171270. lajstromszámú szabadalom • Fémtőkés cimbalom

MAGYAR SZABADALMI 171270 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS ^m Nemzetközi osztályozás: IBI Bejelentés napja: 1975. XI. 1. (HA—999) G 10 D 1/00 G 10 D 3/00 ^w^ Közzététel napja: 1977. VII. 28. ' , ~^"v ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI mVATAL Megjelent: 1978. VI. 30. HAJDŰ Sándor nyugalmazott BM-dolgozó, Budapest Fémtőkés cimbalom A találmány tárgya fémtőkés cimbalom, amellyel jelentős mértékben csökkenthető a húrok lehangolódása és a hangszertest berepedezése. A cimbalom — mint ismeretes — ázsiai eredé- 5 tű húros hangszer, amely az arabok közvetítésével került a középkor folyamán Európába. A húrok trapézalakú faszekrényre vannak erősítve és verőkkel szólaltatják meg őket. A régi cimbalom láb nélküli, hordozható volt, asztalra 10 téve vagy térdre fektetve játszottak rajta. A modern cimbalom lábakon áll, nagyobb alakú, húrjai nyergekkel (lábsorokkal) vannak szétosztva. A cimbalmot a XIX. században Schunda V. József tökéletesítette és pedállal látta el. Ekkor 15 alakult ki lényegében a hangszer mai formája. Századunk elején Bohák Lajos fejlesztette tovább a cimbalom konstrukcióját. A húrozat alatt levő hason a Schunda-féle cimbalomnál alkalmazott négy lyukcsoportot megszüntette és a ha- 20 sat úgy alakította ki, hogy két oldalon a tőkék és a has lemeze között körülbelül 17 mm-es nyílást hagyott. A tőkék kitámasztására szolgáló öntött merevítőelemeket olyan merevítőszerkezetre cserélte ki, amely a tőkék oldalfalára felfekvő vas- 25 lemezből, és a vaslemezek közé befeszített vasrudakból állt. A közelmúltban Rácz Aladár újította meg a hangszert, új verőtípusok, kis hangfogó pedálok és nem utolsósorban új játékstílus alkalmazása- 30 val. Ezzel a cimbalom alkalmassá vált klasszikus — elsősorban barokk — művek tolmácsolására. Ezek a változtatások azonban a hangszer mai, döntően úgynevezett cigányzenekarokban történő alkalmazását nem változtatták meg. A jelenlegi gyakorlatban a cimbalommal kapcsolatban lényegében két alapvető probléma merül fel. Az egyik a viszonylag gyors és gyakori lehangolódás. Ennek oka az, hogy a fatőkékben levő hangolószegek a húrozat mintegy 10—12 tonna húzóereje következtében rövid idő alatt meglazulnak. A fatőke többnyire bükk- vagy jávorfából készül, amelynek rostos, szivacsos szerkezete a rá ható nagy erő következtében összenyomódik és a hangolószegeket befogadó furatok a húzás irányában oválissá válnak. A hangolószeg így meglazul és a rácsavart húr lehangolódik. Ilyenkor a furatba új, nagyobb átmérőjű hangolószeget kell tenni. Néhány ilyen alkalom után, illetve ha a hangolószegek megrozsdásodtak, az egész tőkét ki kell cserélni. Minthogy a tőke az úgynevezett fenékhez csavarozással és ragasztással van hozzáerősítve, az egész hangszert szét kell szedni, és a fátokét a fenékről le kell vésni. Ez többnyire az anyag tönkremenetelével jár együtt. A másik alapvető probléma a faszekrény, illetve a fenék berepedezése, és tönkremenetele. A többnyire fenyődeszkából készített, 3—4 cm vastag fenékre erősített tőkéken levő húrozat és 171270 l