171496. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fűtőolaj elégetéséhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNYY Bejelentés napja: 1975. XII. 10. Közzététel napja: 1977. VII. 28. Megjelent: 1978. VIII. 31. (NI-195) 171496 Nemzetközi osztályozás: F23D 5/18, F23K 5/00 Feltalálók: Bartók László építésztechnikus, Csongrád Pakorni László gépésztechnikus, Orosháza, Nyilas Károly oki. agrármérnök, Csongrád Tulajdonos: Felgyó'i Állami Gazdaság, Felgyő Berendezés fűtőolaj elégetéséhez 1 A találmány berendezés fűtőolaj elégetéséhez, különösen ipari és mezőgazdasági szárító berendezések, például: takarmányszárítók, üzemeltetéséhez, ahol a szárítás a szárítandó anyag és a célszerűen gáz halmazállapotú szárító közeg között létrejövő hőátadás útján megy végbe. Az iparban és a mezőgazdaságban számos olyan hőigényes műveletet kell rendszeresen végrehajtani, ahol célszerű volna az aránylag nagy fűtőértékű fűtőolaj (pakura) alkalmazása, erre azonban sokhelyütt azért nem kerül sor, mert a fűtőolajnak a tárolási állapotban meglevő konzisztenciája nem alkalmas arra, hogy a szokványos tüzelőberendezésekben, pl. a serleges égőfejjel ellátott kemencékben közvetlenül el lehetne égetni. Emiatt többnyire a lényegesen drágább, de kedvező konzisztenciájú tüzelőolajat használják. Az ipari és mezőgazdasági szárítási feladatok között és az utóbbiakon belül különös gazdasági jelentősége van a zöld takarmányok szárításának, mivel a lucerna és az egyéb értékes szálas takarmányok tartósítása szárítással történik. A szárítás jó és gazdaságos végrehajtása rendkívül fontos. A tapasztalatok szerint zöld lucernából például hektáronként átlagosan 350 q takarítható be, ennek kb. 22%-a a száraz anyag, és e száraz anyagnak 27-31 %-a az, ami az állatok etetésére alkalmas emészthető fehérje. Ez hektáronként kereken 2000 kg-ot jelent. A napont történő hagyományos szárítási módszerek esetében a beltartalmi értéknek. 10 15 20 25 30 így a fehérjetartalomnak is mintegy 55-60%-a veszendőbe megy. Ily módon csak kereken 900 kg marad meg ténylegesen hasznosíthatóan. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az állattenyésztés szempontjából óriási jelentősége van annak, ha a zöld takarmányból minél kisebb veszteséggel lehet hasznosítható fehérjét előállítani. Erre a célra kedvezőnek bizonyultak az ún. forgódobos gyors szárítók, ahol az elégetett üzemanyag nagy hőtartalmú füstgázait áramoltatják át a szárítandó zöld takarmányon. A tapasztalatok szerint ezzel a szárítási módszerrel a szárítási veszteség nagymértékben csökkenthető, illetve a ténylegesen hasznosítható, emészthető fehérje a hagyományos szárításhoz viszonyítva, megközelítőleg a kétszeresére növelhető. Ennél a szárítási módszernél a zöld takarmányt lekaszálják, és kb. 15-20% nedvességtartalom csökkenést eredményező fonnyasztás után 1-2 cm szárhosszúságú szecskává aprítják. A szecskát azonnal be kell szállítani a forgódobos szárítókkal rendelkező szárító üzembe. Itt a szecskázott takarmány maximum 10% nedvességtartalomig tovább szárad, és így alkalmassá válik arra, hogy pl. kalapácsos darálókkal finom lisztté lehessen megdarálni. A szárítással szemben támasztott követelmény az, hogy a szárítás során a takarmány meg ne pörkölődjék. A pörkölődés a túlhevítés velejárója és egyrészt azért kedvezőtlen, mert a takarmány beltartalmi értékének csökkenését idézi elő, más-171496
