171354. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozó és tartó szerkezet réteges technikájú kapcsolási elemekkel ellátott kerámiai vagy üveg alaplapok részére

3 171354 4 volságban párhuzamosan álló érintkezőkarral van meghosszabbítva, továbbá hogy az érintkezőkar szabad vége egy huzaláthidalás behelyezésére alkalmas befogóalakzattal van ellátva. Az ily módon kiképzett befogó- és tartószerkezet segítségével előnyös módon lehetséges például az ellenállásrétegekből álló csillapítótagok bizonyos olyan elrendezését váltakozva ki- és bekapcsolható csillapítóellenállásokkal kialakítani, amely különösképpen helytakarékos és egyszerűen kezelhetőén van kiképezve. A találmány további kialakításában megoldható az, hogy az érintkezőnek mindig csak az egyik ága legyen az érintkezőkarban meghoszszabbítva, továbbá hogy az érintkezőkarral az érintkező váltakozva legyen kiegészítve az alaplap-élen az alaplap egyik és másik oldalán. A csatlakozó- és tartószerkezetnek ez a kialakítása lehetővé teszi az alaplapon levő ellenállásrétegek megfelelő elrendezésénél és csatlakoztatásánál azt, hogy az alaplap egyik oldalán levő két szomszédos érintkezőkar csatlakoztatása szolgáljon mindig a csillapítóelem beiktatására, az alaplap másik oldalán levők csatlakoztatása pedig a rövidrezárására, tehát a csillapítóelem kikapcsolására. Ezáltal a csillapítóelem mindenkori kapcsolási állapotát azonnal meg lehet állapítani és tekintettel a csatlakozóelemek kb. 2,5 mm-es rasztertávolságára, az alaplap mindkét oldalán az érintkezőkarok között mégis relatíve nagy, 5 mm-es távolságát lehet betartani, ami ezeknek az érintkezőkaroknak a huzaláthidalással történő összekötését lényegesen megkönnyíti. Ezen felül összeköthetők az érintkezőkaros érintkezők csatlakozószárain létrehozott hajlatok az alaplap egyik oldalán az érintkezők csatlakozószárait összekötő keresztlemezek segítségével és az érintkezőknek az alaplapra történő felhelyezésénél, mivel a csatlakozószárak hajlatai ezeket a keresztlemezeket a többi érintkező keresztlemezeihez képest eltolt helyzetbe juttatják, a keresztlemezek egymással nem érintkezhetnek. A találmány egyik kiviteli példáját a következőkben az ábra alapján ismertetjük még közelebbről. Az ábra erősen nagyítva és ferde nézetben egy téglalap alakú, az egyik nagyobb felületén az ismert módon, rétegtechnikával kialakított 2 ellenállás rétegekkel ellátott 3 kerámia alaplapot ábrázol. A 3 kerámia alaplap 4 hosszanti élére csatlakozik a nem ábrázolt hordozólemez furatainak megfelelő rasztertávolságban (körülbelül 2,5 mm-ként) a tulipánhoz hasonló érintkező körvonallal rendelkező 5 érintkezősáv, amely a csatlakozólábaival a 4 élet a kerámiaalaplap közelében fogja meg. Ily módon a 2 ellenállásrétegeknek az ebben a tartományban kialakított 6 csatlakozó elektródái érintkeznének az 5 érintkezősorral és az érintkezősáv a lábai közül legalább egynek az odaforrasztásával rögzítve van a 3 alaplapon a 6 csatlakozóelektródákhoz. Az 5 érintkezősor érintkezőkontúrjának szimmetriasíkjában levő kiálló 7 csatlakozószárakat közvetlenül be lehet dugni a nem ábrázolt hordozólemez vezetősávjaihoz. Az 5 érintkezősor érintkezőkontúrjának lábai közül mindig egy meg van hosszabbítva az érintkezőkontúr környezetétől felfelé a 8 érintkezőkarban és ez az érintkezőkontúr és az érintkezőkar között levő 9 hajlat segítségével bizonyos meghatározott távolságban halad az alaplap felületéhez képest párhuzamosan. A 8 érintkezőkar 10 szabad vége villaszerűén van kiképezve. Ezen kíVül az alaplap mentén úgy van elosztva az 5 érintkezősor 8 érintkezőkarokkal, hogy az 5 érintkezősor 8 érintkezőkarjai a 3 alaplapnak egyszer az egyik és egyszer a másik oldalán vannak. Ily módon lehetséges kb. 5 mm hosszú 11 huzalhidat a 8 érintkezőkaroknak a 10 szabad végén levő villa segítségével kialakított U alakú befogórészbe a 3 kerámia alaplap mindkét oldalán beilleszteni és ott beforrasztani. Az alaplapon kialakított vezető összeköttetések segítségével a 2 ellenállásrétegek úgy vannak összekapcsolva, hogy például a 2a és 2c ellenállásrétegek egy T-tag hosszanti ellenállásait képezik, az ezek csatlakozási pontjaihoz kapcsolt 2b ellenállás pedig a T-tag keresztellenállását képezi. Ezen kívül egy ilyen 12 vezető összeköttetéssel a 2c ellenállásréteg a 3 alaplapon szomszédosán elhelyezkedő T-tag 2 ellenállásrétegéhez kapcsolódik úgy, hogy a 3 alaplapon elhelyezett valamennyi T-tag hosszanti ellenállásai sorba vannak kapcsolva. Valamennyi T-tag 2a, 2b és 2c ellenállásának szabad vége a 6 csatlakozó elektródákhoz kapcsolódik, amelyek a 8a, 8b és 8c érintkezőkarra csatlakoznak. Ezen kívül minden T-taghoz hozzá tartozik a 3 alaplapra szigetelve felhelyezett 5 érintkezősáv a 8d érintkező-karral. Az alaplapon kialakított valamennyi T-tag 8d érintkezőkarral rendelkező 5 érintkezősora egymással például a nem ábrázolt hordozólemez valamely vezetőpályáján keresztül van kapcsolatban és úgy képezi a bemenet egyik pólusát, mint a csillapító négypólus kimenetét is. E négypólus bemenetének másik pontja a 8a érintkezőkarral rendelkező 5 érintkezősávhoz csatlakoztatottnak tekinthető, míg a kimenet másik pólusát egy olyan nem ábrázolt, az alaplap másik végén lévő érintkezősáv képezi, amely megfelel a 8c érintkezőkarral ellátott 5 érintkezősorának. A 8a és 8c érintkezőkarok között a 11 huzaláthidalás behelyezésének következménye ezért a 2a és 2c ellenállásrétegekkel képezett ellenállások rövidrezárása és ily módon a 2a, 2b és 2c rétegekkel képzett T-tag áthidalása, míg a 8b és 8d érintkezőkarok között a drótáthidalás beiktatása ezen T-tagok talppontja közötti kapcsolatot jelent, amellyel a csillapító négypólus egyik pólusa rendelkezik. Ennek következtében a 3 alaplap minden T-tagjánál vagy az alaplap egyik oldalán levő 8a és 8c érintkezőkarok, vagy 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2