171782. lajstromszámú szabadalom • Gyémánt-paszta
3 171782 4 A találmány feladatául tűztük ki a gyémántpaszta összetételének, főként a hőstabilitást és a viszkozitást meghatározó komponensek megváltoztatását. A kitűzött feladatot úgy oldjuk meg, hogy az ismert, munkadarabok felületi kezeléséhez alkalmazható, felületaktív anyagokkal valamint kenő- és hűtőanyagokkal mechanikailag egyenletesen összekevert gyémántport tartalmazó gyémántpasztához, annak súlyára számított legalább 1/5-nyi mennyiségben, egyik komponensként szintetikus, kismolekulasúlyú, hőstabil dimetilsziloxán -kaucsukot adunk. Szintetikus, kismolekulasúlyú, hőstabil kaucsukként 52 000—63 000 közötti molekulasúlyú, 250 °C-ig hőstabil dimetilsziloxán-kaucsukot alkalmazunk, amely az alábbi kémiai szerkezettel jellemezhető: CH3 ^^3 CH3 I I I ...— Si—O—Si—O—Si—O—... I ' I I CH3 CH3 CH3 A találmány szerinti adalék következtében a gyémántpaszta hőstabilitása javul és a massza megadott viszkozitása állandó értéken tartható. A találmány szerinti gyémántpaszta egyik kiviteli alakját az jellemzi, hogy adott esetben töltőanyagot, előnyösen valamely finomeloszlású szilíciumdioxidot, például Aerosilt tartalmaz. Ezáltal a gyémántpaszta célszerinti üzemi tulajdonságai javulnak. A javasolt gyémántpaszta egy másik kiviteli alakja 30—2 súly% gyémántport, töltőanyagként legfeljebb 38 súly% zöld szilíciumkarbidot és/vagy legfeljebb 5 súly% Aerosilt, felületaktív anyagként 20—5 súly% sztearint, 20—40 súly% szintetikus, kismolekulasúlyú hőstabil kaucsukot, kenő- és hűtőanyagként 15—5 súly% ricinusolajat és/vagy ugyanannyi vazelint tartalmaz. Fent részletezett gyémántpaszta, mint azt kísérletekkel is bizonyítottuk, igen jó tulajdonságokkal rendelkezik, vonatkozva a gyémántpaszta hőstabilitására vagy a munkadarabok minőségi és termelékeny felületi kezelésére. A találmány szerinti gyémántpasztát a felhasznált hígítószer típusától és az egyes komponensek mennyiségétől függően 140—200 °C, sőt legfeljebb 350 °C hőmérséklettartományban is felhasználhatjuk munkadarabok felületi kezelésére anélkül, hogy a kritikus viszkozitásváltozás bekövetkezne. Ez a szintetikus, hőstabil 52 000—63 000 közötti molekulasúlyú dimetilsziloxán-kaucsuk, Aerosil, vazelin és ricinusolaj kombinált alkalmazásának köszönhető. A felhasználásra kerülő szintetikus, hőstabil, dimetilsziloxán-kaucsuk Engler-féle viszkozitása 601—1080 St között van, míg hőstabilitási értéke 2. A ricinusolaj- és vazelinadag biztosítja a paszta kenőbázisát, mimellett a ricinusolaj melegítés hatására nem változtatja a viszkozitását. A sztearint felületaktív anyagként alkalmazzuk. A gyémántpasztát az alábbiak szerint állítjuk elő: Tartályban előkészített, adott mennyiségű dimetilsziloxán-kaucsukhoz ricinusolajat öntünk majd vazelint adunk, végül belsőleg elkeverjük, amíg fehér, homogén, viszkóz 1 masszát kapunk. Ezután az 1 masszához gyémántport és csiszoló töltőanyagot adunk, és ismételten szobahőmérsékleten 15—20 percig keverjük, amikor is a 2 keveréket kapjuk. Ehhez fokozatosan adjuk az Aerosilt, összekeverjük, ami a 3 keveréket eredményezi. 5 A3 keverékhez 40—50 °C-ra előmelegített sztearint öntünk, majd a masszát szobahőmérsékleten addig keverjük, amíg a gyémántszemcsék egyenletesen eloszlanak. 10 Az alábbi összetételű gyémántpasztát bevizsgálva jó eredményeket értünk el: Gyémántpor 10 súly% Szintetikus, hőstabil, 15 52 000—63 000 közötti molekulasúlyú dimetilsziloxán-kaucsuk 40 súly% Sztearin 20 súly% Vazelin 15 súly% Ricinusolaj 10 súly" ó 20 Aerosil (sziliciumdioxid) 5 súly% A szóbanforgó összetételű gyémántpaszta a vizsgálat során lényegesen nagyobb hőstabilitással rendelkezik, mint az ismert összetételű gyémántpaszta. Továbbá a 25 javasolt gyémántpaszta viszkozitása munkadarabok felületének mechanikai kezelése során hosszú ideig állandó értéken marad, csökken a csiszoló tulajdonságú komponense, azaz a gyémántpor felhasználása és javul a kezelt felületek minősége függetlenül a viszonylag nagy 30 hőmérséklettől, ami az ismert paszták esetében gondot jelentett. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti gyémántpasztának nemcsak a fentiekben ismertetett összetételét vizsgáltuk, hanem különböző kombinációkat is. A vizs-35 gálatokhoz gyémántpor mennyiséget 2—30 súly% tartományban, a zöld szilíciumkarbidot legfeljebb 38 súly%ban, az Aerosilt legfeljebb 5 súly%-ban, a sztearint 5—20 súly% között, a szintetikus, hőstabil, 52 000— 63 000 közötti molekulasúlyú dimetilsziloxán-kaucsukot 40 20—40 súly% között, a ricinusolajat 5—15 súly% között és a vazelint 5—15 súly% között választottuk meg. A találmány szerinti gyémántpaszta összetételét az adott tartományban megválasztva jó tulajdonságokat 45 érhetünk el. Két, találmány szerinti gyémántpasztát (Am 14/10 és AM 3/2) összehasonlítottuk a megfelelő ismert pasztákkal (Am 14/10 és AM 3/2). A találmány szerinti 50 paszta az összetételét tekintve abban tér el a megfelelő ismerttől, hogy szintetikus, 52 000—63 000 közötti molekulasúlyú, 250 °C-ig hőstabil dimetilsziloxánkaucsukot is tartalmaz. Vizsgáltuk a gyémántpaszták csiszolóképességét, a kezelt felület érdességét, külön-55 böző ötvözetek megmunkálásának teljesítményét, továbbá azt a felületi hőmérsékletet, ahol a paszta olvadása megkezdődik. Az eredményeket az I. táblázatban tüntetjük fel. 60 A táblázatból jól látható, hogy a szintetikus dimetilsziloxán-kaucsukot tartalmazó, találmány szerinti paszták csiszolóképessége kedvezőbb, a kezelt felület érdessége csökken, a felület megmunkálás teljesítménye jelentősen javul, a paszta olvadási hőmérséklete pedig 65 rendkívüli mértékben megnövekszik. •y
