171764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dimetiltereftalát előállítására kooxidáció útján

3 171764 4 ránya az, hogy nagymennyiségű folyamatanyagot kell az észterezési és az oxidációs szakaszba visszavezetni. Ez ezért szükséges, mert az oxidálható anyagnak viszonylag kis része alakul át savvá az oxidációs szakaszban. Ezt a hátrányt szemlélteti az észterezésre és desztillálásra használt berendezések nagy mérete, annak érdekében, hogy elegendő kapacitással rendelkezzenek a nagymeny­nyiségű visszavezetett anyag befogadására. Az észterezé­si és desztillációs műveleteknek ezenkívül magas hő­igényük van, a képződött dimetiltereftalátnak ugyanis jelentős mennyiségét kell visszavezetni. Az utóbbi körül­mény azzal magyarázható, mivel az oxidációs szakaszba bevezetett p-toluilsav-metilészter-frakció elkerülhetetle­nül — hasonlóképpen az észterezési reakcióelegytől el­választott maradékhoz — dimetiltereftalátot is tartal­maz, amelyet az oxidációs szakaszba visszavezetnek. A találmány egyik célkitűzése az észterezési szakasz­ból az oxidációs szakaszba visszavezetett folyamatanyag mennyiségének csökkentése. A találmány lényegét összefoglalva ez az ismert ko­-oxidációs eljárás tökéletesítésére vonatkozik, amelynek során a toluilsav jelentős, de nem teljes mennyiségét, az észterezés előtt elválasztjuk az oxidált reakcióelegybőt és az elkülönített toluilsavnak legalább egy jelentős részét visszavezetjük az oxidációs szakaszba. Tágabb értelem­ben az eljárás célkitűzése a folyamat során elválasztott toluilsav eltávolítása a szintézisből. A találmány szerinti eljárásnál azonban az elkülönített toluilsavnak egy jelentős részét vissza kell vezetni az oxidációs szakaszba és az észterezési szakaszba bevezetett anyag emiatt jelentős mennyiségű toluilsavat tartalmaz. A találmány szerinti javított eljárás egyik kiviteli változata szerint a teljes mennyiségű oxidált reakció­elegyet feldolgozzuk és ebből a toluilsav jelentős részét elkülönítjük anélkül, hogy mennyiségét elhanyagolható koncentrációértékre csökkentenénk, mimellett az el­választott toluilsavnak legalább egy jelentős részét az oxidációs szakaszba visszavezetjük. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös ki­viteli változata szerint az oxidált reakcióelegynek csak egy részét dolgozzuk fel a toluilsav elválasztása céljából. Az oxidált reakcióelegy feldolgozandó, ún. elvezetett része az oxidált reakcióelegy 20—70, előnyösen 30—60 súly%-nyi mennyiségének felel meg. Az oxidált reakció­elegy másik része közvetlenül áramlik az oxidációs szakaszból az észterezési szakaszba vagy a xilol desztillá­cióval történő eltávolításához, amely egyes kiviteli válto­zatoknál megelőzi az észterezési szakaszt. A találmány szerinti eljárás fenti alternatíváinak elő­nyös kivitelezése szerint a toluilsav elválasztása az oxi­dált reakcióelegyből azon a tényen alapszik, hogy az oxidációs lépésből távozó oxidált reakcióelegy hő­mérséklete általában 145—200, előnyösen 160—175 °C. Ezekben a hőmérsékleti tartományokban az oxidált reakcióelegyben jelenlevő csaknem teljes mennyiségű oxidált termék a tereftálsav kivételével oldott állapotban van. Az előnyös kiviteli változatok tehát azon alapsza­nak, hogy a toluilsavnak jóval alacsonyabb kristályoso­dási hőmérséklete van az oxidált reakcióelegyben, mint a tereftálsavnak vagy tereftálsav-monometilészternek. Az egyik alternatíva szerint a teljes mennyiségű oxidált reakcióelegyet feldolgozzuk. A feldolgozásnál az oxidált reakcióelegyet megfelelő módon lehűtjük és ezáltal a tereftálsav-monometilészternek legalább egy jelentős mennyiségét, emellett a feloldott tereftálsav kis mennyiségét is kikristályosítjuk, anélkül, hogy a jelen­levő toluilsav nagyobb mennyiségben együtt kikristályo­sodna. Az anyalúg nagyobb, de nem teljes mennyiségét (ez annak az oldatmennyiségnek felel meg, amely a 5 kristályosítás végbemenetele után visszamarad), a szi­lárd termékektől elválasztjuk, az elválasztott anyalúg legalább egy részét visszavezetjük az oxidációs szakasz­ba, a visszamaradt szilárd termékeket és az anyalúgot — amely az elválasztás után képződött maradék — 10 visszavezetjük az észterezési szakaszba. A másik alternatíva szerint az oxidált reakcióelegynek csak egy részét dolgozzuk fel. Az oxidált reakcióelegy elvezetett részét megfelelő módon lehűtjük és ezáltal tereftálsav-monometilészter tartalmának legalább egy 15 jelentős részét és a feloldott kis mennyiségű tereftálsav főtömegét a jelenlevő toluilsav jelentősebb mennyiségé­nek kikristályosodása nélkül kikristályosítjuk, a teljes mennyiségű anyalúgot elválasztjuk a szilárd termékektől és az anyalúgnak legalább egy jelentős részét az oxidációs 20 szakaszba visszavezetjük, a megmaradt szilárd terméke­ket pedig az észterezési szakaszba bevezetjük. Az utóbbi alternatíva szerint az anyalúg konzisztenciája túl sűrű lehet ahhoz, hogy lehetővé tenné a szilárd termékek elválasztását az elkülönítési lépésben. Az anyalúg túl 25 sűrű konzisztenciája esetén célszerűen xilolt — amely lehet friss xilol vagy az oxidációs szakaszból származó kondenzált xilolfrakció — esetleg mindkettő — hozzá­adagoljuk az oxidált reakcióelegy elvezetett részéhez és így olyan elegyhez jutunk (előnyösen kristályszuszpenzió 30 alakjában), amely a hűtési műveletben kívánt konzisz­tenciával rendelkezik, és lehetővé teszi a szilárd termékek elválasztását. A beadagolt xilol mennyiségét úgy szabá­lyozzuk, hogy az oxidációs szakaszba általában be­adagolt xilol-mennyiségnek megfeleljen anélkül, hogy 35 szükségessé válna a szilárd termékek elválasztási mű­velete után az anyalúgból a felesleges xilol külön desz­tillációja. Más szavakkal kifejezve az oxidációs szakasz­ba beadagolt xilolmennyiséget itt vezethetjük be a folya­matba. Az oxidált reakcióelegyhez adagolt p-xilol meny-40 nyiségét úgy választjuk meg, hogy a szuszpenzióban a képződött p-xilol koncentrációja 15—80 súly%, elő­nyösen 25—60 súly% legyen. Mindkét alternatíva szerint az oxidált reakcióelegy végső hőmérsékletét az oxidált reakcióelegy összetételé-45 tői és az esetlegesen beadagolt xilol mennyiségétől függően választjuk meg. Minél magasabb hőmérsékle­ten dolgozunk, hogy a toluilsav jelentősebb mennyi­ségének elkülönülését megakadályozzuk. Másfelől azon­ban előnyös lehet a kristályosítást alacsony hőmérsék-50 léten végezni ahhoz, hogy az oxidált reakcióelegyben levő tereftálsav-monometilészter főtömege kiváljon. A hőmérsékleti tartomány általában 60—140, előnyösen 75—130 °C. A szilárd termékek elválasztása a kristályszuszpen-55 zióból mindkét alternatíva szerint tetszés szerinti mű­velettel végezhető. A legegyszerűbb ipari művelet az ülepítés, például szűrés, centrifugálás stb. A szilárd termékek elválasztási műveletében kapott, főtömegében tereftálsavból és tereftálsav-monometil-60 észterből álló keveréket az észterezési szakaszba vezetjük be. A találmány szerinti eljárás azon változatában, ahol a teljes mennyiségű oxidált elegyet feldolgozzuk, a szi­lárd terméket először az elkülönített anyalúg egy részé­vel vagy az elválasztott anyalúgból kidesztillált xilolban 65 feliszapoljuk, és így adagoljuk az észterezési szakaszba. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom