171343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etiléntartalmő, nedves gázelegyek etiléntartalmának visszanyerésére
15 171343 16 lasztót építettünk be. A 20 szeparátorból a 3 vezetéken kivezetett folyadékelegy fajlagos összetétele a következő volt: 113,0 kg/óra etilklorid 3400,0 kg/óra 1,2-diklóretán 194,0 kg/óra víz 31,8 kg/óra sósav A lehűtött gázfázisú anyagot a 20 szeparátorból a 4 vezetéken hoztuk ki és a 30 szárítóba vezettük. A 30 szárítóba egy 1352,4 mm átmérőjű és 2700 mm magas, pelletált kalciumklorid-anhidriddel töltött betétet építettünk be. A szárított gázkeveréket, amelynek víztartalma 0,030 súlyezrelék alatt volt, a 40 hőcserélőbe vezettük, ahol a 110 kontakt-reaktoroszlop fejtermékeként nyert etilénárammal hevítettük fel. A 110 kontakt-reaktoroszlop egy 3152,4 mm átmérőjű és 7200 mm magas készülék volt, amelynek köpenyébe az alsó szakaszban egy 3300 mm magas, a felső szakaszban pedig egy 1500 mm magas egyaránt szénacél Raschig-gyűrűkkel töltött betétet építettünk be. A száraz gázkeveréket a 110 kontakt-reaktoroszlop fenekénél vezettük be és óránként 240 000 kg 1,2-diklóretánnal ellenáramban hoztuk össze. A folyékony 1,2-diklóretán hőmérsékletét a klórozási reakciónak a 100 hőcserélőben kinyert reakcióhőjével 40—60 °C között tartottuk. A klórt az alsó betét fölött csatlakoztatott 19 vezetéken át juttattuk be a 110 kontakt-reaktoroszlopba. A gázárammal bevezetett etilént a klórral folyadékfázisban reagáltatjuk el 1,2-diklóretánná. A gázáramot ezután átvezetjük a felső betéten, ahol óránként 63 500 kg 1,2-diklóretánnal hoztuk össze, amelyet 40 °C hőmérsékleten a 110 kontakt-reaktoroszlop felső betéte fölött elrendezett 22 vezetéken át hoztuk be a 110 kontakt-reaktoroszlopba. A keringtetett folyékony 1,2-diklóretánból kihajtott klórt a 110 konfakt-reaktoroszlop alsó betétében abszorbe^ áltattuk, majd az esetleg a gázkamrában maradó etilénnel elreagáltatjuk. A 110 kontakt-reaktoroszlop fej termékeként a 7 vezetéken át 40 °C hőmérsékleten és 3,37 kg/cm2 nyomáson elvezetett gázkeverék fajlagos összetétele: 791,0 kg/óra oxigén 21 100,0 kg/óra nitrogén 4 130,0 kg/óra 1,2-diklóretán 12,7 kg/óra etilén 56,7 kg/óra etilklorid volt. Ezt a gázkeveréket a 7 vezetékből a 40 hőcserélőbe vezettük, ahol a 30 szárító hideg gázával lehűtöttük. A lehűtött gázt és a kondenzátumot a 8 vezetéken juttattuk az 50 szeparátorba, ahol a gázt elkülönítettük a folyadéktól. Ezután a gázt all vezetéken a 60 hőcserélőbe vezettük, és —25 °C hőmérsékletre hűtöttük, majd a 13 vezetéken a 70 szeparátorba tápláltuk, ahol a gázt és a folyadékot elválasztottuk. Az 50 szeparátorban leválasztott és a 9 vezetéken kivezetett folyadék fajlagos összetétele: i 2360 kg/óra 1,2-diklóretán 11,3 kg/óra etilklorid, a 70 szeparátorban leválasztott és a 14 vezeté-5 ken kivezetett folyadék fajlagos összetétele: 1680 kg/óra 1,2-diklóretán volt. A két folyadékáramot a 9 vezetékbe vezettük 10 össze, majd a rendszerből kihozva a nyers, 1,2-diklóretánt tárolóba vezettük. A 70 szeparátorból a 15 vezetéken az atmoszférába bocsájtott gáz fajlagos összetétele a következő volt: 15 791,0 kg/óra oxigén 21100,0 kg/óra nitrogén 90,7 kg/óra 1,2-diklóretán 45,4 kg/óra etilklorid 12,7 kg/óra etilén 20' A 15 vezetékbe nyomásszabályozó műszereket építettünk be, hogy a 70 szeparátor üzemi nyomását 2,95 kg/cm2 értéken tarthassuk. A kismennyiségű klórozott szénhidrogénszármazéko-25 kat is tartalmazó gázt vagy az atmoszférába vagy egy rendszerbe lehet vezetni, ahol annak klórtartalmát égetés útján sósavgázként nyerhetjük vissza. A találmány szerinti eljárás előnyös tulajdon-30 ságait a következőkben foglaljuk össze. Az eljárás egyik előnyös tulajdonsága abban van, hogy az eljárás foganatosítására való berendezésnek a 30 szárító után elrendezett vezetéket és készülékeit szénszegény acélból lehet készíteni. 35 A szénszegény acélból készített készülékek és vezetékek tekintélyes beruházási megtakarítást jelentenek egy olyan eljárás foganatosítására való berendezés korrózióálló acélból gyártott vezetékeivel és készülékeivel szemben, ahol a klóro-40 zást az oxiklórozási technológia nedves hulladékgázelegyével végzik. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös tulajdonsága pedig abban van, hogy az etilén klórozását folyadékfázisban, viszonylag ala-45 csony hőmérsékleten végezzük, így a kihozatal főként a kívánt 1,2-diklóretán termék, anélkül, hogy mellékreakciók termékeként más vegyületeket is kapnánk. A technika állásához tartozó, etilénnek az oxiklórozási eljárás hulladékgázá-50 ból való visszanyerésére végzett műveleteknél a nedves gázáramot egy katalizátor jelenlétében, magas, körülbelül 200 °C hőmérsékleten hozzák össze klórral. Ennél a reakciónál azonban oxigént és hidroxil-csoportokat tartalmazó termé-55 keket is kapnak, amelyeket el kell még különíteni az 1,2-diklóretántól. Az oxigént és hidoxilcsoportokat tartalmazó vegyületeket az 1,2--diklóretántól általában vizes vagy híg lúgos mosással különítik el. Az itt kapott szennyezett 50 oldat azonban komoly vízszennyezési forrás, mivel ezen anyagok kémiai oxigénigénye igen nagy. A találmány szerinti eljárással annál jobb eredményeket érhetünk el, minél szárazabb Í5 reagensekkel dolgozunk. Ezért szükséges az, 8