171532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyomás alatt tárolt cseppfolyósított éghető gázok tárolótartályainak tűzbiztonsági védelmére

5 171532 6 A hőhatás folytán bekövetkező nyomásnövekedés megelőzésére szolgáló biztonsági szelepeket csak az elsődleges hőhatás, a közvetlen tűz hatásának számí­tásba vételével méretezik. A primer hőhatás megha­tározására alkalmazott számítási eljárások eredményei 5 között tapasztalható nagy eltérések alapján feltéte­lezhető, hogy sok esetben nem megfelelő a biztonsági szelepek teljesítménye. Ha csak a primer tűz hatása érvényesülne, akkor a primer hőhatás reális értékének figyelembevételével 10 méretezett biztonsági szelep az érintett tartályt megvédené. Tárolótelepi tűzesetek tapasztalatai azonban arra engednek következtetni, hogy az érintett tartály katasztrofális tönkremenetele (robbanás, vagy szét- 15 hasadás) még a biztonsági szelep primer hőterhelés szempontjából való túlméretezettsege esetén is be­következik. A tapasztalatok értékelése alapján megállapítható, hogy a bekövetkezett katasztrófákat sohasem csak az 20 elsődleges hőhatások, okozták, hanem az ezek követ­keztében kialakuló szekunder veszélyforrások hatása is lényeges tényező a katasztrófák kialakulásában. A másodlagos veszélyforrások legnagyobb cso­portját azok képezik, amelyek azáltal adódnak, hogy 25 a lángban álló tartálynál a technológiai — töltő, ürítő, mintavevő, gáztérközösítő és/vagy tartálynyomás biz­tosító — és a biztonságtechnikai rendeltetésű (pl. zárt rendszerű lefúvatásnál a fáklyavezeték bekötés) cső­vezetékeket is éri az intenzív lánghatás. Ezek a 30 csővezetékek az égés időtartama alatt az 1000 C° hőmérsékletet is lényegesen meghaladó hőhatásnak vannak kitéve, s mivel nincsenek ilyen igénybevételre méretezve, előbb-utóbb eltörnek. Különösen veszélyes a zárt lefúvatási rendszer 35 (biztonsági szeleptől a fáklya-gerincvezetékig haladó és abba bekötött) lefúvató vezetékének hőhatásra bekövetkezhető törése, mert a fáklyavezeték-rendszer berobbanását előidézve a veszélyeztetett területet nagymértékben kiterjeszti, olyan objektumokat is 40 közvetlenül veszélyeztetve, amelyek enélkül a veszély határán kívül esnének. A gáztérközösítő vezeték törése a közösítő rend­szerhez tartozó és az adott esetben a rendszer felé nyitott tartályok gázterét a törés helyén a szabad 45 környezet felé is nyitottá teszi, megindítva ezzé! a tartályok lefújását. A töltő- és ürítő vezetékek lehetséges törése esetén a tárolt cseppfolyós gáz a törés helyén igen nagy mennyiségben (másodpercenként 100 kg-os nagyság- 50 rendben ömlik ki a szabad köinyezítbe. Különösen nagy a törési veszély a fölső csatlakoztat JSÚ anyag vezetékeknél. A törési helyeken a szabadba ömlő folyadék, vagy lefújó gáz égése olyan másodlagos tűzfészkek forrása, 55 amelyek pusztító hatása adott esetben az előidéző elsődleges tűz hatását is lényegesen meghaladhatja. Ezeknek a teljesség igénye nélkül felsorolt másod­lagos veszélyforrásoknak közös jellemzője, hogy ke letkezési helyük, mértékük, hatásuk és lehetséges 60 következményeik még megközelítőleg sem határoz­hatók meg előre. Az előzőekkel szemben helyileg lokalizált másod­lagos tűzforrást jelent a lángban álló tartály biztonsági szelepén át nyitott lefúvatási rendszer esetén a 65 lefúvató toldaton keresztül a szabadba áramló gáz égése, ahol az égő gáz fáklyalánghoz hasonlító nagyméretű lángoszlopként ég a tartály fölött. Igen hátrányos a védőgödör megkövetelt zártsága, mert vízzel való esetleges feltöltődése azt ered­ményezheti, hogy a sánc fölött átfolyó víz a felületén úszó égő folyadékkal a tüzet elterjeszti. Az elsődleges hőterhelés meghatározására szolgáló ismert módszerek bizonytalansága, a különböző mód­szerekkel kiszámított eredmények nagy szórása joggal kelti azt a gyanút, hogy az elsődleges hőterhelésre vonatkozó számítási módszerek megbízhatósága nem kielégítő, s az ezeknek az eredményeknek a felhasz­nálásával méretezett biztonsági szelepek teljesítménye adott esetben elégtelennek bizonyulhat. A lángban álló tartálynál káros feszültségek kelet­kezésének lehetősége miatt az általánosan alkalmazott palásthűtési rendszer nem üzemeltethető. Az égő tartály mellett levő tartályok palásthűtő berendezései is csak igen rossz hatásfokú védelmet biztosíthatnak, mert a nedvesített felület hőelnyelése többszöröse a száraz felületének, s így a hűtővíz megfelelő védelmet nyújtó hűtőhatást csak rendkívül nagy hűtővíz­-mennyiség alkalmazása esetén fejt ki. Végül megemlítendő még az ún. üres tartály robbanás veszélye, amit a tartály-, vagy vezeték­sérülési helyeken keresztül helyi lehűlés, vagy egyéb ok következtében a tartályba beszívott levegő a bennlevő gázzal keveredve idézhet elő. A találmány célja módszer kidolgozása a tartály­telepi tűzesetek pusztító hatásának döntő mértékben való csökkentésére és a tartályrobbanások kiküszö­bölésére. A módszernek ki kell terjednie a másodlagos veszélyforrások kialakulási lehetőségeinek megszün­tetésére, a tűz időtartamának csökkentésére, az üres tartály robbanás megakadályozására és végül a tar­tálytelep legcélszerűbb kialakítására. Találmányunk szerint a cseppfolyósított éghető gázok nyomás alatti biztonságos tárolása több intéz­kedés együttes hatásával érhető el. A tartályokhoz közvetlenül csatlakoztatott veze­tékek számát a lehetséges minimumra kell csökken­teni az egyes csatlakozó vezetékek többcélú felhasz­nálásával. Ilyenek: közös töltőürítő vezetékszakasz alkalmazása, valamint a tartálynyomás biztosítására, ill. a nyomás fokozására szolgáló csővezeték és a gáztérközösítő vezeték védőgödrön belüli egyesítése. Valamennyi anyagforgalmi csővezetéket a tartály alján központosán elhelyezett nagyátmérőjű, rövid csonkon és záróperemen át kell becsatlakoztatni a tartályba oly móáon, hogy a vezetékek karimás csatlakozással kapcsolódjanak a záróperem külső és belső oldalán kialakított csatlakoztató közdara­bokhoz. A gáztér technológiai vezetékeit a védőgödrön belül közös vezetékké kell egyesíteni és ezt a közös vezetéket a tartály aljához kell csatlakoztatni, a csővégét pedig a tartályon belül a cseppfolyós gáz folyadékszintjének lehetséges legmagasabb nívója fö­lött kell elhelyezni. A tartály külső felületén csak segédvezetékek - a palásthűtés, a vészhűtés, az inersgáz, a levegő, a vízgőz stb. csővezetékei — továbbá a tartályfedélen elhelye­zett műszerek egy kötegbe egyesített és nem éghető szigetelő anyaggal kitöltött védőcsőben elhelyezett 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom