171586. lajstromszámú szabadalom • Nyílthézagú panelcsatlakozás

3 171586 4 séget vetett föl. Kedvezőtlen az is, hogy a hézagba már befűzött szalagok nem kívánatos módon el tudnak mozdulni. Az ismert nyílthézagú panelcsatlakoztatásoknál kedvezőtlennek mutatkozott az is, hogy a fal­elemek peremén kialakított hornyok miatt az ele­mek szélei gyöngítettek, és ezért a kizsaluzáskor, a szállításkor és a beépítéskor egyaránt az elemek szélei sérülésnek (kicsorbulásnak) vannak kitéve. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy a hornyokat a homlokzati síktól aránylag távol - „mélyebben ülőén" - képezték ki. Ez azonban teljességgel el­lentétes a műszaki igényekkel, amely szerint a hézagzárást a külső határoló síkhoz minél közelebb kell elhelyezni. Acélvázas könnyűszerkezetes építésmód esetén alkalmazható hézagcsatlakoztatási módszer található meg a 267 818 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban. Ennek lényege, hogy a falváztartóhoz vagy függönyfalhoz csatlakoztatott fémszerkezetű külső falburkoló építőelemek sajátságos összetett profilú fémkeretbe vannak befoglalva. E fémkere­tek közvetlenül kapcsolódnak a falváztartóhoz vagy függönyfalhoz, és megakadályozzák a külső ned­vességnek az építőelem belsejébe való bejutását. Az egymás fölé kerülő építőelemek közé rugalmas pár­nácskák vannak beiktatva. Az ismertetett megoldás alkalmazása igényes szerkezeteknél szóbajöhet, gyártása és beépítése azonban rendkívül költséges. Betonból vagy vas­betonból készült falpanelok csatlakoztatására azon­ban nem használható. A burkoló építőelemek kö­zötti kis párnácskák a nagy súlyú betonpanelok terheinek átadására alkalmatlanok, a betonpanelok pedig az, épület teherhordó szerkezetének részét képező falvázhoz nem kapcsolódnak. Emellett be­tonpanelok esetében nincs szó közvetlen fémkor­rózió mc-^ítlásáról, és ezért szükségtelen a panelo­kat bonyolult kialakítású, drága fémszerkezetű ke­retekbe belefoglalni. Ugyancsak fejlett megoldást és a betonpanelok esetében is járható utat ismertet a 281 373 lajst­romszámú osztrák szabadalmi leírás. Ennél a sík felületű épületburkoló elemek egymás felé néző élei mentén olyan tömítések vannak, amelyek közé bepattintással hullámos záróléceket lehet beerősí­teni. A tömítések megközelítőleg U-keresztmet­szetűek és talpaik mentén behorgonyzó kiugrással vannak a burkoló panelba beerősítve, míg az U-alak szárai és a panelba előre elkészített horony között vékony rés van szabadon hagyva. Ez utóbbi elvileg arra szolgálna, hogy a tömítést adott esetben ki lehessen cserélni. A látszólagos előnyei ellenére az utóbbi osztrák szabadalmi leírásban ismertetett megoldás mégsem tudott elterjedni. Ennek legfőbb oka az, hogy a tömítések mellett hagyott hézagok eltömődnek porral. Ez a levegő nedvessége és a betonfelületből átvett kötőanyag jelenlétében teljesen megkemé­nyedik és az U-profilú tömítés talpán kialakított behorgonyzó kiugrással együttműködve teljességgel megakadályozza a tömítés „szépszerével" való el­távolítását. A tömítőléc cserélhetetlen volta azért igen nagy 5 hátrány, mert széleinek merev befogása miatt a panelok hőtágulási mozgásait a tömítőléc követi, illetve ő maga egyenlíti ki. Ennek során a felüle­tében kialakított hullám görbülete állandóan vál­tozik, és ez a tömítőléc gyors kifáradását ered-10 ményezi. E műanyag tömítőlécek amúgyis hajla­mosak az elöregedés során bekövetkező ridegedésre és repedékenységre, az említett mozgások azonban ezt a fáradási jelenséget erősen meggyorsítják. A tapasztalat szerint kb. öt esztendő után tönkre-15 mennek. Hátrányos az osztrák leírásban ismertetett panel­csatlakozás amiatt is, hogy a vízszintes találkozó élek mentén a tömítések aránylag nagy hosszon 20 átlapolják egymást. E tömítések előregyártottan be vannak erősítve a panelokba, és ezért nagy hosszon való kinyúlásuk miatt a szállítás és szerelés közben könnyen megsérülhetnek, eltorzulhatnak, illetve le­törhetnek. 25 A találmány célja olyan nyílthézagú panelcsatla­kozás kialakítása, amely aikalnms az épüle'izikai igények kielégítésére, egyetlen és állandó szélességi méretű lezáró szalag alkalmazását teszi lehetővé, 30 amely a hézagban kívánt módon tud elmozdulni és eltorzulni, amellett a homlokzat külső síkjához közel helyezhető el. Feladata a találmánynak ezen belül lehetőséget 35 nyújtani a ma műszakilag legkedvezőbbnek ítélt páranyomáskiegyenlítő fúgák kialakítására is. Ez annyit jelent, hogy a homlokzati sík közelében elhelyezkedő és a csapó eső közvetlen behatolását meggátló esőzár mögött - a korszerű épületfizikai 40 elveknek megfelelően - olyan nyomáskiegyenlítő kamra legyen, amely a külső atmoszférával való összeköttetése folytán kiküszöböli az esőzár mö­götti tér kisebb nyomását és ezáltal a nedvesség behatolását. 45 A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy betonpanelok esetében olyan nyílthézagú pa­nelcsatlakozás a kedvező, amelynél a panelok a hézagzáró szalaghoz képest a hőtágulás során lét-50 rejövő alakváltozásoknál szabadon el tudnak moz­dulni, és így a hézagzáró szalagot fáradásra nem veszik igénybe. Emellett a hézagzáró szalagok laza befűzése azzal az előnnyel is jár, hogy annak természetes elöregedésekor könnyen kicserélhető. 55 A találmányi gondolathoz taitozik az is, hogy — a nedvességgel szembeni közvetlen korrózióra való érzéketlensége miatt - a betonpanelokat szük­ségtelen megvédeni bonyolult és drága intézkedések 60 segítségével a nedvességtől, és csupán arról kell gondoskodni, hogy a külső határoló síkjuk mögé jutott nedvességet újból kivezessük a határoló fe­lület elé. Ehhez tökéletesen elegendő, ha a panelok közötti vízszintes és függőleges hézagok kereszte-65 zési pontjainál képezünk ki vízkivetőket. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom