171715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés robbanási lökő- és ütőhullámok terjedési sebességének meghatározására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975. VI. 9. Közzététel napja: 1977. X. 28. Megjelent: 1978. X. 31. (BA—3277) 171715 Nemzetközi osztályozás: G 01 P 15/08 Feltalálók: BOHUS Géza oki. bányamérnök, 10%, FOJT Lajos oki. fizikus, 35%, KIRSCHNER József oki. villamosmérnök, 25%, NÉMETH László oki. vegyészmérnök, 20%, Tatabánya, SOLYMÁR Jánosné dr. oki. kohómérnök, 10%, Budapest Tulajdonos: Bányászati Kutató Intézet, Budapest Eljárás és berendezés robbanási lökő- és ütőhullámok terjedési sebességének meghatározására A találmány tárgya eljárás és berendezés robbanási lökő- és ütőhullámok terjedési sebességének meghatározására. Robbanási lökő- és ütőhullámok terjedési sebességének (a detonáeiósebességnek) a meghatá- 5 rozására különféle módszerek ismeretesek. A legegyszerűbb és ezért leginkább elterjedt megoldás az ún. Dautrich-módszer, amelynél ismert detonációsebességű anyag — legtöbbször robbanózsinór — felhasználásával határozzák meg a 10 vizsgálat robbanóanyag detonációsebességét. A robbanózsinór két végét egymástól ismert távolságra levő helyeken csatlakoztatják a vizsgált robbanóanyaghoz és robbanózsinórban kétfelől detonációs frontok találkozási pontjának a zsi- 15 nór felezési pontjától való eltolódásából határozzák meg a keresett sebességet. A találkozási pont helyét például a robbanózsinór alá helyezett fémlemezen kialakuló roncsolási képből állapítják meg. Ennek a módszernek egy-egy változa- 20 tát ismerteti a 3 572 095 és a 3 528 280 sz. egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A Dautrichféle módszer legfőbb hiányossága az, hogy igen pontatlan (a hiba +15... 30%). Ismeretesek ellenállásváltozás mérésén alapuló módszerek is, 25 amelyeknél a detonációs front mechanikai — vagy hőhatása a robbanóanyagban elrendezett ellenálláshuzalból a front előrehaladása során egyre növekvő részt rövidrezár. Az ellenállásváltozás sebessége lényegében megegyezik a de- 30 tonációsebességgel. Ilyen megoldásokat ismertet például az 1176 905 sz. német szövetségi köztársasági, az 1 284 480 sz. brit; valamint a 3 027 751, és 2 925 729 sz. egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Egy másik ismert módszernél a detonáció során kelétkező magas hőmérsékletű gázok vezetőképességét hasznosítják, amikor is a robbanóanyagban egymástól ismert távolságra két elektródapárt helyeznek el, amelyeket az ionizált gázok a megfelelő pillanatban rövidrezárnak. A két rövidzár bekövetkezte között eltelt időből és az ismert távolságból meghatározható a detonációsebesség. Az utóbbi két módszer azért megbízhatatlan, mert a szondák, illetve az ellenállások nedves közegben könnyen zárlatossá válhatnak és ezáltal meghamisíthatják a mérés eredményét. Javasolták már piezoelektromos kristályok szondaként való alkalmazását is. Ennek a megoldásnak — bár pontossága megfelelő — igen nagy hátránya az, hogy minden egyes mérés alkalmával két nagy értékű piezoelektromos kristály megsemmisül, és szintén érzékeny a nedves közegekre. Alkalmaznak ezenkívül különféle fotoregisztrációs módszereket is (280 286 sz. szovjet szerzői tanúsítvány), amelyek a robbanással járó fényjelenség elemzésén alapulnak. Ezek a módszerek igen pontosak, hiányosságuk azonban, hogy esak 171715 1