171270. lajstromszámú szabadalom • Fémtőkés cimbalom

3 171270 4 a fenék között ugyanis az úgynevezett has helyezkedik el, amely tulajdonképpen a cimbalom hangerősítő elemét, rezonátorát alkotja. A hangszer elülső és hátulsó részén a fenékre merőleges síkban a tőkék között egy-egy káva van kialakítva, amelyek a fenékhez és a tőkékhez vannak erősítve. Ezek a kávák tartják a hasat két oldalán. A has másik két oldala nincs rögzítve, így a húrok által keltett rezgések hatására szabadon mozoghat. Minthogy a hasra a húrok rezgési hosszát meghatározó lábsorok vannak erősítve, és ezek igen nagy (kb. 5 mázsa) nyomóerőnek vannak kitéve, a has és a fenék között úgynevezett lélekfák (stimmstock) vannak elhelyezve. Ezek támasztják meg a hasat a lábsorok környezetében. A fentiekből látható, hogy az ismertetett fenék-tőke-has egység a húrozat feszítő és nyomó ereje következtében rendkívül nagy igénybevételnek van kitéve. Ennek hatására a cimbalmok fenéklapja viszonylag rövid idő alatt deformálódik, majd elreped. Néhány éves használat után gyakorlatilag minden cimbalom fenéklapja repedt. A húrozó, illetve hajlító igénybevétel mellett a szerkezet jelentős nyomóerő hatásának is ki van téve. Ez a rendkívül nagy nyomóerő a 7—8 cm magas, 14—20 cm átmérőjű lélekfákat belepréseli a fenék anyagába az egyik oldalon, a has bordazatába a másik oldalon. Ennek következtében a has helyzete (így a húroké is) megváltozik és a hangminőség érezhetően romlik. Bizonyos idő után ezért a lélekfákat ki kell cserélni, ami ugyancsak a hangszer teljes szétszedésével (és bizonyos részek szétvésésével) jár együtt. A fentieken kívül hátránya még a jelenlegi hangszerkonstrukciónak, hogy az említett lélekfák középen a húrokat tartó lábsor alatt vannak elhelyezve. Ennek eredményeképpen a has ezen a részen viszonylag merev, így ezek a húrok sokkal gyengébb hangminőséget adnak, mint a szélső, alulról meg nem támasztott lábsorokon felfekvő húrok. Míg ez utóbbiak hangja — jól elkészített, még nem deformálódott hangszereknél — szép puha csengő tónusú, az előbbieké még az új hangszeren is kicsit kemény, koppanó. A jelen találmánnyal az ismertetett hátrányok kiküszöbölése a célunk és olyan hangszer kialakítása, amelynek deformálódása a használat során minimális, egyszerűen hangolható és hangolástartó; valamennyi húrja egyenletes jó minőségű hangot ad. A kitűzött feladatot a találmány szerinti, fenékszerkezetet, a tőkét, hasat, húrozatot és a fenékszerkezet, valamint a has között elhelyezett lélekfákat tartalmazó cimbalomban úgy oldjuk meg, hogy a fenékszerkezet fém merevítőkkel ellátott hegesztett fémszerkezet, amelyhez mereven, célszerűen hegesztéssel vannak az ugyancsak fémszerkezetként kialakított tőkék erősítve, a lélekfák pedig a hason fémlemezzel, a fenékszerkezeten pedig csőben megvezetve, csavarral állíthatóan vannak megtámasztva. A fémtőkék célszerűen trapéz keresztmetszetű üreges idomok, amelyek belsejében a fölső laphoz a hangolószegeket tartó textilbakelit tömb van csavarozva. A fémtőkéket acélcsövek kötik össze, és az acélcsövekre, azokra merőlegesen, a lélekfákat tartó kereszttartók vannak felhegesztve. A két tőke elöl lemezzel, hátul pedig célszerűen szögvassal van összekapcsolva. A középső lábsornál a lélekfák a hagyományostól eltérően nem a lábsor alatt, hanem attól eltoltan, legfeljebb 8 cm távolságra vannak elhelyezve. A találmány szerint kialakított cimbalom ily módon igen stabil és a hangolást jól tartja. A lélekfák nem fúródnak be sem a fenéklapba, sem a has bordazatába. A fenéklap nem deformálódik, nem reped, minthogy fenéklap tulajdonképpen nincs is, ezt fémszerkezet helyettesíti. Tőkét a hangszer élettartama alatt gyakorlatilag nem kell cserélni. A húrok a középső lábsoron is tisztán és kellemes csengéssel szólnak é.s a lélekfákat bármikor állítani lehet, a hangszer szétszedése nélkül. A fémtőkébe erősített textilbakelit a hangolószegeket megbízhatóan tartja, így a lehangolódás elkerülhető. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti acéltőke fölülnézete a fenékszerkezettel együtt, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott acéltőke A—A metszete, a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott részlet alulnézete, a 4. ábra a találmány szerinti cimbalomban alkalmazott lélekfa az állítószerkezettel, az 1. ábra B—B metszete, az 5. ábra a lélekfát megvezető cső rajza, a 6. ábra a lélekfák és a has között elhelyezett lemez, és a 7. ábra a lélekfát a csőben megtámasztó tárcsa rajza. Az 1. ábrán az la és lb tőkéket tartalmazó fémszerkezet látható fölülnézetben. A jobb la tőke szolgál a hangolószegek befogadására, a bal lb tőkén pedig az akasztószegek helye van kialakítva. Az la és lb tőkék 2 merevítőkkel vannak összekapcsolva. Ugyancsak a merevítést szolgálja a hátul elhelyezett 3 szögvas, valamint az la és lb tőkéket elöl összekötő 4 lemez. Mind a 2 merevítők, mind a 3 szögvas és a 4 lemez hegesztéssel van az la és lb tőkékhez erősítve. A 2 merevítőkre, valamint a 3 szögvasra és a 4 lemezre 6 kereszttartók vannak hegesztve. Ezek a 6 kereszttartók támasztják meg a hasat tartó 11 lélekfákat (4. ábra). A 2. ábrán az 1. ábrán már bemutatott fémszerkezet egy része látható metszetben. Ezen az ábrán jól megfigyelhető a jobb la tőke kialakítása, va- r lamint az la tőke és a 2 merevítő összekapcsolásának módja. Az la tőke trapéz keresztmetszetű idomként van kialakítva oly módon, hogy két különböző nagyságú 12, 13 szögvas 15 fémlemezzel van összekapcsolva. Ehhez a hegesztett szerkezethez kapcsolódik a 2 merevítő oly módon, hogy a nagyobbik 13 szögvas furatába van beillesztve, és mindkét oldalon hegesztéssel van rög-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2