171456. lajstromszámú szabadalom • Áttelelő gomba-kártevők irtására alkalmas kompozició

171456 5 o alkalmazhatjuk. Ezek a megbetegedések például fákon, bokrokon, kúszónövényeken vagy nádféléken léphetnek fel. A különféle fákon és bokrokon fellépő jellegzetes gombás megbetegedések kórokozói - amelyek a találmány szerinti készítmények felhasználásával irthatok- közül példaként az alábbiakat soroljuk fel: Fa vagy más növény Kórokozó Alma Podosphaera leucotricha Körte Podosphaera leucotricha Barack Taphrina deformans Szőlő Plasmopara viticola Gumi Oidium heveae Rózsa Sphaerotheca pannosa Szőlő Uncinula necator A növények kezelését igen sokféle módon végezhetjük. A fákat előnyösen valamely felületaktív anyagot tartalmazó folyadékkal permetezzük be, a növényeket azonban a felületaktív anyagból álló vagy azt tartalmazó porkészítménnyel is beporozhatjuk, valamint felületaktív anyagot tartalmazó habokkal is kezelhetjük. A fák kezelését a téli csökkent vegetáció időszaka alatt vagy ahhoz közel eső időpontban végezzük, vagyis akkor, amikor a fák aktív növekedése leállt, és a levelek már lehullottak, vagy éppen lehullóban vannak. Előnyösen ezért a kezelést ősszel vagy télen végezzük, azonban kora tavasszal is végrehajthatjuk, mindaddig, amíg a rügyek ki nem pattannak. A téli csökkent vegetáció, illetve az azt közvetlenül megelőző időszak alatt tetszőleges számú kezelést végezhetünk. A kezelések számát és időpontját úgy választjuk meg, hogy az adott növény esetén az optimális eredményeket biztosítsuk. A fa kezelésére közvetlenül felhasználható készítmények felületaktív anyag-tartalma széles határok között változhat, és aktuális értéke több tényezőtől, például az elérendő hatástól valamint a káros hatások, így a fitotoxikus hatások (amelyek szélső esetben a rügyek károsodásához vagy elpusztulásához vezethetnek) lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölésétől függ. További tényező a felvitel aránya, azaz a ténylegesen felvitt készítmény térfogata. így például ha nagy térfogatú készítményt viszünk fel a fára, a felületaktív anyagot viszonylag kis koncentrációban alkalmazhatjuk, míg ha a kezelést kis térfogatú készítménnyel végezzük, nagyobb felületaktív anyag-koncentrációt alkalmazunk. Általában a fa kezelésére felhasznált készítményeknek legalább 0,5 térf.% felületaktív anyagot kell tartalmazniuk, a készítmény maradékát például szilárd vagy folyékony hordozóanyag teheti ki. Szélső esetben a felületaktív anyagokat önmagukban, azaz hígítószer alkalmazása nélkül is a kezelendő növényre juttathatjuk, de rendszerint legföljebb körülbelül 10-20 térf.% felületaktív anyagot tartalmazó készítményeket alkalmazunk. A készítmények előnyösen 5 térf.% felületaktív anya-5 got tartalmaznak. A legelőnyösebb készítmények azok, amelyeket az ágak és a törzs megnedvesítésére alkalmas mennyiségben permetezéssel vihetünk fel a fákra. Folyékony hígítószerként előnyösen vizet alkalmazunk. A vízhez kívánt esetben 1-4 10 szénatomos alkoholokat is keverhetünk. Ha folyékony kompozíciókat használunk fel - ami előnyös —, és a kompozíciót permetezéssel juttatjuk a növényekre, a permetezési módszerek legszélesebb választékát alkalmazhatjuk. A felvitel-15 hez például egyszerű kézi (általában háton hordozott), fúvókákkal és nyílásokkal ellátott permetezőket vagy motormeghajtású, hidraulikus működésű vagy levegővel működtetett (például ködporlasztó) permetezőket használhatunk. A permetezőberen-20 dezések kézi eszközök vagy kerekekre szerelt, adott esetben önmeghajtású berendezések lehetnek. A permetezést levegőből is végezhetjük. így a fát az ágak fölött vagy alatt, vagy az ágak szintjén, vagy több szinten permetezhetjük be, és ehhez 25 több fúvókával felszerelt permetezőberendezéseket alkalmazhatunk. Előnyösen a teljes fát kezeljük, kívánt esetben azonban egyes kiválasztott ágakat is kezelhetünk. A felületaktív anyagot tartalmazó folyékony kompozíciót továbbá hab formájában is 30 felvihetjük a fákra. A habbal végzett kezelés előnye az, hogy nagy felviteli arányt biztosít, mert a hab megtapad a fa ágain. Amint már közöltük, a felületaktív anyag kationos, anionos és nem-ionos anyag, vagy egy vagy 35 több felületaktív anyag keveréke egyaránt lehet. Ha felületaktív anyagok keverékét alkalmazzuk, ezek rendszerint egy anionos vagy kationos anyag és valamely nem-ionos anyag keverékei vagy két különböző nem-ionos anyag keverékei lehetnek, 40 azonban „amfoter" felületaktív anyagokat -azaz anionos és kationos csoportokat egyaránt tartalmazó vegyületeket - is felhasználhatunk. A kationos felületaktív anyagok például a következők lehetnek: hosszú szénláncú aminők etilénoxiddal 45 képezett kondenzációs termékei, kvaterner ammónium-vegyületek, így cetil-trimetil-ammónium-bromid. Az anionos felületaktív anyagok közül az alábbiakat említjük meg: szappanok, így kemény, lágy és amin-szappanok, alifás kénsav-monoészterek 50 sói, így nátrium-lauril-szulfát, szulfonált aromás vegyületek sói, így nátrium-dodecilbenzolszulfonát, butil-naftalin-szulfonát, di-izopropil- és tri-izopropil-naftalin-szulfonsav nátriumsójának keveréke, N-alkilezett N-zsírsav-taurátok és izetionátok nátriumsói 55 és hosszú szénláncú szulfonált dikarbonsavak nátriumsói. A nem-ionos felületaktív anyagok közé tartoznak a következő vegyületek: etilénoxid zsíralkoholokkal, például oleilalkohollai vagy cetilalkohollal vagy alkilfenolokkal, például oktilfenollal, 60 nonilfenollal vagy oktilkrezollal képezett kondenzációs termékei, hosszú szénláncú zsírsavak részleges észterei, hosszú szénláncú zsírsavak részleges észtereinek etilénoxiddal képezett kondenzációs termékei, lecitinek, és szorbitanhidrid részleges zsírsav-65 észtereinek polioxietilén-éterei. 3