171487. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-metil-4-(3-karboxi-10, 11-dihidro-5H-dibenzo [a,d] ciklohepten- 5-ilidén)- piperidin és származékai előállítására
3 171487 4 hassanak. A hatóanyag beadásának napján elfogyasztott táplálékmennyiséget az azt közvetlenül megelőző napon elfogyasztott táplálékmennyiséggel hasonlítottuk össze. A hatóanyagot 1%-os vizes metilcellulóz-oldattal készített szuszpenzió formájában gyomorszondán juttattuk az állatok szervezetébe 30 perccel az etetési idő előtt. A kontroli-kísérletekben az állatoknak piacébóként 1%-os metilcellulóz-oldatot adtunk e. Az állatoknak hetente csak egyszer adtunk vizsgálandó hatóanyagot. Az egyes kísérletekhez 10-10 állatot használtunk fel. Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A táplálékfogyasztás fokozódását a következőképpen vizsgáltuk: Az állatokat az előzőekben ismertetett módon készítettük elő vizsgálatra, és az előzőekben közöltek szerint etettük. A hatóanyagokat 0,25, 0,5, illetve 1 mg/kg-os dózisban vizsgáltuk, minden egyes kísérletsorozatba 20 állatot vontunk be. A 20-as állatcsoport felét először ciproheptadinnel, majd (I) képletű vegyülettel kezeltük, míg a másik felénél a hatóanyagokat fordított sorrendben adtuk be. Az állatoknak minden héten csak egyszer adtunk hatóanyagot. A kezelés napján elfogyasztott táplálékmennyiséget a kezelést közvetlenül megelőző napon elfogyasztott táplálékmennyiség százalékában fejeztük ki, és a kétféle hatóanyag esetén kapott %-os értékeket t-analízissel hasonlítottuk össze. A kísérletsorozatban kapott adatokat további értékelés céljából kvantáltuk, azaz meghatároztuk azon állatok számát minden dózisszint esetén, amelyek a kezelés hatására a megelőző napon elfogyasztott táplálékmennyiségnél legalább 20%-kal nagyobb mennyiségű táplálékot fogyasztottak. Az így kapott eredmények alapján kvantált dózis-reakció görbét szerkesztettünk. Az eredmények összehasonlításából megállapítható, hogy az (I) képletű vegyület a ciproheptadinnel nagyobb mértékben fokozza az állatok táplálékfogyasztását. A vegyületek hatástartamát a következőképpen vizsgáltuk: Az állatokat a korábban ismertetett módon készítettük elő vizsgálatra, és az előzőekben közöltek szerint etettük. A hatóanyagot — az előzőekben közöltektől eltérően - a táplálék beadása előtt 2,6, illetve 18 órával juttattuk az állatok szervezetébe. Minden egyes kísérletbe 20 macskát vontunk be. A táplálékfogyasztási adatok mérésével meghatároztuk a vegyületek hatástartamát. Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A ciproheptadin és az (I) képletű vegyület centrális antikolinerg hatásának vizsgálata során 18-25 g testsúlyú nőstény CFj-egereknek orális úton, 1%-os metilcellulóz-oldattal készített elegy formájában beadtuk a vizsgálandó vegyületet. A kontroll kísérletben az állatoknak csak 1%-os metilcellulóz-oldatot adtunk. 1 órával a hatóanyag beadása után az állatoknak intravénás injekció formájában 1,5 mg/kg oxotremorint adtunk be. 5 perccel az oxotremorin beadása után az állatokat fából készült, 2,6 cm átmérőjű rúdra helyeztük, és a rudat 6 fordulat/perc sebességgel forgattuk. Védettnek tekintettük azokat az állatokat, amelyek legalább 15 másodpercig egyensúlyozni tudtak a forgó rúdon. Az észlelt eredményekből regressziós ana-5 lízissel számítottuk ki az állatok 50%-ánál védőhatást biztosító dózist (ED50 ). Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A perifériális antikolinerg hatás vizsgálata során CFj nőstény egereknek orális úton, 1%-os metilcel-10 lulóz-oldattal elegyítve ciproheptadint, illetve (I) képletű vegyületet adtunk be. A kontroli-kísérletben az állatokat csak 1%-os metilcellulóz-oldattal kezeltük. 60 perccel a hatóanyag beadása után megmértük az állatok pupillájának átmérőjét. Az 15 1,5 Mm-es pupillatágulást előidéző dózist (ED^'s) regressziós analízissel számítottuk ki. Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A centrális szerotonin-ellenes hatás vizsgálata so-20 rán patkányoknak orális úton, 1%-os metilcellulóz-oldattal elegyítve ciproheptadint, illetve (I) képletű vegyületet adtunk be. A kontroli-csoportba tartozó állatokat csak 1%-os metilcellulóz-oldattal kezeltük. 2 óra elteltével az állatoknak intraperitoneális injek-25 ció formájában 250 mg/kg 5-hidroxi-triptofánt adtunk be, és újabb 1 óra elteltével megvizsgáltuk, hogy az állatokon észlelhető-e a szerotonin (5-hidroxi-triptamin) felszabadulását jelző fejrángatózás. Az állatok 50%-án védőhatást kifejtő . dózist 30 (ED50) regressziós analízissel számítottuk ki. Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A ciproheptadin és az (I) képletű vegyület perifériális szerotonin-ellenes hatását 8-10 hetes, 35 160-220 g testsúlyú Sprague-Dawley hím patkányokon vizsgáltuk. 60 perccel a hatóanyag orális beadása után a patkányok egyik hátsó lábába 5 /ig szerotonin-bázist fecskendeztünk. A patkányok másik hátsó lábába, amely kontrollként szolgált, 40 0,05 ml vizes nátriumklorid-oldatot fecskendeztünk. A szerotonin beadása után 30 perccel az állatokat leöltük, az állatok mindkét hátsó lábát amputáltuk és lemértük. Az észlelt láb súlynövekedésből regressziós analízissel kiszámítottuk a vegyületek 45 ED50 -értékeit. Az eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A ciproheptadin és az (I) képletű vegyület perifériális hisztamin-ellenes hatását vegyesnemű, 50 200-300 g testsúlyú Duncan-Hartley tengerimalacokon vizsgáltuk. A hatóanyagot orálisan adtuk be, majd 30 perc elteltével a tengerimalacokat egyenként belégzőkamrába helyeztük, és 0,5% hisztamin-bázist tartalmazó aeroszollal kezeltük. 3 perces ke-55 zelési idő után az állatokat kiemeltük a kamrából, és 10 percen át figyelemmel kísértük az állatok légzését. A kontroli-állatok ez idő alatt elpusztultak. Az észlelt védettségi fokból kiszámítottuk az egyes hatóanyagok EDS0 -értékeit. Az eredménye-60 ket az 1. táblázatban közöljük. Az 1. táblázat adatai egyértelműen igazolják, hogy az (I) képletű vegyület nem fejt ki a ciproheptadinre jellemző mellékhatásokat, így a gyógyászatban a ciproheptadinnel biztonságosabban alkal-65 mázható. 2
