171354. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozó és tartó szerkezet réteges technikájú kapcsolási elemekkel ellátott kerámiai vagy üveg alaplapok részére

3 171354 4 volságban párhuzamosan álló érintkezőkarral van meghosszabbítva, továbbá hogy az érintke­zőkar szabad vége egy huzaláthidalás behelye­zésére alkalmas befogóalakzattal van ellátva. Az ily módon kiképzett befogó- és tartószerke­zet segítségével előnyös módon lehetséges pél­dául az ellenállásrétegekből álló csillapítótagok bizonyos olyan elrendezését váltakozva ki- és bekapcsolható csillapítóellenállásokkal kialakí­tani, amely különösképpen helytakarékos és egy­szerűen kezelhetőén van kiképezve. A találmány további kialakításában megold­ható az, hogy az érintkezőnek mindig csak az egyik ága legyen az érintkezőkarban meghosz­szabbítva, továbbá hogy az érintkezőkarral az érintkező váltakozva legyen kiegészítve az alap­lap-élen az alaplap egyik és másik oldalán. A csatlakozó- és tartószerkezetnek ez a kiala­kítása lehetővé teszi az alaplapon levő ellenállás­rétegek megfelelő elrendezésénél és csatlakozta­tásánál azt, hogy az alaplap egyik oldalán levő két szomszédos érintkezőkar csatlakoztatása szolgáljon mindig a csillapítóelem beiktatására, az alaplap másik oldalán levők csatlakoztatása pedig a rövidrezárására, tehát a csillapítóelem kikapcsolására. Ezáltal a csillapítóelem minden­kori kapcsolási állapotát azonnal meg lehet ál­lapítani és tekintettel a csatlakozóelemek kb. 2,5 mm-es rasztertávolságára, az alaplap mind­két oldalán az érintkezőkarok között mégis re­latíve nagy, 5 mm-es távolságát lehet betartani, ami ezeknek az érintkezőkaroknak a huzalát­hidalással történő összekötését lényegesen meg­könnyíti. Ezen felül összeköthetők az érintke­zőkaros érintkezők csatlakozószárain létrehozott hajlatok az alaplap egyik oldalán az érintkezők csatlakozószárait összekötő keresztlemezek se­gítségével és az érintkezőknek az alaplapra tör­ténő felhelyezésénél, mivel a csatlakozószárak hajlatai ezeket a keresztlemezeket a többi érint­kező keresztlemezeihez képest eltolt helyzetbe juttatják, a keresztlemezek egymással nem érint­kezhetnek. A találmány egyik kiviteli példáját a követ­kezőkben az ábra alapján ismertetjük még kö­zelebbről. Az ábra erősen nagyítva és ferde nézetben egy téglalap alakú, az egyik nagyobb felületén az is­mert módon, rétegtechnikával kialakított 2 el­lenállás rétegekkel ellátott 3 kerámia alaplapot ábrázol. A 3 kerámia alaplap 4 hosszanti élére csatlakozik a nem ábrázolt hordozólemez fura­tainak megfelelő rasztertávolságban (körülbelül 2,5 mm-ként) a tulipánhoz hasonló érintkező körvonallal rendelkező 5 érintkezősáv, amely a csatlakozólábaival a 4 élet a kerámiaalaplap kö­zelében fogja meg. Ily módon a 2 ellenállásréte­geknek az ebben a tartományban kialakított 6 csatlakozó elektródái érintkeznének az 5 érint­kezősorral és az érintkezősáv a lábai közül leg­alább egynek az odaforrasztásával rögzítve van a 3 alaplapon a 6 csatlakozóelektródákhoz. Az 5 érintkezősor érintkezőkontúrjának szimmetria­síkjában levő kiálló 7 csatlakozószárakat köz­vetlenül be lehet dugni a nem ábrázolt hordozó­lemez vezetősávjaihoz. Az 5 érintkezősor érintkezőkontúrjának lábai közül mindig egy meg van hosszabbítva az érint­kezőkontúr környezetétől felfelé a 8 érintkező­karban és ez az érintkezőkontúr és az érintkező­kar között levő 9 hajlat segítségével bizonyos meghatározott távolságban halad az alaplap fe­lületéhez képest párhuzamosan. A 8 érintkező­kar 10 szabad vége villaszerűén van kiképezve. Ezen kíVül az alaplap mentén úgy van elosztva az 5 érintkezősor 8 érintkezőkarokkal, hogy az 5 érintkezősor 8 érintkezőkarjai a 3 alaplapnak egyszer az egyik és egyszer a másik oldalán van­nak. Ily módon lehetséges kb. 5 mm hosszú 11 huzalhidat a 8 érintkezőkaroknak a 10 szabad végén levő villa segítségével kialakított U alakú befogórészbe a 3 kerámia alaplap mindkét ol­dalán beilleszteni és ott beforrasztani. Az alaplapon kialakított vezető összekötteté­sek segítségével a 2 ellenállásrétegek úgy van­nak összekapcsolva, hogy például a 2a és 2c ellenállásrétegek egy T-tag hosszanti ellenállá­sait képezik, az ezek csatlakozási pontjaihoz kapcsolt 2b ellenállás pedig a T-tag keresztellen­állását képezi. Ezen kívül egy ilyen 12 vezető összeköttetéssel a 2c ellenállásréteg a 3 alapla­pon szomszédosán elhelyezkedő T-tag 2 ellen­állásrétegéhez kapcsolódik úgy, hogy a 3 alap­lapon elhelyezett valamennyi T-tag hosszanti el­lenállásai sorba vannak kapcsolva. Valamennyi T-tag 2a, 2b és 2c ellenállásának szabad vége a 6 csatlakozó elektródákhoz kapcsolódik, amelyek a 8a, 8b és 8c érintkezőkarra csatlakoznak. Ezen kívül minden T-taghoz hozzá tartozik a 3 alap­lapra szigetelve felhelyezett 5 érintkezősáv a 8d érintkező-karral. Az alaplapon kialakított vala­mennyi T-tag 8d érintkezőkarral rendelkező 5 érintkezősora egymással például a nem ábrázolt hordozólemez valamely vezetőpályáján keresz­tül van kapcsolatban és úgy képezi a bemenet egyik pólusát, mint a csillapító négypólus kime­netét is. E négypólus bemenetének másik pontja a 8a érintkezőkarral rendelkező 5 érintkezősáv­hoz csatlakoztatottnak tekinthető, míg a kimenet másik pólusát egy olyan nem ábrázolt, az alap­lap másik végén lévő érintkezősáv képezi, amely megfelel a 8c érintkezőkarral ellátott 5 érintke­zősorának. A 8a és 8c érintkezőkarok között a 11 huzal­áthidalás behelyezésének következménye ezért a 2a és 2c ellenállásrétegekkel képezett ellenállá­sok rövidrezárása és ily módon a 2a, 2b és 2c rétegekkel képzett T-tag áthidalása, míg a 8b és 8d érintkezőkarok között a drótáthidalás be­iktatása ezen T-tagok talppontja közötti kap­csolatot jelent, amellyel a csillapító négypólus egyik pólusa rendelkezik. Ennek következtében a 3 alaplap minden T-tagjánál vagy az alaplap egyik oldalán levő 8a és 8c érintkezőkarok, vagy 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom