171452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyadékok, különösen vér, hormonkoncentrációjának meghatározására radioaktív úton megjelölt anyagok alkalmazásával
3 171452 4 Ennek a szabad résznek a mennyisége fordítva arányos a szérumprotein szabad kapacitásával. A fenti módszerek közös lépése a hormon szabad részének az oldatból való eltávolítása és mennyisegének meghatározása. Erre a célra eddig a 5 különféle ioncserélő anyagokat, például a kereskedelemben Amberlite néven (törv. védve) ismert terméket granulátum (3 414 383 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, B.E.P. Murphy „Determination of thyroxine" 10 (Amberlite* -Körner)] vagy fólia formájában (2 021 968 számú NSZK-beli közrebocsátási irat, E. M. Bettinger, J. L. Brown: „Verfahren zur Blutdrucksenkung unter Verwendung radioaktiver Indikator-Substanzen und Ionenaustauscher-Memb- 15 ranen") vagy poliuretánhabba (3 206 602 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, B. T. Eberle: „Apparatus for measuring the binding capacity of serum proteins" és 3 376114 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, 20 B. T. Eberle: „Method for measuring the binding capacity of serum proteins") ágyazva alkalmazták. Mindezen módszereknél az adszorbenst tartalmazó oldat inkubálása után időtrabló és hibaforrást 25 jelentő további lépések szükségesek. Szemcsés ioncserélő alkalmazása esetén például az inkubálás után centrifugálást kell végezni, hogy a fennmaradó részt kifogástalanul lehessen pipettázni. A szemcséket a mérés előtt általában több ízben át kell 30 mosni. A fóliák és szivacsok alkalmazása ugyan haladást jelent a szemcsés anyagok használatához viszonyítva, hátránya azonban, hogy körülményes és időtrabló. A fóliát ugyanis használat előtt nedves állapotban kell tartani, az oldatból való eltá- 35 volítása során pedig hibák keletkezhetnek (cseppek maradhatnak a fólián). Az ioncserélő szivacsok alkalmazásánál az adszorpciós folyamat kezdete előtt a szivacsból maradéktalanul el kell távolítani a levegőt és az inkubálás után tökéletesen ki kell 40 mosni a szivacsot. Találmányunkkal olyan eljárást hoztunk létre folyadékokban levő hormonok koncentrációjának meghatározására, amelynek során a folyadékhoz indikátorként radioaktív úton megjelölt formában 45 magát a meghatározni kívánt hormont adjuk hozzá, ezenkívül olyan antitesteket vagy hormonmegkötő proteineket is adunk a folyadékhoz, amelyek a meghatározni kívánt hormonnal reagálnak, majd a meg nem kötött indikátort adszorpciós úton elkü- 50 lönítjük és meghatározzuk a folyadék maradó aktivitását, és amely eljárásra az jellemző, hogy a radioaktív úton megjelölt hormon oldatából, valamint az antitestből vagy a hormonmegkötő proteinből, továbbá a vizsgált folyadékból egy-egy 55 meghatározott mennyiséget mérőcsőbe adunk, a mérőcsövet olyan adszorpciós csővel kötjük össze, amelynek belső felülete a meghatározni kívánt hormonnal szemben adszorbens, a mérőcsőből és az adszorpciós csőből álló készüléket lezárjuk, a 60 benne levő folyadékot meghatározott ideig érintkezésbe hozzuk az adszorpciós cső belső felületével, és végül a mérőcsőbe való visszafölyatás után a szokásos módon megmérjük a folyadék maradó aktivitását. 65 Az eljárást előnyösen oly módon foganatosítjuk, hogy az adszorpciós csövet a mérőcsőre húzzuk vagy csavarjuk és a folyadékot oly módon hozzuk több ízben érintkezésbe az adszorpciós cső belső felületével, hogy a mérőcsőből és adszorpciós csőből álló készüléket hossztengelyére merőleges tengely körül forgatjuk. A készülék rázása is célravezető lehet. Az eljárás foganatosítása céljából a vizsgált folyadékot, amely a hormont és a hormonmegkötő proteint vagy az antitestet és adott esetben az oldatban található más anyagokat, valamint a radioaktív úton megjelölt hormont tartalmazza, a mérőcsőbe töltjük, felerősítjük az adszorpciós csövet, lezárjuk a készüléket és megmérjük a mérőcsőben levő folyadék radioaktivitását. A készüléket (a mérőcsövet és az adszorpciós csövet) rotátorra erősítjük és meghatározott ideig forgatjuk egy a henger tengelyére merőleges tengely körül. Ezen folyamat alatt az oldat többször érintkezésbe kerül az adszorpciós cső belső felületével, mikoris a hormon szabad része adszorbeálódik, azaz kiválik az oldatból. Az adszorpció befejeztével a készüléket függőleges helyzetbe hozzuk, hogy a folyadék az adszorpciós csőből visszafolyjon a mérőcsőbe és a hormonnak a felületen adszorbeálódott része visszamaradjon. Ily módon szétválasztottuk a két részt- Az oldat maradó aktivitását, anélkül hogy az adszorpciós csövet eltávolítanánk, például furatos detektorban vagy automatikus gamma-mintaváltóban mérjük meg. Az, hogy az adszorpciós csövet nem kell eltávolítani, igen előnyös, mivel így elkerülhetők a radioaktív szennyeződések. Pipettázásra ugyancsak nincs szükség. A találmány szerinti eljárással előnyösen határozható meg a vérben levő hormonok koncentrációja. Például a TBG-kapacitás meghatározása céljából a mérőcsőbe elégséges mennyiségű radioaktív úton megjelölt L-trijódtironint (T3 X ) töltünk, alkalmas pufferben feloldva, majd hozzáadjuk a vizsgálni kívánt szérumot. Az alkalmazott T3X fajlagos aktivitása 10-200 mCi/mg között lehet, elvileg azonban nagyobb és kisebb értékek is lehetségesek. Pufferoldatként minden olyan rendszer alkalmazható, amely az 5 és 9 közötti pH-tartományban elégséges pufferkapacitással bír. Alkalmasak például a következő rendszerek: trisz(hidroximetii)-aminometán-HCl vagy barbital-Na/HCl vagy Sörensen-féle foszfátpuff er. A pufferoldat pH-értékének célszerűen 7-nek kellene lennie, de lehet ennél nagyobb és kisebb is. A T3X reakcióba lép a TBG-vel, miközben nagyobb része ehhez kötődik. Ezután felhelyezzük az adszorpciós csövet, lezárjuk a készüléket és például furatos detektorban vagy automatikus gamma-mintaváltóban megmérjük a kezdeti radioaktivitást. Az adszorpciós cső hossza a felületegységre jutó adszorbeáló helyek számától függően 1 és 6 cm között változhat. A találmány szerinti készüléket például rotátorra erősítjük és meghatározott ideig forgatjuk, mikoris a folyadék több ízben érintkezésbe kerül az adszorpciós cső belső felületével. Az - aktív és inaktív - T3 az adszorpciós csőben adszorbeálódik, vagyis kiválik 2
