171491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(helyettesített amino- metil)- tetrahidroizokinolin-származékok előállítáásra

9 171491 10 közömbös oldószerben, valamely szervetlen vagy szerves bázis jelenlétében folytathatjuk le. A reak­ció szempontjából közömbös oldószerként előnyö­sen diklór-metán vagy acetonitril, továbbá aromás szénhidrogének, mint benzol, helyettesitett aromás 5 szénhidrogének, például xilol vagy toluol, klór­-benzol vagy nitro-benzol, klórozott alkánok, mint kloroform, szén-tetraklorid vagy tetraklór-etán al­kalmazhatók. Bázisként előnyösen szerves bázisok, mint trietil-amin vagy piridin használhatók, alkal- 10 masak azonban erre a célra például kinolin, izoki­nolin vagy szervetlen bázisok, mint nátrium-karbo­nát, kálium-karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-hidrogén-karbonát, nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid is. A reakció körülbelül 0 C° és 15 150 C° között, előnyösen körülbelül 20-50 C° hőmérsékleten folytatható le. Ennek megfelelően a reakcióidő 5—24 óra lehet, előnyösen kb. 2—4 óra alatt fejeződik be a reakció. 20 A bázisos helyettesítőket tartalmazó (I) általá­nos képletű vegyületek valamely savval való reagál­tatás útján megfelelő savaddíciós sókká, például hidrokloridokká, szulfátokká, citrátokká vagy me­tán szulfonátokká alakíthatók át. 25 Az (I) általános képletű vegyületek legalább egy aszimmetria-centrumot tartalmaznak és ezért racém vagy optikailag aktív alakban fordulhatnak elő. Az optikailag aktív (I) általános képletű vegyületeket célszerűen oly módon állítjuk elő, hogy már opti- 30 kailag aktív (II) vagy (III) általános képletű kiin­dulási vegyületeket alkalmazunk. Eljárhatunk azon­ban oly módon is, hogy a kapott, R7 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű racemátot optikai antipódjaira választjuk szét. A 35 rezolválásra előnyösen kémiai módszereket alkal­mazhatunk, így például az R7 helyén hidrogén­atomot tartalmazó (I) általános képletű vegyüle­tekből optikailag aktív savakkal képezhetünk sókat erre a célra. Ilyen optikailag aktív savként a bor- 40 kősav, dibenzoil-borkősav, diacetil-borkősav, kám­forsav, /J-kámforszulfonsav, mandulasav, almasav, 2-fenil-vajsav, dinitro-difénsav, tejsav vagy kinasav (+}• illetőleg (-)-alakjai alkalmazhatók. 45 A (II) és (III) általános képletű kiindulási ve­gyületek vagy már ismert anyagok, vagy az ismer­tekhez hasonlóan, standard módszerekkel könnyen előállíthatók. így például az olyan (II) általános képletű vegyületek, amelyek R2-R 6 helyén hidro- 50 génatomtól különböző helyettesítőket tartalmaznak, a megfelelően helyettesített l-ciano-2-acil-l,2-di­hidro- vagy -1,2,3,4-tetrahidro-izokinolinokból — ahol az acilcsoport előnyösen acetil-, propionil­vagy benzoiksoport lehet - állíthatók elő. Ezeket 55 a vegyületeket Raney-nikkel jelenlétében, magasabb hőmérsékleten és megnövelt nyomáson hidrogénez­zük, majd a hidrogénezési reakcióelegyet önmagá­ban ismert módon hidrolizáljuk és így a megfelelő (II) általános képletű l-aminometil-l,2,3,4-tetrahid- 60 roizokinolin-származékokat kapjuk. Az R2 helyén metücsoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületeket a megfelelő 1-ciano­-2-acil-l,2-dihidro- vagy -1,2,3,4-tetrahidroizokino­lin-származékokból állíthatjuk elő, az 1-helyzetben 65 történő metilezés, majd Raney-nikkel jelenlétében lefolytatott hidrogénezés és ezt követő hidrolízis útján. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban az [a] jelentése [a]&° kloroformban. 1. példa 48,6 g 1-aminometil-TIK (azaz 1-aminometil­-1,2,3,4-tétrahidroizokinolin) 600 ml acetonitrillel készített oldatához 26 g piridint és 151 ml 2n sósavoldatot adunk. Az így kapott, közbenső ter­mékként 1 -aminometil-1,2,3,4-tetrahidro-izokinoli­nium-hidrokloridot tartalmazó reakcióelegyhez az­után 48,4 g ciklohexánkarbonsav-klorid 200 ml ace­tonitrillel készített oldatát csepegtetjük, majd az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyet betöményítjük, dietüeterrel hígít­juk és n sósavoldattal extraháljuk. A vizes sósavas­kivonatot nátrium-hidroxi-oldattal meglúgosítjuk és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd a kloroformot elpárologtatjuk. A maradékként kapott 1-ciklohexil-karboxamido-metil-TIK aceton és pet­roléter elegyéből kristályosítva 107-108 C°-on ol­vad. Hozam: 82%. 2-10. példa Az 1. példában leírttal egyező módon állítjuk elő 1-aminometil-TIK-monohidrokloridból, a meg­felelő karbonsavkloridokkal való reagáltatás útján az alább felsorolt további hasonló vegyületeket (hozam: 50% és 80% között): 2.1-acetamidometil-TIK, op.: 87 C°, 3. l-(3-ciklohexenilkarboxamidometil)-TIK, op.:98C°, 4.1 -ciklohexilkarboxamidometil-1 -metil-TIK, op.: 105 C°, 5. 1-benzamidometil-TIK, op.: 127 C°, 6. l-benzamidometil-3-cisz-metil-TIK, op.: 129 C°, 7. l-benzamidometil-6,7-dimetoxi-TIK, op.: 122 C°, 8. l-(4-fluor-benzamidometil)-TIK, op.: 127-129 C°, 9. l-(4-nitro-benzamidometil)-TIK, op.: 150-151 C°, 10. l-(tetrahidropiran-4-il­-karboxamidometil)-TIK, op.: 130-131 C°. 11. példa 73,8 g 1-aminometü-TIK-dihidroklorid 600 ml ace­tonitrillel készített szuszpenziójához 157 ml 2n nát­rium-hidroxid-oldatot és 29,8 g piridint adunk. Ehhez 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom