171344. lajstromszámú szabadalom • Ablaküvegbe épített antenna járművekhez
7 171344 8 zépen van. Ha az U-alakú antenna impedanciáját változtatni kívánjuk, akkor a 15 ág aktív hosszát megrövidítjük azzal, hogy valamilyen kapacitív elemet iktatunk be: ennek érdekében a szélvédő üvegbe párhuzamosan a 15b ággal egy 16 vezetékdarabot szereltünk be, amely a jármű karosszériájához van kötve a 18 vezeték segítségével. Az U-alakú antenna aktív ágának rövidítése helyett '— amit valamilyen kapacitív elem beiktatásával lehetne végrehajtani — úgy is eljárhatunk, hogy valamilyen induktív elem beiktatásával a vezetéket meghosszabbítjuk. Az ld szélvédő üveg (lásd a 6. ábrát) hasonló elvek alapján van kialakítva, mint a 4. ábrán már bemutatott szélvédő üveg. A 20, 21 vezetékek T-alakú antennát alkotnak, míg a 22a és 22b vezetékek alkotják az U-alakú antenna ágait. Közös csatlakozási pontja e két antennának a 23 pont. A 22b vezeték hosszabb, mint a 22a vezeték. Ily módon a kapcsolópont el van tolva az U-antenna közepéhez képest, és így az impedanciát optimálisan lehet szabályozni azáltal, hogy a szélvédő antenna irányító hatását túlságosan lecsökkentjük. A 7. ábrán látható kiviteli példa szerinti megoldás egy olyan szélvédő üvegbe épített antennaszerkezetet ábrázol, melyben a T és U-alakú antennák nem szimmetrikusak, amit úgy kaptunk, hogy az U antennaágat leágaztattuk. A T antenna áll egy 26 függőleges vezetékből és egy 27 vízszintes vezetékből. A szélvédő üveg alsó részével párhuzamosan van egy vízszintes vezetékszál, amelynek két 28a és 28b elágazásai egyforma hosszúak. Az ezen kiviteli példa szerinti antennaszerkezetnek egyébként két darab, 29a és 29b elágazása van, melyek az U-alakú antenna két szárát képezik, s ezek a 28a és 28b elágazásokhoz vannak kötve a 30a és 30b csatlakozópontokban, amelyek az U-alakú antenna középvonalához képest nincsenek szimmetriában, s ez azért van így, hogy olyan optimális impedanciájuk legyen, mely a legjobb iránykarakterisztikát biztosítja. Az U és T antennának közös 31 csatlakozópontja van. A 8. ábrán egy olyan lf szél védőüveget látunk, amelyben két 32a és 32b antennaágat képező vezeték halad U-alakban, melyeknek a szélvédő üveg alsó széléhez közei eső vezetékszakaszuk cikk-cakkban be van hajlítva, de nem egyformán hosszúak. Ez az elrendezési mód a fentiekben már leírt hatást biztosítja. A középső vezeték mindig T-alakú és áll egy 33 függőleges vezetékből, valamint egy ettől elágazó 34 vezetékből. Az a kábel, amely az antennát a vevőkészülékhez csatolja a 35 közös csatlakozópontban kapcsolódik az U és T antennákhoz. Á 9. és 10. ábrákon további kiviteli alakokat látunk, melyek szintén igen hatásos megoldást képviselnek. A középen levő antennának T-alakja van és áll a 36 függőleges vezetékből és a 37 vízszintes vezetékből. A 36 függőleges vezeték alján van a 38 kapcsolópont. Az U-alakú antenna a 39a és 29 vezetékágakból áll, melynek a szélvédő üveg alsó szélével párhuzamosan futó 40a, 40b, továbbá 41a, 41b és 42a, 42b párhuzamos vezetékszakaszai vannak. A három 40b, 41b és 42b vezetékszakaszok egymással párhuzamosak. Mielőtt a középvonalban haladó 36 függőleges vezeté-ket elérnék, a 43 közös vezetékben egyesülnek és megkerülik a 38 kapcsolópontot. ' A 40a és 41a vezetékszakaszok leágazó vezetékszakaszok, szabad elvégződéssel, míg a 42a vezetékszakasz a 47 kapcsolópontban csatlakozik a 43 közös vezetékre, s ez utóbbi a 44 és 45 vezetékszakaszokban folytatódik, melyek húrok alakjában helyezkednek el, s a 45 vezetékszakasz a 46 csatlakozópontban csatlakozik a szélvédő üveg közepén haladó 36 függőleges vezetékre. Az elrendezés külső szemléletre nézve szimmetrikus. 