171452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyadékok, különösen vér, hormonkoncentrációjának meghatározására radioaktív úton megjelölt anyagok alkalmazásával

3 171452 4 Ennek a szabad résznek a mennyisége fordítva arányos a szérumprotein szabad kapacitásával. A fenti módszerek közös lépése a hormon sza­bad részének az oldatból való eltávolítása és mennyisegének meghatározása. Erre a célra eddig a 5 különféle ioncserélő anyagokat, például a keres­kedelemben Amberlite néven (törv. védve) ismert terméket granulátum (3 414 383 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, B.E.P. Murphy „Determination of thyroxine" 10 (Amberlite* -Körner)] vagy fólia formájában (2 021 968 számú NSZK-beli közrebocsátási irat, E. M. Bettinger, J. L. Brown: „Verfahren zur Blutdrucksenkung unter Verwendung radioaktiver Indikator-Substanzen und Ionenaustauscher-Memb- 15 ranen") vagy poliuretánhabba (3 206 602 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, B. T. Eberle: „Apparatus for measuring the binding capacity of serum proteins" és 3 376114 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, 20 B. T. Eberle: „Method for measuring the binding capacity of serum proteins") ágyazva alkalmazták. Mindezen módszereknél az adszorbenst tartal­mazó oldat inkubálása után időtrabló és hibaforrást 25 jelentő további lépések szükségesek. Szemcsés ion­cserélő alkalmazása esetén például az inkubálás után centrifugálást kell végezni, hogy a fennmaradó részt kifogástalanul lehessen pipettázni. A szem­cséket a mérés előtt általában több ízben át kell 30 mosni. A fóliák és szivacsok alkalmazása ugyan haladást jelent a szemcsés anyagok használatához viszonyítva, hátránya azonban, hogy körülményes és időtrabló. A fóliát ugyanis használat előtt ned­ves állapotban kell tartani, az oldatból való eltá- 35 volítása során pedig hibák keletkezhetnek (cseppek maradhatnak a fólián). Az ioncserélő szivacsok alkalmazásánál az adszorpciós folyamat kezdete előtt a szivacsból maradéktalanul el kell távolítani a levegőt és az inkubálás után tökéletesen ki kell 40 mosni a szivacsot. Találmányunkkal olyan eljárást hoztunk létre folyadékokban levő hormonok koncentrációjának meghatározására, amelynek során a folyadékhoz indikátorként radioaktív úton megjelölt formában 45 magát a meghatározni kívánt hormont adjuk hozzá, ezenkívül olyan antitesteket vagy hormonmegkötő proteineket is adunk a folyadékhoz, amelyek a meghatározni kívánt hormonnal reagálnak, majd a meg nem kötött indikátort adszorpciós úton elkü- 50 lönítjük és meghatározzuk a folyadék maradó ak­tivitását, és amely eljárásra az jellemző, hogy a radioaktív úton megjelölt hormon oldatából, vala­mint az antitestből vagy a hormonmegkötő pro­teinből, továbbá a vizsgált folyadékból egy-egy 55 meghatározott mennyiséget mérőcsőbe adunk, a mérőcsövet olyan adszorpciós csővel kötjük össze, amelynek belső felülete a meghatározni kívánt hor­monnal szemben adszorbens, a mérőcsőből és az adszorpciós csőből álló készüléket lezárjuk, a 60 benne levő folyadékot meghatározott ideig érint­kezésbe hozzuk az adszorpciós cső belső felü­letével, és végül a mérőcsőbe való visszafölyatás után a szokásos módon megmérjük a folyadék maradó aktivitását. 65 Az eljárást előnyösen oly módon foganatosítjuk, hogy az adszorpciós csövet a mérőcsőre húzzuk vagy csavarjuk és a folyadékot oly módon hozzuk több ízben érintkezésbe az adszorpciós cső belső felületével, hogy a mérőcsőből és adszorpciós csőből álló készüléket hossztengelyére merőleges tengely körül forgatjuk. A készülék rázása is célravezető lehet. Az eljárás foganatosítása céljából a vizsgált fo­lyadékot, amely a hormont és a hormonmegkötő proteint vagy az antitestet és adott esetben az oldatban található más anyagokat, valamint a ra­dioaktív úton megjelölt hormont tartalmazza, a mérőcsőbe töltjük, felerősítjük az adszorpciós csö­vet, lezárjuk a készüléket és megmérjük a mérő­csőben levő folyadék radioaktivitását. A készüléket (a mérőcsövet és az adszorpciós csövet) rotátorra erősítjük és meghatározott ideig forgatjuk egy a henger tengelyére merőleges tengely körül. Ezen folyamat alatt az oldat többször érintkezésbe kerül az adszorpciós cső belső felületével, mikoris a hormon szabad része adszorbeálódik, azaz kiválik az oldatból. Az adszorpció befejeztével a készü­léket függőleges helyzetbe hozzuk, hogy a folyadék az adszorpciós csőből visszafolyjon a mérőcsőbe és a hormonnak a felületen adszorbeálódott része visszamaradjon. Ily módon szétválasztottuk a két részt- Az oldat maradó aktivitását, anélkül hogy az adszorpciós csövet eltávolítanánk, például furatos detektorban vagy automatikus gamma-mintaváltó­ban mérjük meg. Az, hogy az adszorpciós csövet nem kell eltávolítani, igen előnyös, mivel így el­kerülhetők a radioaktív szennyeződések. Pipettá­zásra ugyancsak nincs szükség. A találmány szerinti eljárással előnyösen hatá­rozható meg a vérben levő hormonok koncentrá­ciója. Például a TBG-kapacitás meghatározása cél­jából a mérőcsőbe elégséges mennyiségű radioaktív úton megjelölt L-trijódtironint (T3 X ) töltünk, al­kalmas pufferben feloldva, majd hozzáadjuk a vizs­gálni kívánt szérumot. Az alkalmazott T3X fajlagos aktivitása 10-200 mCi/mg között lehet, elvileg azonban nagyobb és kisebb értékek is lehetségesek. Pufferoldatként minden olyan rendszer alkalmaz­ható, amely az 5 és 9 közötti pH-tartományban elégséges pufferkapacitással bír. Alkalmasak például a következő rendszerek: trisz(hidroximetii)-amino­metán-HCl vagy barbital-Na/HCl vagy Sörensen-féle foszfátpuff er. A pufferoldat pH-értékének cél­szerűen 7-nek kellene lennie, de lehet ennél na­gyobb és kisebb is. A T3X reakcióba lép a TBG-vel, miközben nagyobb része ehhez kötődik. Ezután felhelyezzük az adszorpciós csövet, lezárjuk a készüléket és például furatos detektorban vagy automatikus gamma-mintaváltóban megmérjük a kezdeti radioaktivitást. Az adszorpciós cső hossza a felületegységre jutó adszorbeáló helyek számától függően 1 és 6 cm között változhat. A találmány szerinti készüléket például rotátorra erősítjük és meghatározott ideig forgatjuk, mikoris a folyadék több ízben érintkezésbe kerül az adszorpciós cső belső felületével. Az - aktív és inaktív - T3 az adszorpciós csőben adszorbeálódik, vagyis kiválik 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom