171239. lajstromszámú szabadalom • Alagútkemence főleg kerámiai áruk égetésére és anyagmozgató szerkezet elsősorban ilyen alagútkemencékhez

3 171239 4 lan. A sínek, illetve csúszópályák által meghatározott nyomvonaltól való elkerülhetetlen eltérések esetében a kerekek nyomkarimái és a csúsztatásos megoldásoknál alkalmazott vállak a továbbítással szembeni ellenállást oly mértékben megnövelik, ami a megfelelő biztonsággal tervezett ellenállásnak a többszörösét is elérheti. E nagy ellenállás melletti anyagtovábbítás nemcsak indokolatlanul nagy energiafelhasználást jelent, hanem sok esetben a szállítóeszközök megrekedését okozza s ennek révén üzemzavar áll be, amely mind gazdasági, mind egyéb szempontból rendkívül nagy kárt jelent. További hátrány még a csúsztatásos megoldásoknál, hogy a csúszó felületek rendszeres kenése általában nem biztosítható, viszont a kenés hiánya fokozza az ellenállást és az üzemzavar veszélyét. A találmány szerinti kemencekialakítással, továbbá az ugyancsak a találmány tárgyát képező anyagmozgató szerkezettel az ismert megoldások hiányosságai, hátrányai elkerülhetők. A találmány szerinti alagútkemencénél a lángcsatornákat megosztjuk és egymástól elkülönített alsó és felső lángcsatornákat alakítunk ki. Az alsó lángcsatornák és az égetőterek közötti falakat alkotó idomdarabokat áttörésekkel látjuk el, így ezen áttöréseken keresztül az alsó lángcsatornák tere az égetőtérrel áramlási szempontból kapcsolatban áll. Ilyen körülmények mellett az alsó lángcsatornákból az ott levő közeg közvetlenül bejut az égetőtérbe. Az alagútkemence hűlőzónájában az áruval ellenáramban vezetett szekunder levegőt gyakorlatilag az égetési hőfokig elő lehet melegíteni, és ez a levegő a tüzelőanyag tökéletes elégetését biztosítja, s amellett igen magas égetési hőfok elérését teszi lehetővé. Ha például a kívánt égetési hőfok 1400 C° akkor a szekunder levegő csaknem erre a hőmérsékletre melegíthető elő. Tekintettel arra, hogy az alsó lángcsatornából az abban levő közeg közvetlenül az égetőtérbe jut, így az alsó lángcsatornákat ellátó égőkkel — ezek az égők olajégők, gázégők lehetnek — meghatározható az égetőtér atmoszférájának jellege, vagyis hogy ott oxidáló, közömbös vagy redukáló körülmények alakuljanak ki. A találmány szerinti kialakítású alagútkemencénél a felső lángcsatorna az égetőtér kívánt hőfokát van hivatva tartani, és emellett biztosítja az előmelegítés egyenletességét. Tekintettel arra, hogy az alsó lángcsatornáknál alkalmazott, áttöréssel ellátott idomdarabokból álló falon keresztül az égési gázok közvetlenül bejutnak az égetőtérbe, így az égetőteret oldalról határoló idomdarabok lángcsatorna felőli és égetőtér felőli oldalait gyakorlatilag ugyanaz a hőfok terheli, ami például porcelán égetése esetén 1300—1400 C°. Ilyen körülmények mellett az alkalmazott idomdarabok igénybevétele kedvezőbb, ezért a kivitelezés lényegesen olcsóbb lehet, mint az ismert megoldásoknál. Az ismert, zárt lángcsatornákkal rendelkező alagútkemencék esetében ugyanis, a lángcsatornák és az égetőtér közötti fal kétoldalán uralkodó hőmérsékletek különbsége 240—400 C°-ot is elérhet, ami igen kedvezőtlen feszültségeket ébreszt a falazatot alkotó idomdarabokban és e káros feszültségek okozta kellemetlenségek elkerülése végett különféle — a kivitelezést megdrágító — szerkezeti megoldásokról kell gondoskodni. 5 A találmány szerinti alagútkemence lényege tehát, hogy egymástól elkülönített felső és alsó lángcsatornái, továbbá az alsó lángcsatornák és az égetőtér közötti falat képező, áttöréssel ellátott idomdarabjai vannak. 10 A találmány szerinti anyagmozgató szerkezet — az ismert megoldásokkal ellentétben — kerekek helyett lábakat tartalmaz és e lábakba, vagy ha szánkót alkalmazunk kocsi helyett, akkor a szánkó csúszólapjaiba, továbbá a szállítópályát 15 képező sínbe vagy ehhez hasonlóba olyan betétek vannak beépítve, amelyek túlnyomórészt grafitból vagy molibdénszulfidból állanak. Ezek a betétek rendkívül kis súrlódást jelentenek, önkenőek, vagyis nem kell külön gondoskodni a 20 pálya kenéséről. Amennyiben a szóbanforgó betétek főleg grafitból állanak, úgy agyagos kötésű grafitot célszerű alkalmazni. Az ilyen betétek 1000 C°-ot, esetleg ennél magasabb hőmérsékletet is kibírnak anélkül, hogy fizikai tulajdonsá-25 gaik megváltoznának. Igen lényeges része a találmány szerinti anyagmozgató szerkezetnek az a részlet, ami biztosítja a kocsik vagy szánkók haladási irányát, vagyis ami megakadályozza a nyomvonaltól való lé-30 nyeges eltérést. Ez a szerkezeti részlet lényegében a sínek vagy pályák között rögzített, felfelé álló élszerű nyúlvánnyal rendelkező élvezetékből és a kocsik vagy szánkók aljára, célszerűen azok elülső és hátsó részénél elhelyezett, az élve-35 zeték nyúlványát közrefogó pofákból állanak. Ezek a pofák gyakorlatilag súrlódásmentesen biztosítják a kocsi vagy szánkó előírt haladási irányát. A már említett, túlnyomórészt grafitot vagy 40 molibdénszulf időt tartalmazó betétek csúszó talpfelületeibe hornyokat vagy kiálló bordákat célszerű kialakítani, amelyek a haladási iránnyal mindenkor szöget zárnak be. A hornyok vagy bordák alakja előnyösen hullámvonal egy-egy 45 szakaszát képezheti. Ilyen kialakítás mellett a talpfelület mintegy legördül a sínen vagy más kialakítású pályán annak eredményeként, hogy a haladás irányára nem merőlegesek a talpfelületen kialakított hornyok, illetve bordák. 5Q A kocsik lábai közé, pontosabban a kocsi egyik oldalán levő lábak közé, tömítést célszerű beépíteni annak érdekében, hogy az égetőtér az alatta általában levő kezelő aknától el legyen küönítve a hőveszteségek csökkentése végett. Ez a «I tömítés pl. lemezes szerkezetű lehet, de célszerű ' azbesztkötelet alkalmazni erre a célra. A találmány szerinti alagútkemencét és anyagmozgató szerkezetet a csatolt rajzmellékleteken bemutatott példakénti kiviteli alakok kapcsán gjj ismertetjük részletesebben. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti alagútkemence egy szakaszát szemlélteti a 2. ábrán feltüntetett EE sík mentén vett függőleges metszetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti alagútkemencének a 65 DD sík menti metszetét tünteti fel, a 2