5 A 9. és 10. ábrákon látható kiviteli példáknak megfelelő megoldás hasonlít a két előbbihez. A 44,45 vezetékszakaszok által alkotott húrok méretének megválasztása — a fázisegyezés megvalósítása végett — sokkal biztonságosabb, mivel itt elegendő az, hogyha a 44 és 45 veze-10 tékszakaszokat „áthidaljuk" vagyis e két vezeték között kapcsolatot létesítünk. Ezzel ellentétben a 8. ábra szerinti megoldásnak megfelelően az optimumot csak úgy tudjuk elérni, ha a két, egymással átellenes 32c és 32d vezetékszakaszok hosszát folyamatosan változtatjuk. 15 Általánosságban, ha a két, tehát T és U antennaalakokat egymással kombináljuk (lásd az 5—10. ábrákat) az antennaszerkezet e két részének összekapcsolása illetve az ágak leágaztatása útján jobb eredményeket kapunk, mint például a 7. ábra szerinti szabad ágakkal 20 rendelkező antenna-alakok kapcsolása esetén, vagy az olyan megoldás, mint amelyet az 5. ábrán láthatunk, nevezetesen hogy az antenna egyik oldalán járulékosan valamilyen kapacitív elemet iktatunk be. Ebben a logikát úgy találjuk meg, hogy a kapacitív 25 elemek exkluzív alkalmazása a fáziskorrekció érdekében történik. Ez a helyzet egyébként az 5. és 7. ábrákon szereplő kiviteli példák esetében is, ahol a fázisegyezés csak egy egészen szűk frekvenciatartományban van meg, ami abból ered, hogy viszonylag nagy a reaktancia-érték 30 az ohmikus ellenállás értékével szemben. A találmány szerinti antennaszerkezetet alkotó vezetékeknek a szélvédőüveg foglalatától való távolságának kis változtatása is a vétel minőségének csökkenésével jár. 35 Sőt, amikor az antenna két különálló részének összekapcsolása az ohmikus ellenállás növekedését (kb. 20 Ohm) idézi elő — mint ahogy ez a helyzet a 8—10. ábrák szerinti kiviteli alakoknál — a fázisegyezés sokkal nagyobb frekvenciatartományban van biztosítva. A talál-40 mány szerinti megoldásnak megfelelő ezen kiviteli példák e tény következtében sokkal kevésbé érzékenyek az ablakkeret és az antennavezetékek közötti távolság változtatására. Természetesen nem nélkülözhetjük a 9. és 10. ábra 45 szerinti megoldásnál alkalmazott elveknél azt, hogy három vezeték legyen párhuzamosan elhelyezve a szélvédő üveg alsó szélével. Az az elv, amely abban van, hogy a közös csatlakozópontot a vezeték megkerüli és hogy a rendszer U-alakú vezetékrésze a másik vezetékág oldalán 50 levő kapcsolópontban csatlakozik — megvalósítható egyetlen, vagy esetleg csak két vezetékszállal is. Ali. ábrán a találmány szerinti megoldásnak megfelelő antennával elérhető eredményeket kívántunk grafikusan szemléltetni. A mért értékek egy 101 MHz 55 frekvenciájú adóállomást és vízszintes polarizációt tételeznek fel. Az I-diagramm megfelel a T-alakú vezeték szimmetrikus konfigurációjának, a T-diagramm pedig egy olyan antennával hozható összefüggésbe, amelyet a 4. ábrán mutatunk be, aholis a T antennához egy víz-60 szintes, nem szimmetrikus és a szélvédőüveg alsó szélével párhuzamos vezeték csatlakozik. Az a minimum, amely az iránykarakterisztikán akkor található, amikor a jármű elejével az adóállomással szemben van —• úgyszólván teljesen eltűnt. Az a mini-65 mum pedig, amely akkor tapasztalható, amikor a jármű 4