171553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ftálazin-származékok előállítására

7 171553 8 Azoknak a vegyületeknek az átalakítása, ame­lyekben Q karboxilcsoportot jelent, olyan vegyü­letekké, amelyekben Q jelentése hidroximetil­csoport, többféle módon elvégezhető. Ha R alku­csoport, akkor a vegyületet vegyes anhidriddé ala­kíthatjuk, például úgy, hogy tercier amin, például trietüamin jelenlétében halogénhangyasav-észterrel, rendszerint klórhangyasav-észterrel reagáltatjuk. A vegyes anhidridet ezután redukáljuk, például nát­riumbórhidriddel. Ha a ftálazin-gyűrű 4-helyzetében levő csoport hidroxil- vagy merkaptocsoport, akkor a vegyület átalakítása előtt ezt a csoportot előbb megvédhetjük, például acilezéssel, rendszerint aceti­lezéssel, vagy például klórhangyasav-benzilészterrel végzett kezeléssel," a 4-benziDcarboniloxi-vegyületet képezve. A védőcsoportot ezután a szokott módon, például acetilcsoport esetében hidrolizissel, vagy benziloxikarbonilcsoport esetében hidrogénezéssel le­hasíthatjuk. Hasonlóképpen, ha R hidrogénatom vagy alkilcsoport, akkor a savakat a megfelelő savkloridokká alakíthatjuk, például tionilkloriddal reagáltatva, a vegyületet azután például lítiumalu­mínium-tri-terc-butoxi-hidriddel redukálhatjuk. Ha azokat a vegyületeket akarjuk átalakítani, amelyek­ben a ftálazin-gyűrű 4-helyzetében levő csoport szulfonát-csoport, mint- például a IV általános kép­letű vegyületben, az alkalmazott eljárás általában a vegyes anhidrid képzése és redukálása. A savak sóit úgy állítjuk elő, hogy a savakat szervetlen vagy szerves bázisokkal reagáltatjuk. Az O-acilezett származékokat úgy állítjuk elő, hogy azokat a vegyületeket, amelyekben R hidro­génatomot jelent, acilezőszerrel, például acetil­kloriddal vagy ecetsavanhidriddel kezeljük. A találmány szerint előállított vegyületek aszim­metrikus szénatomot tartalmaznak, így rendszerint racém keverék alakjában vannak jelen. E racemátok rezolválását a szokott módon végezhetjük. A találmány szerint előállított vegyületek gyógy­hatását különböző állatfajtákban előre megállapít­hatjuk. Az állatnak a gyógyszert beadjuk, és meg­állapított idő után mérjük a vizelettel kiválasztott nátriumionok mennyiségét (rendszerint milliekviva­lens nátriumion/kg testsúlyban kifejezve). Patká­nyoknak a gyógyszert orálisan adtuk be 0,25% hidroxietilcellulózt tartalmazó desztillált vizes szuszpenzióban, és a vizeletben levő nátriumionok mennyiségét nem gyógyszerezett kontrollpatkányok azonos mennyiségű vizeletében levő nátriumionok mennyiségével hasonlítottuk össze. Ebben a kísér­letben a 4-hidroxi-7-metil-2-(3-metiltio-fenil)-l,2-di­hidro-ftálazin-1-ecetsav (vagy ennek oxo-formája, a 7-metil-2-(3-metiltio-fenil)-4-oxo-l,2,3,4-tetrahidro­-ftálazin-1-ecetsav) elősegítette a nátriumion veszte­séget és az ismert 4-klór-N-(2-furümetil)-5-szulfa­moilantranilsavnál jobb hatással volt a nátriumion vizelettel való kiválasztására. Néhány jellegzetes vegyület farmakológiai hatá­sát szemléltetik az alábbi adatok: 5 milliekvivalens nátriumion/kg Példa testsúly kiválasztást szerinti okozó adag vegyület egér patkány 3. 28 14 15. 15 6 30. 38 8 38. 7 8 39. 6 5 40. 17 15 57. 66 5 71. 6 5 A vegyületeket a szokásos módon adhatjuk be, 25 például orálisan, rektálisan vagy parenterálisan, elő­nyösen orálisan. Az optimális dózisszint függ töb­bek között a beadás módjától és a kezelt esettől, de általában napi 0,003-100, például 0,1-100 mg/kg. Az egységdózis 0,lmg-500mg 30 például 3 mg-500 mg között változhat, orális be­adásra a dózisszint előnyösen napi 0,1 mg—2g, például 3 mg—2 g egy páciensnél. A beadás megkönnyítésére a vegyületeket elő­nyösen gyógyszerkészítményekké alakítjuk, amelyek 35 a hatóanyagot orális, rektális vagy parenterális beadásra alkalmas kötőanyagokkal kombinálva tar­talmazzák. Ezek a készítmények a találmány sze­rinti vegyületeket előnyösen 0,1—90 súly%-ban tar­talmazzák. 40 A találmány szerinti készítmények közül elő­nyösek az orális alkalmazásra megfelelő készít­mények, amelyeket a hasonló gyógyszerkészít­ményeknél szokásos formákban állítunk elő. Ilyen készítmények a tabletták, kapszulák, cukorkák, 45 porok, pezsgő-granulátumok, szirupok és vizes vagy olajos szuszpenziók. A készítmények előállításához használt kötőanyagok a gyógyszerészetben szokásos kötőanyagok. így a tabletták készítéséhez haszná­latos tipikus kötőanyagok a dezintegráló anyagok, 50 például a kukoricakeményítő és sikosítószerek, pél­dául magnéziumsztearát. Kapszulák előállításához standard zselatinkapszulákat használhatunk, amely a hatóanyagot önmagában vagy hígítószerrel tar­talmazzák. A folyékony készítmények kötőanyag-55 ként vizet vagy vizet és szacharózt tartalmazhat­nak, amelyek szirupot képeznek, továbbá diszper­gáló- és szuszpendálószereket, például karboximetil­cellulóz-nátriumot vizes szuszpenziók, és nem toxikus olajat, például növényi olajat, így földi-60 dióolajat és szuszpendáló anyagot olajos szusz­penziók előállításánál. A találmány szerinti készítmények lehetnek rek­tális alkalmazásra megfelelő készítmények, ezeket a 65 szokásos formákban, például kúpok alakjában állít-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom