171707. lajstromszámú szabadalom • Optoelektronikai eljárás és rendszer kétdimenziós információk átvitelére

21 171707 22 don 16 bemenő-osztó egység található, amely a beérkező referencia jeleket és hasznos jeleket térben elválasztott csatornákba vezeti, miközben az egyik jelet (sorrendjének megfelelően) a 17 késleltető egységbe vezeti. Itt a jel a hullámfront megfelelő fáziskorrekciója után lép ki. Az időben illesztett kétdimenziós referencia jelek és hasznos jelek ezután a jeleket egyesítő 18 összegező egységbe kerülnek. Itt a jelek egyesítése úgy történik meg, hogy a hasznos jeleket és referencia jeleket tartalmazó fénysugarakat közös térbe vetítik, és ezzel egy adott síkban — ez jelen esetben a 18 összegező egység kilépési síkja — interferencia képet, azaz a kétdimenziós hasznos jelnek a kétdimenziós referencia jelre vonatkoztatott hologramját kapjuk meg a vételi oldalon. Ez az interferencia kép (amplitúdóeloszlás), amelyet a 18 öszszegező egység kilépési síkjával azonos síkban elhelyezkedő másik síkban, nevezetesen a nem koherens 19 fényerősítő belépési síkjában kapunk, az erősítés után a 20 kiíró egységbe kerül, ahol a felrajzolt hologramot a kapott információ rekonstruálásához szükséges időpontokban a járulékos koherens 22 fényforrással világítjuk meg, és a hologramból nyert képet a 21 megjelenítő egységben regisztráljuk. Az ismertetett 16 bemenő-osztó egységet, a 19 fényáram erősítőt, a 20 kiíró egységet és a 22 fényforrást a rendszerbe vezetett szinkronizáló jelek vezérlik. A 3. ábrán bemutatott 15 jelfeldolgozó egységben a beérkező és a többi impulzusjelről leválasztott kétdimenziós hasznos jeleket és referencia jeleket a 23 jelátalakítóba vezetjük, ahol a beérkező fényjelek térbeli Fourier-transzformációja történik. A transzformált hasznos jelek és referencia jelek a 23 jelátalakítóból a 24 osztóegységbe jutnak, amely a beérkező szinkronizáló jelek alapján a transzformált, impulzus formájú referencia jeleket és hasznos jeleket két külön kialakított csatornába vezeti. A szétválasztott kétdimenziós referencia jelek és hasznos jelek spektrumait a 25, illetve 26 kiíró egységben külön operatív információ hordozókra visszük, mégpedig oly módon, hogy a kétdimenziós referencia jel felrajzolása inverz módon történik, annak érdekében, hogy a hasznos jel spektrumának a kétdimenziós referencia jel spektrumával történő felosztása elvégezhető legyen. Maga a felvitel azokban az időpontokban történik, amikor a referencia jelek és hasznos jelek beérkeznek, és ehhez a járulékos 27 fényforrás által előállított koherens fényáram egy részét használjuk fel. A mindenkori munkaciklusban beérkező referencia jelek és hasznos jelek Fourier-hologramját a járulékos 27 fényforrás koherens fénysugarával világítjuk át, és az ily módon kapott fényáramot a 28 jelátalakítóban visszatranszformáljuk, majd a 29 megjelenítő egységben a kapott jelet regisztráljuk. Az információnak a felrajzolt Fourier-hologramból történő leolvasása a hologram rögzítésének befejezésétől a 25 és 26 kiíró egységeknek a következő munkaciklusban beérkező hasznos jelek fogadására történő előkészítéséig terjedő időben történik. A 4. ábrán ismertetett kiviteli alak az átvitel titkosítására szolgáló 30 rejtjelezővel és 31 desifrírozóval van ellátva, így ennek működése az előzőektől némileg eltér. Az átvitel során az impulzusjelnek a hasznos jellel történő modulálásával előállított fényáramot a 30 rejtjelezőn vezetjük át, és ezután kerül csak a fénysugár sorban az előzőekben ismertetett berendezésekhez. Vételkor, miután a referencia jel és a hasznos jel a térbelileg elkülönített csatornákba került, a hasznos jelet átvezetjük a 31 desifrírozón, majd ezt követően a fénysugár a már előzőekben ismertetett további berendezéseken halad át. 5 Multiplex hírátvitel esetén, amikor két vagy több résztvevője van a hírátvitelnek (lásd például az 5. ábra) a tulajdonképpeni 3 és 5 adó-, illetve vevőkészülékek működése nem tér el az előzőekben ismertetettől. A kivezetést megoldó, 37 bemenő egységgel és 36 szeléktor-10 ral ellátott berendezéseket a kódolt óraimpulzus jelekkel időben szinkronizáljuk, a 33 szinkronizáló egység segítségével. Ennek megfelelően a rendszer az alábbi módon működik. A 33 szikronizáló egységben előállított szinkronizáló-15 jelek modulálják a fényhordozó frekvenciát, és ezeket a 35 kimenő egység segítségével tápláljuk be a 34 hírátviteli láncba. A szinkronizáló jeleknek a 34 hírátviteli láncból történő átvezetésére szolgáló 37 bemenő egység leválasztja az átvitel során adott frekvencián haladó 20 szinkronizáló jelek energiájának egy részét a 34 hírátviteli láncból. A 36 szelektor dekódolja a 35 kimenő egységből érkező jeleket, és olyan vezérlő jeleket formál, amelyek a 32 egység 3 adókészülékében és 5 vevőkészülékében levő összes villamosan vezérelt berendezés meg-25 felelő időben történő be- és kikapcsolását biztosítják. A hírátvitel megfelelő időcsatornájának kiválasztása, valamint a vétel és a hírátvitel irányának meghatározása a 36 szelektor kódkombinációjának beállításával történik. 30 Ha a 6. ábrán bemutatott 40 fényvezetéket alkalmazzuk hírátvivő láncként, a kétdimenziós hasznos jeleket és referencia jeleket a 40 fényvezeték optikai tengelyével párhuzamos irányba vezetjük be. A fényjeleket átadó 12 kimenő egység és az abban működő elemként elhe-35 lyezett féligáteresztő tükör a 46 állítóberendezés segítségével megfelelő időben, a referencia jelek és hasznos jelek odaérkezése előtt munkahelyzetbe kerülnek (a 6. ábrán szaggatott vonallal jelölve látható a tükör munkahelyzete az átvitel, illetve kivezetés irányának 40 váltásakor). Hasonló módon történik a 13 bemenő egység tükrének beállítása a jelek megérkezése előtt. A hasznos jeleknek és referencia jeleknek a 40 fényvezeték optikai tengelye irányában történő tovaterjedése során a jelek a 40 fény vezeték tükröző belső falán több 45 ízben reflektálódnak. Ha az átvitt jelek minimális képelemeinek keresztmetszeta a fény hullámhosszának 30— 100-szorosa, akkor a hullámok a 40 fényvezeték falán néhány fokos szög alatt verődnek vissza. Ilyen körülmények között — mint ismeretes — a fényjelek vissza-50 verődési veszteségei kisméretűek, még abban az esetben is, ha a fény vezeték belső falai nincsenek speciális bevonattal ellátva. Hosszabb fényvezetékben történő fényáramlás esetén, ha nem ideális fényvezetéket tekintünk, a többszöri 55 visszaverődés bizonyos szakaszokban a fényáramnak a fényvezeték egyik falánál nem kívánatos koncentrálódását eredményezi. Ezért célszerű a 40 fényvezetékbe, a fenti jelenség fellépésének valószínűségét figyelembevéve, véletlenszerű fényáteresztő képességi fáziselösz-60 lássál rendelkező 48 lemezeket beépíteni. Hasonló célt szolgálnak az ugyancsak véletlenszerű reflexió eloszlású 49 lemezek is. A fénysugár az ilyen 48, illetve 49 lemezeken történő áthaladás, illetve az azokon történő viszszaverődés után ismét kitölti a 40 fényvezeték teljes ke-65 resztmetszetét. 11