171511. lajstromszámú szabadalom • Rácsos szerkezet
3. 171511 4 latba vezetik, a rúdvégekre kell hegeszteni, ami hegesztési munkával jár, és emellett a hegesztési varratok minőségével szemben támasztott magas követelmények kielégítése a gyakorlatban mindig súlyos problémát jelent. Ehhez járul, hogy az illesztőtagokat pontosan a tartószerkezet geometriai alakjának megfelelő szögben kell a rúdvégekhez hegeszteni, ami a gyártást nehézkessé és költségessé teszi. Az illesztőtagoknak a csomóponti kapcsolatba való becsúszása nem küszöbölhető ki teljes biztonsággal, ami az építmény teherviselési tulajdonságait hátrányosan befolyásolja. Ezenkívül, az anyagráfordítás viszonylag nagy, mivel a teherhordóképesség csökken az illesztőtagok hegesztésének igénye miatt. Egy további ismert csomóponti kapcsolat esetében az összekötőelem üreges gömbből áll, amely a rúdcsatlakozások helyein a' síkbeli rácsokból álló tartószerkezet geometriai alakjának megfelelően kerek nyílásokkal rendelkezik, amelyeken át tányérszerű fejjel és a szárban zárt hosszanti réssel rendelkező csapok belülről kifelé befűzhetők. A rúdvégek lemezzel vannak lezárva, amely lemezre cső van hegesztve. A cső belső átmérője az előbb említett csap külső átmérőjének felel meg, és ez ugyancsak zárt réssel rendelkezik. A rúdvégek kapcsolata a csomóponttal oly módon van kiképezve, hogy a csap szárát a felhegesztett csőbe tolják, és annak kicsúszását a cső és a csap résein átvezetett ék segítségével gátolják meg. A csapok és ékek segítségével kialakított csomóponti kapcsolat hiányossága lényegében abban jelentkezik, hogy kötőelemek gyártása és szerelése nagy ráfordítást igényel, amint az elsőként említett ismert megoldás esetében már részleteztük. Ismeretes olyan síkbeli rácsokból álló tartószerkezet, amelynél a tulajdonképpeni csomópontot képező szerkezetrész kötélátvezetési helyekkel rendelkezik, amelyek száma és iránya az egyébként csatlakoztatandó diagonális rudak számának és irányának felel meg. Ennél a megoldásnál e rudakat előfeszített kötelek helyettesítik. A tartószerkezet azonkívül a vízszintes és függőleges rudak csatlakozási helyein bemélyítésekkel van ellátva, amelyekbe ezeknek a bemélyítéseknek megfelelő fejkiképzésű rudak vannak behelyezve. Ennek a síkbeli rácsokból álló tartószerkezetnek hiányossága azonban, hogy a csomópontok előállítása, főként azonban a kötélátvezetések kialakítása nagy ráfordítást igényel, továbbá a tartók összeszerelésével és a kötelek megfeszítésével szemben igen nagy követelményeket támasztanak. Ismeretes továbbá olyan tető- vagy födémszerkezet is, amelynél vékonyfalú, ferdén levágott és/vagy boltozott lemezelemeket - adott esetben egymás mellett fekvő könnyű tartók kialakítása mellett - közvetlenül sík, az áthidalandó tér teljes hosszában és szélességében kiterjedő tartószerkezetté kötnek össze. Az összeköt ési helyeken előregyártott, furathoz képest koncentrikusan elrendezett hullám alakú, sajtolással létrehozott kiugrásokat és bemélyítéseket alkalmaznak, amelyek segítségével a tartóelemek egymáshoz kapcsolhatók, és amelyek furatokon átvezetett szorítócsavarral kapcsolhatók össze. A gyártási pontatlanságokat oly módon egyenlítik ki, hogy az összekapcsolandó elemek a csatlakozási helyeken csak a hullám alakú kiugrások és bemélyedések kúpos felületeivel 5 fekszenek fel egymásra, és a szorítócsavarok átvezetésére szolgáló furatoknak nagyobb az átmérője, mint a menetes csapok átmérője. Ennél a tetőszerkezetnél a szorítónyomásnak a szorítócsavarról a vékonyfalú egymás felett elhelyezkedő 10 lemezekre való átadásához domborított alátéttárcsákat alkalmaznak. Ez a fajta kapcsolat hosszú ideig vékonyfalú és ezáltal nagyfelületű egymáson fekvő lemezelemekre volt korlátozva, mert hullám alakú deformációk vastagabb rudak esetén nagy 15 ráfordítással voltak kialakíthatók. Ennek a kapcsolatnak az a lényeges előnye, hogy vékonyfalú lemezelemeknél a szegecs vagy csavarlyuknak kiszakadását el lehetett kerülni, azaz itt nem jelentkezett. Ennek a szerkezetnek hiányossága 20 azonban, hogy minden kapcsolási helyen többféle szerkezeti elemre, például menetes csapra, domborított alátéttárcsára, anyára és anyabiztosító elemre volt szükség. A találmánnyal célunk a rácsos szerkezetek a 25 fent említett hiányosságainak kiküszöbölése, a rudakból álló rácsos szerkezet önsúlyának csökkentése és a szállítandó volumen, valamint a szerelési ráfordítás csökkentése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan rácsos szerkezet 30 létrehozása, amely a csomópontban az egyes rudak közvetlen csatlakoztatását teszi lehetővé, és amely a rudak csatlakozáspontjain nagy nyírással szemben biztonságot nyújt. Továbbá, a rudak lehető legegyszerűbb gyártására ad lehetőséget, kiküszöböli 35 a hegesztett kapcsolatokat, amelyek a megengedett feszültség csökkentéséhez vezetnének. A találmány szerint a kitűzött feladatot olyan rácsos szerkezettel oldottuk meg, amelynél az előre 40 gyártott rudak egy része - a csatlakozási végeken — furathoz képest koncentrikusan elrendezett deformált, alakos részekkel van kialakítva. A találmány lényege, hogy minden fióktartót kialakító övrúd és minden diagonális rúd csatlakozási 45 síkja — részben végeik hajlítása révén - a rácsos szerkezet főteherviselési iránya merőlegesen húzódik, ahol a rudaknak a deformált, alakos végrészei a csomópontokon a főtartókat kialakító övrudak homlokoldalai közé vannak befűzve, az egymáshoz 50 kapcsolódó főtartókat kialakító övrudak pedig egymáshoz vannak feszítve. A különféle, viszonylag vastagfalú rúdelemck — adott esetben egyetlen szerszámmal történő alakravágásakor - kis sajtolónyomások azáltal ér-55 hetők el, hogy a rudak csatlakozási végein az alakos .részek tölcsérszerűen, előnyösen gömbsüveg alakúra vannak kiképezve. Szilárd, nyírással szemben ellenálló kapcsolatot biztosít, ha az előnyösen üreges profilból álló 60 főtartókat kialakító övrudak homlokoldalai közvetlenül ezen az alakos részen kívül, azokat körülzáróan, összefeszítéssel vannak rögzítve, ahol a rudak csatlakozó végeinek furatán a főtartókat kialakító övrudakat kölcsönösen összefeszítő feszí-65 tőelem van átvezetve. 2
