171572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin, leurozidin és leurozidin és leurokrisztin származékainak előállítására
11 171572 12 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd az illó alkotórészeket vákuumban eltávolítjuk és a kapott maradékot vízben oldjuk. A vizes oldatot 14 n ammónium-hidroxid-oídattal meglúgosítjuk és az alkáli-oldhatatlan bázist metilén-kloriddal extraháljuk. A metilén-kloridos extraktumokat egyesítjük, szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradék 4-dezacetil-l-dezformil-leurokrisztin, mely gyengén barna amorf anyag. Tömegspektroszkópiával meghatározott molekulasúly 754, mely a C43 H 5 4N 4 0 8 képlettel elméletileg számított értékkel megegyezik. Infravörös spektrum 1670 cm-1 -nél amid sávot mutat, az 1-formil-csoportra jellemző sáv hiányzik, de 1730 cm"'-nél az észter-abszorpció jellemző erős sávját mutatja. Hasonlóan, az NMR spektrum 3,61 ppm és 3,85 ppm sávja a két karbometoxicsoport jelenlétére jellemző, további sáv 4,11 ppm-nél a C-4 protonra jellemző. Előzőleg -78 C° hőmérsékleten metil-aminnal telített 75 ml vízmentes metanolban 500 mg 4-dezacetil-1-dezformil-leurokrisztint tartalmazó oldatot készítünk. Metil-amin-tartalom mintegy 20 g. A reakcióedényt lezárjuk és mintegy egy hétig 60 C° hőmérsékleten melegítjük. Az illó alkotórészeket ezután vákuumban történő bepárlással eltávolítjuk, így a 4-dezacetü-l-dézformil-leurokrisztin-3-N-metil-karboxamidot mint gyengén barna amorf anyagot kapjuk. A vegyület infravörös spektruma 1668 cm-'-nél erős amid-sávot, és ezenkívül 1730 cm-1 -nél észter-sávot mutat. Az így előállított 4-dezacetil-l-dezformil-leurokrisztin-3-N-metil-karboxamidot 24 ml 97%-os hangyasav és 2 ml ecetsavanhidrid eleggyel formilezzük. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 24 óra hosszat állni hagyjuk, majd az illó alkotórészeket vákuumban eltávolítjuk. Az így kapott maradékot vízben oldjuk és az oldatot 14 n ammónium-hidroxid-oídattal meglúgosítjuk. Az alkalikus oldatban oldhatatlan nitrogén-bázist metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat szárítjuk és a metilén-kloridot vákuumban ledesztilláljuk. A kapott 4-dezacetil-leurokrisztin-3--N-metil-karboxamid gyengén barna amorf anyag, melynek fizikai jellemzői a következők: tömegspektroszkópiával meghatározott molekulasúly 781, mely a 4-dezacetil-leurokrisztin-3-N-metil-karboxamid C4 4H5S N S 0 8 képletével elméletileg számított értékkel megyezik. Az NMR spektrum 3,65 ppm-nél a karbometoxicsoportra jellemző, és 279 ppm-nél az N-metil-karboxamid-csoportra jellemző sávot mutat. Infravörös spektrum 1678cm_1 -nél erős amid-sávot mutat, jelezvén a több mint egy amidcsoport jelenlétét a molekulában, és 1728 cm-1 -nél jellemző észter-sávot mutat. Az 1. példa eljárása szerint, 4-dezacetil-leurokrisztin-3-N-metil-karboxamid szabad bázist 1%-os kénsawal megfelelő szulfátsóvá alakítunk. A szulfátsó fehér amorf por. Az előbbi eljárásban, a 4-dezacetü-l-dezformil-leurokrisztin-3-N-metil-karboxamid más amidszármazéka a fentiekben leírt formilezési reakció előtt, ecetsavanhidriddel vagy propionsavanhidriddel szubsztituálva a megfelelő 4-dezacetil-l-dezformil-1 -acetil/vagy l-propionil)-leurokrisztin-3-karboxamid-származék képződik. Meglepő módon, a 4-dezacetil-leurokrisztin újra acilezése az 1-formil-csoportra nem hat, mely a szintézis alatt változatlan marad. 5. példa 4-Dezacetil-vinblasztin-3-karboxazid 10 A 3. példa szerint előállított 678 mg 4-dezacetil-vinblasztin-(C-3)-karboxhidrazidot 15 ml vízmentes metanolban oldunk, 50ml In vizes sósav-oldatot adunk hozzá és a kapott oldatot körülbelül 0C° 15 hőmérsékletre hűtjük. A reakcióelegyhez 140 mg nátrium-nitritet adunk és 10 percig keverjük, miközben a hőmérsékletet mintegy 0C° tartjuk. A nátrium-nitrit hozzáadásával az oldat sötét barnásvörös színű lesz. A reakcióelegyet feleslegben alkal-20 mázott 5%-os hideg nátrium-hidrogén-karbonát-oldat hozzáadásával meglúgosítjuk. A vizes oldatot háromszor metilén-dikloriddal extraháljuk, mellyel a reakcióban keletkezett 4-dezacetil-vinblasztin-3--karboxazid a metilén-dikloridos fázisba megy át. 25 Bár rendszerint a 4-dezacetü-vinblasztin-3-karboxazid metilén-dikloridos oldatát további tisztítás nélkül használjuk fel, egy bizonyos részét azonban az azid meghatározására a következő módon kezeljük: metilén-diklorid elpárologtatásával az azid 30 amorf formában marad vissza. A maradék azidot éterrel mossuk, és a kapott szuszpenziót szűrjük. A maradék sárgásbarna por, melynek fizikai jellemzői a következők: ultraibolya abszorpciós spektrum: 35 _Xmax = 269nm, (e = 16 700), váll 290 nm, 309 nm (e = 7100), infravörös abszorpciós maximum 1690 cm -nél (karboxhidrazid) hiányzik, míg maximumot 1730 cm-1 -nél nem mutat, továbbá a karboxazid-40 csoportra jellemző éles, határozott maximuma jelentkezik 2135 cm-1 -nél, tömegspektrogram m/e = 708 molekulaion értéket mutat, mely a C4 3Hs3N 7 0 7 =779 képlettel számított értéktől 71 tömegegység (H, CON3 ) csök-45 kenést jelent. 6. példa 50 4-Dezacetil-vinblasztin-3-N-etil-karboxamid 4-dezaceti 1-vinblasztin-3-karboxazid metilén-dikloridos oldatát az előbbi eljárás szerint 900 mg 55 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazidból készítünk. A metilén-dikloridos oldatot szárítjuk és 20 ml térfogatra betöményítjük. A metilén-dikloridos azid-oldatot egy szárítócsővel és keverővel ellátott lombikba öntjük, 50 ml 60 vízmentes etil-amint adunk hozzá és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten mintegy 2 óra hosszat keverjük. Az illó alkotórészeket ezután vákuumban lepárolva sárgásbarna amorf port kapunk, melyet szilikagélen kromatografálunk és etil-acetát: víz-65 mentes etanol (3 :1) oldószereleggyel eluálunk. A 6
