sugara, amely általában a vastagított köpenyperemet magábazáró profil metszetével van meghosszabbítva (a metszősíkot ez esetben a perem szélének görbületéhez húzott érintő határozza meg) — a kerékabroncs azon szélessége, amelyet általában a kerékabroncs visszahajlított peremeit összekötő felső görbületéhez húzott érintő és ezen peremek meghosszabbítási vonalának metszéspontjai közötti, axiális irányú távolság jelöl; — a kerékabroncs sugara, a kerék tengelyétől a fentemlített metszéspontokig mérve; — a felső merevítő váz szélessége és sugara, mely utóbbit a meridiánsík kerületi görbületétől mérünk; — a H/B viszony, melyből a B értékét (a szövetváz legnagyobb szélessége) úgy választjuk meg, hogy a H értéke egyenlő a szövetváz és a kerékabroncs sugarainak különbségével; — a merevítőhuzalok helyzete, a kerékabroncs visszahajlított pereméhez viszonyítva. Végső sorban az „egyensúly-görbét" úgy kell tehát megválasztani, hogy áthaladjon a merevítőváz oldalain és érintse a merevítőhuzalt, valamint a két ekvatoriális érintőt. Abban a tartományban, ahol az elméleti görbe a felső merevítőváz szélét érinti, ott egy olyan szöget zár be a merevítővázzal, amely a nullánál általában nagyobb értékű. A vállkiképzés tartományában tehát korrekcióra van szükség. Ez a korrekció abban áll, hogy az „egyensúly-görbét" a felső merevítővázhoz egy illesztő ívvel csatlakoztatjuk. Ez utóbbi görbe az egyen-5 súly-görbét érinti. Előnyösen úgy kell megválasztani az illesztőívet, hogy az a felső merevítő szövetvázzal is érintőleges legyen. A találmány szerinti megoldáshoz tartozik azonban az olyan megoldás is, amikor az „egyensúly-görbe" maga is érinti a felső merevítő vázat. A ta-10 lálmány szerinti megoldás körébe tartozik továbbá az olyan kialakítási mód is, amikor a merevítő vázhoz olyan járulékos merevítőeszközöket rendelünk hozzá, amelyek arra szolgálnak, hogy a köpeny stabilitását fokozzák. A találmány szerinti megoldás módot nyújt 15 arra is, hogy a konstruktőrök a kerékköpeny üzem közbeni stabilitását tág határok között változtatni tudják. Ez főként abban áll, hogy a kerékabroncs szélességét módosítani lehet anélkül, hogy a találmányi gondolat-20 tói t. i. attól az elvtől el kellene térni, hogy a merevítőváz középvonala az abroncshoz képest tangeneíálisan haladjon. Amennyiben a kerékabroncs szélességét növeljük, ezzel egyúttal a merevítőváz jóságát is emeljük, és 25 axiális irányban a köpenyt erősítjük. Fordított esetben, vagyis akkor, hogyha a kerékabroncs szélességi méretét csökkentjük, akkor a merevítő szövetvázra ható feszültség is csökken, s így a köpeny axiális irányú rugalmassága nő. 30 A találmány szerinti kerékabroncsnak a hagyományos „radiál" profilja is lehet, beleértve a visszahajlított peremet. A perem kúpos profilja, mely párhuzamos a középső merevítő szálhoz tartozó szegmenssel, bármilyen szögben ki lehet alakítva, kikötés csupán annyi, 35 hogy 90°-nál kisebb legyen. Ez a szög általában 20—60° értékek közé esik és előnyösen 45°, Ilyen kiképzés mellett mind a gyártási, mind az üzemi követelmények kielégítően megoldhatók. Az abroncs peremének előnyösen derékszögben hajlított, vagy enyhén ívelt profilja lehet, 40 amely vagy konkáv — a szövetváz középső szálához tartozó szegmensnek megfelelően — vagy konvex, amelynek révén viszont az abroncs gyártása könnyíthető anélkül, hogy konstrukcionálisan hátrányt jelentene. A köpeny külső fala általában érintkezik a perem-45 profil kúpos részével. Éppen ezért semmi szükség nincs arra, hogy ezt a tószt növeljük abból az egyetlen tóiból, hogy ezzel az abroncs merevebb tegyen. Inkább előnyös az, hogyha axiális irányban a vastagságot úgy választjuk meg, hogy a merevítő huzal át-50 mérőjéhez közelítő méretű tegyen, miáltal a köpeny rugalmassága sem szenved csorbát. Mindazonáltal, azon esetben, hogyha olyan merevítő vázunk van, amely kevésbé merev, vagy éppen nagyon is hajlékony és így a merevítő huzalt viszonylag kis szögben érinti a forgás-55 tengelyhez viszonyítva, akkor a kúpos részt minden további nélkül nagyobbra lehet méretezni, ami azért is szükséges lehet például, hogy a kerékabroncs merevségét növeljük, mert az abroncs esetleg kissé keskeny. Ebben az esetben a köpeny jobban „ül" az abroncson. 60 A találmány szerinti megoldásnak megfelelően, a kerékabroncs visszahajlított peremének kúpos része a köpeny vastagított végét befogadó profilhoz egy S-alakú görbevonallal csatlakozik, amelynek ágai különböző hosszúságúak és az S görbülete különböző mértékű. 65 Ennek az „illesztő-görbének" célszerűen olyan ága van, 3