171309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a (+-) 1-metil- 4-(3-ciano-5H-dibenzo [a,d]-cikloheptén-5- ilidén)- piperidin rezolválására

3 171309 4 rézcianiddal kezelik (a reakcióvázlatban M jelentése fématom); a műveletet közömbös oldószerben, például dimetilformamidban, N-metilpirrolidonban, 80—180 C° hőmérsékleten végzik. A racém 3-cianociproheptadin rezolválását valamely optikailag aktív sav, mint di-p-toluol-d-borkősav, di-p­- toluol-1 -borkősav, 1-almasav segítségével diaszteromer sóképzés útján végezzük. A műveletet megfelelő oldó­szerben, például metanolban, etanolban, 2-propanol­ban, benzolban, acetonitrilben, nitrometánban, ace­tonban végezzük. Az előállított diasztereomer sók fizi­kai és kémiai tulajdonságai, például oldékonysága el­térő. Ismételt kristályosítással lehetőség van a tiszta diasztereomer elválasztására. Ezt követően a kapott ve­gyületet valamely bázikus anyaggal, így nátriumhidro­génkarbonáttal, nátriumkarbonáttal vagy nátriumhid­roxiddal kezeljük, majd nem poláris vagy szemipoláris oldószer, így éter, benzol, kloroform felhasználásával extraháljuk. Ezt követően az oldószert elpárologtatva átkristályosítással lényegében tiszta izomerhez jutunk. Az anyalúgban visszamaradt másik enantiomert meg­felelő tisztítással (bepárlás, a bázis felszabadítása, át­kristályosítás) nyerjük ki. Az I általános képletű, optikailag aktív vegyületek farmakológiai hatását antipszichotikus és antikoliner­giás tesztekkel vizsgáltuk. Az antipszichotikus hatás vizsgálatánál összehasonlításul az I általános képletű racém vegyületet is vizsgáltuk. Az antipszichotikus hatás vizsgálata Selyemmajmokat megtanítottunk arra, hogy rend­szeresen jelzéseket adjanak egy gomb lenyomásával. Ha ezt 36 másodpercig elmulasztották, áramütést kap­tak. Az állatok székhez rögzítve helyezkedtek el. Ilyen körülmények között a kontroll csoport rendszeresen le­nyomta a gombot (reagálás), és ritkán kapott áram­ütést. Ismeretes, hogy az antipszichotikus hatású anya­gok, például a fentiazinok, vagy a rezerpin hatékonyan zavarja a reagálást ennél a tesztnél [Ann. Rev. Phar­macol., 1, 145 (1961)]. Ha az állatoknak klórpromazint [3-klór-10-(3-dime­tilamino-propil)-fentiazin) adunk be 1 mg/kg p. o. dózisban, a reagálás csökken. A vizsgálat során a ra­cém, illetve az optikailag aktív vegyületeket 3 mg/kg p. o. dózisban adtuk be, és meghatároztuk, 30 perces időszakokban, a reagálások illetve az áramütések átla­gos számát. Az eredményeket az I. táblázatban tüntet­jük fel, a kontroll csoportra 2 vizsgálatsorozat folya­mán kapott eredmények átlagával együtt. /. táblázat Idő (perc) Kontroll Vegyület 3 mg/kg p. o. dózisban Vegyület Idő (perc) Reagálás a Áramütés b Reagálás a Áramütés b Idő (perc) száma szama (±) cia­nocipro­heptadinc (+)cia­nocipro­heptadinc (-) eia­nocipro­heptadind 0—30 30—60 60—90 0—30 30—60 60—90 0—30 30—60 60—90 405 400 346 427 412 405 460 423 411 0,5 0,33 0,17 0,42 0 0 0,37 0,37 0,25 288 65 77 449 428 451 263 8,75 17,5 22,3 42,7 42,8 0 0 0,33 13,3 48 48 a A 30 perces vizsgálati idő alatt észlelt reagálások át­lagos száma. b a 30 perces vizsgálati idő alatt kapott áramütések átlagos száma. c Az eredmények 6 állatból álló csoportra vonatkozó átlagértékek. d Az eredmények 4 állatból álló csoportra vonatkozó átlagértékek. Az I. táblázatból kitűnik, hogy a racém vegyület és a (—) cianociproheptadin megszüntette a kontroll cso­portnál tapasztalható figyelmet, tehát ezek a vegyületek rendelkeznek antipszichotikus hatással. A (+) ciano­ciproheptadin gyakorlatilag nem befolyásolta az álla­tok viselkedését. A balraforgató izomer az idő előre­haladtával nagyobb hatást mutatott a racémnél. //. táblázat Papillatágulás (mikrométer egységben) Vegyület a kezelés után különböző időpontokban ló 2ó 3ó 4ó Metilcellulóz 0,66 0,67 0,71 0,71 ( + ) cianocipro­heptadin 2,5 mg/kg 1,27 1,19 1,12 1,05 5,0 mg/kg 1,43 1,56 1,44 1,37 10,0 mg/kg 2,31 2,42 2,31 2,19 20,0 mg/kg 2,67 2,80 2,68 2,67 EDi 5 — 4,6 mg/kg p. o. (—) cianocipro­heptadin 2,5 mg/kg 0,78 0,80 0,79 0,85 5,0 mg/kg 0,76 0,79 0,76 0,71 10,0 mg/kg 0,63 0,63 0,60 0,61 20,0 mg/kg 0,66 0,66 0,61 0,61 Amint a II. táblázatból látható, a (—) cianocipro­heptadinnak nincs pupillatágító hatása, míg a ( +) cia­nociproheptadin hatékony ilyen tekintetben. Az ered­mények azt mutatják, hogy periferikus antikolinergiás aktivitása csak a ( + ) cianociproheptadinnak van. A gyógyászati kezelés során az alkalmazott dózis nagyságát a beteg állapota, valamint az eset súlyossága határozza meg. Célszerűen a készítményt orális úton, tabletta, elixír, vizes szuszpenzió formájában adjuk be. Az egyes dózisegységek 0,05—500 mg hatóanyagot tar­talmazhatnak, e mennyiséget napi 2—4 alkalommal ad­hatjuk. Az injekció 0,025—250 mg hatóanyagot tartal-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Az antikolinergiás hatás vizsgálata 20 Egereknek növekvő dózisban adtunk be (+) és (—) cianociproheptadint perorálisan. A kontroll csoportnak 1% metilcellulózt adtunk. A perifériás antikolinergiás aktivitást, azaz a pupillatágító képességét olyan módon 25 értékeltük ki, hogy megmértük a pupillaátmérőt 1, 2, 3 és 4 órával a vegyületek beadása után. Az adatokból regressziós analízissel meghatároztuk a pupilla 1,5 mikrométer egységgel történő kitágításához szükséges dózist (EDr 5 ). Az eredményeket a II. táblázat tartal-30 mázza. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom