171651. lajstromszámú szabadalom • Önjáró kocsi, főként ásványi anyagok fejtéséhez

5 171651 6 mimellett a lánc az egyes lánckerék-párok között van vezetve. Ez az elrendezés igen kis helyet igényel, kismélységű rétegek kitermeléséhez célszerű, a viszonylag széles hajtólánckerék a gép szélességi méretén belül helyezkedik el, és függőlegesen csak kis helyet foglal el. Amennyiben görgős láncot használnánk, valamennyi lánckeréknek függőlegesen kellene elhelyezkednie, és ez az elrendezés a gép használatát csak mély, vastag rétegek kitermelésére korlátozná. Az öszszes hajtólánckerék vízszintes elhelyezése görgős lánccal lehetséges ugyan, ez azonban speciális előtűző lemez-szerkezetek alkalmazását tenné szükségessé, mivel a fejtőgép részére oldalsó vezetést kellene biztosítani, hogy a lánc és fogasléc kapcsolatának fenntartása biztosítva legyen. Tehát egy ilyen szerkezet is érzékeny korlátokat jelentene, ami még károsan befolyásolná a megtámasztás nélküli front méretét a szénfal és a főtámaszok között. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek annak kiviteli példáit és néhány szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra perspektivikus képe egy a találmány szerinti kocsival rendelkező bányászati fejtőberendezésnek, amelynél a fejtőgép egy páncélcsúszdás fejtési szalaghoz van szerelve, mely utóbbi fogasléccel van ellátva; a 2. ábra vázlatosan, perspektivikusan szemlélteti az 1. ábra szerinti berendezésben alkalmazott végtelenített láncpályáját; a 3. ábra a gép láncvezető talpának egy kiviteli példáját mutatja perspektivikus képen; a 4. ábra a 3. ábrán bejelölt IV—IV sík mentén vett metszetet mutat nagyobb méretarányban; az 5. ábra az 1. ábra szerinti berendezést nagyobb méretarányban, függőleges metszetben mutatja; a 6. ábra az 1. ábra szerinti berendezés egy részletét ugyancsak nagyobb méretarányban, perspektivikusan tünteti fel. A példaként bemutatott berendezésnek páncélcsúszdás 11 fejtési szalagja, valamint 12 kerete van. Használat során a 12 keret hagyományos módon (nem ábrázolt) vágófejjel is fel Van szerelve. A 12 kerethez van szerelve a vízszintes síkú 13 hajtólánckerék, amely függőleges tengely körül forgatható, és a 12 keret 14 főlapja felett helyezkedik el. A berendezésnek vízszintes síkú 16 szabadonfutó lánckereke van, amely a keret mentén a 13 hajtólánckeréktől távolabb helyezkedik el. Ez a 16 szabadonfutó lánckerék a 14 főlap alatt, de a 15 alsó lap felett van elrendezve. A keret mentén ellenkező irányban függőleges síkú szabadonfutó vezető lánckerekek is vannak, amelyek a 13 hajtó lánckeréktől ugyancsak távolabb helyezkednek el. Ezeknek a függőleges síkú szabadonfutó vezető lánckerekeknek a befogadására, a 20, 21 házak szolgálnak, amelyek a gép egymással szemben levő oldalain vannak felszerelve. Mindegyik ház egy pár függőleges síkú lánckereket tartalmaz, amelyeket a 2. ábrán tüntettünk fel. Az első lánckerékpár a 17a és 17b lánckerekekből áll, a második lánckerékpárt a 18a és 18b lánckerekek képezik. A 18a lánckerék egy része az 1. ábrán is látható. A 18a, 18b lánckerekekből álló második lánckerékpár rendeltetése, hogy megváltoztassa a végtelenített 30 lánc irányát, amikor az elhagyja a 13 hajtó lánckereket, úgy, hogy a lánc függőleges síkba lesz eltérítve, miáltal kapcsolatba kerülhet a 31 talppal. A 31 talpon áthaladó lánc azt elhagyva a 19 vezetőtagra kerül, amely a láncot a vízszintes síkú 16 szabadonfutó lánckerékre tereli. Erről a lánckerékről a lánc a 17a és 17b lánckerekek által alkotott első lánckerékpárhoz kerül, amelynek rendeltetése a lánc felemelése és a 13 hajtólánckerékre való visszairányítása. A 30 lánc szemeslánc, amely egymásba kapcsolódó láncszemekből van felépítve, és az egymást követő láncszemek egymásra merőleges síkokban helyezkednek el. Minden lánckerék úgy van kiképezve, hogy a lánc szemeinek külső, kerületmenti tartományához kapcsolódik, lévén a láncszemek lényegében oválisak. Amint az 1. ábra szerinti 13 hajtólánckeréken jól látható, a lánckerekek több 29 foggal rendelkeznek, amelyek a lánckerék kerülete mentén egymástól távközzel elosztva helyezkednek el, és minden egyes fog egymással szemközti két 29a és 29b kiugrásból áll, amelyek a lánckerék peremétől radiális irányban állnak ki, és egymástól távközzel vannak elválasztva. Ez az elrendezés biztosítja, hogy mialatt egy 30a láncszem két kiugrás között helyezkedik el — az ilyen láncszemek olyan síkban fekszenek, amely a lánckerék-tengelyt metszi — minden szomszédos láncszem, amelyeket a 30b hivatkozási számmal jelöltünk, és amelyek síkja a 30a láncszemek síkjára merőleges, egy pár 29 fog között helyezkednek el, amely fogak alakja olyan, hogy a láncszem egy részét minden saroknál megfogják. Az ilyen kialakítású láncszemek önmagukban jól ismertek, és szénbányákban egy gépnek rögzített lánc mentén történő kivontatására alkalmazzák. A 19 vezetőtagnak konvex módon hajló vezetőfelülete van, amelyet két oldalt oldalfalak is határolnak, azaz a vezetőtag végeredményben íves csatornaként van kiképezve. A vezetőtag 24 fülekből álló fül-pár között van megtartva. A 31 talp a 19 vezetőtag és a 18a lánckerék között helyezkedik el, és a 30 lánc lefelé történő eltérítésére szolgál annak érdekében, hogy a lánc a 40 fogasléccel kapcsolatba kerüljön. A talpnak 32 testrésze van (lásd a 3. ábrát), amelyben 33 nyílás van kiképezve, ez utóbbi a 34 tengely befogadására szolgál (lásd az 1. ábrát). A 34 tengely vízszintesen, a 12 kereten rögzített 35a fülekből álló fül-pár között van megtartva, és a talp 32 testrésze a fülek közé nyúlik, és függőleges síkban a tengely körül mozgatható. A 31 talp bizonyos mértékű csuklós, íves mozgásra vízszintes síkban is képes, amit a 33 nyílás kialakítása tesz lehetővé. Amint a 4. ábrán jól látható a 33 nyílás átmérője e nyílás geometriai középsíkjától kifelé mindkét irányban növekszik, miáltal a nyílást határoló felületek 33a és 33b csonkakúp alakú részekkel rendelkeznek. Ez a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3