171768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinterezhető finom részecskékből álló polivinilklorid formázó masszák előállítására
171768 7 8 között a polimerszemcse porozitásának mértékeként is szolgál — súly%-ban az alábbi képlet alapján számítjuk ki: m2 — m, A megadott értékek 10 egyedi mérés átlagértékének felelnek meg. A polimerek átlagos szemcseátmérőjének meghatározása ülepítés útján történő elemzéssel: 1,82 g pólivinilkloridot 600 ml jól gázmentesített 0,09%-os nátriumpirofoszfát oldatban diszpergálunk, majd Satorius-féle 4600-as típusú ülepítési mérleggel a regisztráló papír 120 mm/h előtolási sebessége mellett az ülepítési hajlamot megmérjük. Az átlagos szemcseátmérő kiszámítását az ismert Stokes-féle képlet alapján számítjuk ki, amikör a részecske sugárt kapjuk meg. A szemcseeloszlás meghatározását az 53 734 számú DIN szabványjavaslat szerinti levegőáramos szitaelemzéssel végezzük. A színterelt lemezek előállítása: Az elválasztólemezek előállítását folyamatos szalagszínterelő berendezésben végezzük. Az olymódon törtténik, hogy végtelenített acélszalagra meghatározott rétegvastagságban polivinilkloridport hordunk fel és színterezés céljából elektromos fűtéssel 350 C°-ra beállított kemencébe átvezetjük. A szalagsebesség változtatásával a színterező zónában való tartózkodási idő és ezáltal a pölivinilkloridpor színtereződésének mértéke szabályozható. A szalag áthaladási sebességét 2,0 és 2,3 m/perc, előnyösen 2,2 m/perc sebességre állítjuk be olymódon, hogy az el választólemez elektromos ellenállása 1,6 m Q/dm2 legyen. Az elválasztólemezeknek 0,5 mm-es lémezvastagságuk és 1,1 mm-es bordaszélességük van. A szakítást nyúlás és a szakítást szilárdság mérése: Az 53 455 számú DIN szabvány — „Műanyagok húzási kísérlete" — ajánlása szerint a szakítási nyúlást (nyúlás a szakító erőnél) és a szakítási szilárdságot meghatározzuk. Mivel szabványszérinti próbatestek nem állnak rendelkezésre, így a színterezett lemezekből 60 X 140 mm-es nagyságú próbadarabokat vágunk ki. A vizsgálatot szakítógépen végezzük, amely megfelel a szakító gépek általános követelményeinek (51 220 számú DIN szabvány 1. osztály, valamint az 51 221 számú DIN szabvány) és a szakítást szabváriyklímában történő (DIN 50 014/1) 16 órás tárolás után 23 + 2C= hőmérsékleten és 50+5% relatív légnedvességtartalom mellett végezzük. A vizsgálatnál alkalmazott sebesség (vagyis áz a sebesség, amellyel a két befogó szorítókengyel egymástól eltávolodik) 50 mm/perc ± 10%, Az erőmérő tartomány 100 kp. Az erő és a nyúlás feljegyzése írószerkezet útján történik a diagram hengerre. A nyúlásarányos előtolás mértékét (Traverse-féle diagrampapír) 5 : 1 nagyítási arányban állítjuk be. A nyúlást 100 mm szabad befogási hosszra vonatkoztatjuk. Az elektromos ellenállás mérése: Az elektromos ellenállás meghatározását elválasztó lemezeknél a cellák úgynevezett belső ellenállásának mé-5 résével Végezzük, éspedig olymódon, hogy az elektromos ellenállást ilyen célra kialakított vizsgáló elrendezésben (akkumulátorcella) határozzuk meg. A cella ellenállásának különbsége elválasztólemezzel és anélkül megadja az elválasztótest negatív ellenállását. 10 A vizsgálócella önmagában egy pozitív és egy negatív lemezből (PbÖ és Pb) áll, amelyek egymástól 7 mm távolságban párhuzamosán vannak elhelyezve. Elektródaként olyan méretű és felépítési módú lemezeket veszünk, amelyeket ólomakkumulátoroknál alkalma-15 zunk. Pontosan az elektródok között egy ablakalakú 100 X 100 mm-es mélyedésben van az elválaSztólemez elhelyezve. A mérőcellát 1,28 fajsúlyú kénsavval megtöltjük és teljesen villamosan feltöltjük. Az ilyen alacsony Ohm-értékű belső ellenállások méréséhez közvet-20 lenül mutató mikro-ohmmétert (EMT 326 típus, Firma Elektromesstechnik \V. Franz KG., Lahr) használunk, amelyet mindkét elektródához csatlakoztatunk. A belső ellenállás méréséhez hálózati váltóáramot használunk fel. A víz felvevőképesség mérése: Az elválasztólemezek porozitásának mértékeként az 30 51056 DIN szabvány szerint mért vízfelvevőképesség szolgál. Ennél a vizsgálathál 24 óra után 40 Cc -os vízben való tárolás után a lemezek vízfelvételét súlyszerűen határozzuk meg. A kapilláris emelkedési magasság mérése: Az elválasztólemezek nedvesíthetőségének mértékeként és a porozitás jellemzésére a kapilláris emelkedési 40 magasságot határozzuk meg. Az elválasztólemezből 1 cm széles csíkokat olyan kémcsőbe helyezünk, amelyet 1,5 cm magasságig vízzel töltünk meg. A kapilláris emelkedési magasságként a nedvesítlietőség mm-ben kifejezett magassági értékét adjuk meg 10 perces merü-45 lési idő után. A jelen találmányt a következő példák kapcsán közelebbről szemléltetjük, megjegyezve azt, hogy a mindenkori termékeket és az ezekből előállított elválasztólemezek megfelelő adatait az í. és 2. táblázatban foglaljuk 50 Össze. 1. példa 55 440 súlyrész vinilklorid 870 súlyrész sómentes víz 2,2 súlyrész metilcellulóz (viszkozitás 400 cP, 2 súly%-os oldat 20Co -ón) 60 1,1 súlyrész n-dodecilbenzolszulfonsav 0,22 súlyrész polioxietílén-szorbitán-monolaurát 0,088 súlyrész diízopropiiperoxidikarboriát keverékét 1500 literes reaktorban (VA acél lapátkerekes keverő) 7 óra hosszat 59 C°-ön 150 fordulatszám/perc 65 sebességgel polimerizáljuk. AzJgy kapott finomszemcsés 4
