171321. lajstromszámú szabadalom • Járvaüzemelő öntöző szárnyvezeték mezőgazdasági kultúrák felületi öntözésére

5 171321 6 jelöltük. Ez egyben a hajtószerkezet módosításait is értelmezi. A 2 kocsikra felszerelt 15 hidraulikus munka­hengerek egy közös hidraulika rendszerbe van­nak összefogva, melynek vázlatos kapcsolási raj­zát az 5. ábrán tüntettük fel. A szokványos alkat­részekből, a többi között olajtartályokból és haj­tómotorral ellátott olaj szivattyúból összeállított 19 központi blokknak egy mágneses működteté­sű 20 vezérlőszelepe van, melynek kilépő ágába párhuzamosan vannak bekötve rendre egymás mellett a 15 hidraulikus munkahengerek. A fő­ágakba egy-egy 21 nyomáskapcsoló van beépít­ve. Az olajszivattyú hajtómotorja villamos motor, belsőégésű motor vagy hidromotor lehet. A 4 vezérlőkocsi vázlatos oldal- és felülnézetét a 6. és a 7. ábrán tüntettük fel. A 4 vezérlőkocsi­nak egy konzolszerűen kiképzett 22 vezérlőkére^ te van, mely a 23 önbeálló támkerékre van fel­támasztva. A berendezés kijelölt haladási irá­nyát rögzítő, végével a talajhoz rögzített és ki­feszített 24 drótkötél az érzékelőszerkezet füg­gőleges forgástengely körül elbillenthető 25 gör­gői között van átvezetve és a 26 dobra van fel­csévélve. A 26 dob egy szabadonfutó 27 talaj­kerékről van meghajtva. Ennek tengelye egy kap­csolóval van ellátva, melynek segítségével a 26 dob a 24 drótkötél kihúzásához szabadonfutóra állítható. A találmány szerinti berendezés 1 öntözőcsöve vagy az 5 vezérlőtagnál vagy a 6 főtagnál elren­dezett ellátócsővel van a berendezést éppen ki­szolgáló hidránshoz csatlakoztatva. Az 1 öntöző­cső célszerűen tagonként, az egyes 2 kocsiknál meg van csapolva, és egy 29 nyomásszabályozó közbeiktatásával tagonként egy-egy 30 elosztó­csővel van felszerelve. A 29 nyomásszabályozó tetszőleges kivitelű, célszerűen egy szintszabá­lyozóval ellátott tartály lehet. A 30 elosztócső­nek az 1 tagokhoz rendelt, azok szerkezeti hosz­szúságával lényegében megegyező méretű, két végén lezárt darabja az 1 öntözőcsőre van fel­függesztve. A 30 elosztócső célszerűen legalsó alkotója mentén adott osztásban 31 adagolóele­mekkel van ellátva, melyeknek átömlő kereszt­metszetével a földre kijuttatott víz mennyiségét szabályozni lehet. A vízmennyiség szabályozásá­nak másik lehetősége a berendezés üzemi se­bességének változtatása. A 31 adagolóelemekhez 32 adagolótömlők vannak csatlakoztatva, a 3. áb­rán megrajzolt módon. 'A 32 adagolótömlő leg­alább az 1 öntözőcsőnek a talaj felszínétől mért magasságának megfelelő hosszúságú szakaszon, a berendezés menetirányával ellentett értelem­ben fel van fektetve a talajra. A találmány szerinti berendezés fel van szerel­ve egy önmagában ismert, úgynevezett egyenes­bentartó automatikával, mellyel az egymás mel­lett szomszédosán elrendezett 3 öntözőtagok egy­máshoz viszonyított szögelfordulását lehet érzé­kelni, például egy-egy a 2 kocsik 8 merevítő­szerkezetére kifeszített drótkötél segítségével. Az itt érzékelt eltérések hatására működésbe lépő beavatkozó elemek az adott esetben vezérlendő 2 kocsi 18 elektromágnesét működtetik. A találmány szerinti berendezés fel van sze­relve egy önmagában ismert jelzőberendezéssel is, mely üzemzavar esetén fény és/vagy hangjel­zést ad. A jelezhető üzemzavarok közé az 1 öntözőcső­nek a megengedettnél nagyobb bekígyózása, a vízellátás megszűnése vagy a 24 drótkötél teljes hosszának felcsévélése tartozik. A továbbiakban a találmány szerinti berende­zés működését ismertetjük. Az üzembehelyezett berendezés hidraulika rendszerében minden elem üzemi nyomás alá kerül és a 2 kocsik közül az indul elsőként el, amelyiknek megindításához az összes közül a legkisebb erő szükséges. Ilyen eset lehet például az, amikor az egyik kocsiszerkezet lejtős terepszakaszon áll. A megindult 2 kocsi 15 hidraulikus munkahengerének dugattyúrúdja a 13 lengőkar mozgatásával a 17 kilincsek segít­ségével forgatja meg az adott 2 kocsi 11 kerekeit. Amikor a dugattyú a másik holtpontba kerül, a rendszerben a nyomás megnövekszik és a beren­dezés további 2 kocsijai közül az előbbieknek megfelelően ismét az indul meg, amelynek meg­indításához a legkisebb erő szükséges. A folya­mat lépésenként rendre addig folytatódik, amíg a berendezés összes 15 hidraulikus munkahenge­rének dugattyúi a másik holtpontba nem kerül­nek. Ezalatt a berendezés tagonként külön-külön a 16 fogazott tárcsákon levő tagok osztása függ­vényében 20—30 cm-t halad a jelzett mozgás­irányban. Ekkor a hidraulika rendszer 21 nyo­máskapcsolója átváltja a 20 vezérlőszelepet, mi­nek következtében a 15 hidraulikus munkahen­gerek dugattyúi a kiinduláskor elfoglalt holt­pontjaikba térnek vissza a 13 lengőkarok egyide­jű továbbítása közben. Eközben azonban a 2 ko­csik nem mozognak, mivel a 17 kilincsek ebben a mozgásirányban szabadon futnak és nem akasz­kodnak bele a fogakba. Ezek után a berendezés a fentieknek megfelelő módon folytatja a követke­ző 20—30 lépés szakaszos megtételét. Az előrehaladás közben az eltérő talajviszo­nyok stb. következtében ébredő eltérő reákció­erők hatására az egyes tagok által megtett utak nem feltétlenül azonosak, vagyis az 1 öntözőcső bekígyózhat. A bekígyózást az egyenesbentartó automatikával érzékeljük és az eltérés jellegének, azaz egy adott 2 kocsi „sietésének" vagy „késé­sének" megfelelően működteti az adott kocsiszer­kezet 18 elektromágnesét úgy, hogy sietés esetén a 18 elektromágnessel kiemeli a kisebbik fogszá­mú 16 fogazott tárcsával ellátott, tehát az adott löketre nagyobb utat megtevő 11 kerékhez tar­tozó 17 kilincset és így a következő lépésben az adott 2 kocsi 15 hidraulikus munkahengere a na­gyobb fogszámú 16 fogazott tárcsával ellátott, vagyis' az adott löketre csak kisebb utat megtevő 11 kereket fogja hajtani. Késésnél a kisebb fog­számú 16 fogazott tárcsával ellátott 11 kereket fogja működtetni. Az egyenesbentartó automatika érzékenységét célszerűen úgy kell beállítani, hogy csak az egy lépésben megtett útnál nagyobb eltéréseket érzé­kelje, két lépésnél nagyobb eltérés érzékelésekor azonban az egyenesbentartó automatika az egész 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom