171222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidok előállítására

3 171222 4 faminklorid reakcióját ismerteti szerves oldószer és nátriumhidroxidoldat jelenlétében 2,l,3-benzotiadiazin-4--on-2,2-dioxiddá. A végterméket nátriumhidroxid-oldattal történő extrakcióval lehet elkülöníteni. A kiindulási anyagnak az említett reakciókörülmények között való ciklizálása különböző komponensekből álló reakciókeveréket és nem kielégítő termelésű és tisztaságú végterméket szolgáltat. A 3-metil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid előállítására először a 3-helyzetben nem szubsztituált végterméket kell előállítani, majd ezt metilszulfáttal alkilezni (lásd 1994. oldali). Az eljárás körülményes és gazdaságtalan. A 2 105 687 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságrahozatali iratban eljárást ismertetnek o-szulfamid^ansoesavakí.ciklizálására foszgén és a nitrogénsdoaißn dlszubsztitu^Tt karbonsavamid vagy egy tercier amin jelenlétében, legfeljebb 50 C°-on. A savas kondenzálószer nagy korrózióállóságú berendezéseket igényel, a feszgén' mérgéző.Julajdonságai miatt pedig számos berendezés szükséges a gázömlés megelőzésére és eltávolítására. Ezért az eljárás egyszerűsége, üzembiztonsága, gazdaságossága, az üzem irányítása és ellenőrzése és a környezet védelme nem kielégítő. Azt találtuk, hogy az I általános képletű szubsztituált 2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidok — ebben a képletben R^ 1—8 szénatomos alkil- vagy 5—8 szénatomos cikloalkilcsoportot jelent, és ezek a csoportok 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxi- vagy 2—4 szénatomos karbalkoxi-csoporttal lehetnek helyettesítve — előnyösen előállíthatók, ha egy II általános képletű antranilsav-észtert — ebben a képletben R2 1—8 szénatomos alkilcsoportot, 5—8 szénatomos cikloalkil-csoportot, 7—12 szénatomos fenilalkil-csoportot vagy fenilcsoportot jelent, és ezek a csoportok 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxi- vagy 2—4 szénatomos karbalkoxi-csoporttal lehetnek helyettesítve — egy III általános képletű szufamidsav-halogeniddel — ebben a képletben R. a fenti és X halogénatom— iners szerves oldószerben és bázisos vegyület jelenlétében 20 és 100 C° között reagáltatunk. Az ismert eljárásokkal összehasonlítva a találmány szerinti eljárással 3-helyzetben alkil- vagy cikloalkilcsoporttal szubsztituált 2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2 dioxidok egyszerűbb és gazdaságosabb úton, jobb kitermeléssel és tisztaságban állíthatók elő. Az egylépéses reakciónak és a találmány szerinti kiindulási anyagok használatának nagyipari méretekben gazdasági és üzemi előnyei vannak. A végtermék hidrolízise és melléktermékek keletkezése elenyésző mértékű. Ezek az előnyös eredmények a technika állásához képest meglepőek. Az ismert eljárások alapján a végtermék lényegesen gyengébb kitermelése, valamint mellékreakciók, így az észteralkohol, illetve a nitrogénatom alkilszubsztituenseinek lehasadása és/vagy az intermedier képződött o-szulfamido-benzoesav-észter ismételt bomlása és ezzel összefüggésben a II és III kiindulási anyagok karboxilcsoportjáról, illetve aminocsoportjáról lehasadó csoportok mellékreakciói, például átamidálás és ennek következtében a ciklizálódás meggátlása lett volna várható. A II és III általános képletű kiindulási vegyületeket sztöchiometrikus mennyiségben vagy kis feleslegben alkalmazhatjuk, előnyösen 1 mól II általános képletű kiindulási vegyületre 1,1—1,5 mól III általános képletű kiindulási vegyületet. Adott esetben a kiindulási anyagok helyett az ezeket alkotó vegyületeket is alkalmazhatjuk a megfelelő reakciókeverék alakjában, például antranilsav-metilészter helyett izatosavanhidridből, metanolból ,és bázisból álló keveréket. Az említett 5 csoportok a reakciókörülmények között iners csoportokat, például 1—4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoportokat, 2—4 szénatomos karbalkoxi-csoportokat tartalmazhatnak szubsztituensként. Például a következő III általános képletű o-szulfamid-10 sav-halogenideket használhatjuk: N-metil-, N-etil-, N-n-propil-, N-n-butil-, N-izobutil-, N-izopropil-, N--terc-butil-, N-ciklohexil-, N-ciklopentil-, N-ciklooktil--szulfamidsav-klorid; megfelelő szufamidsav-bromidok. II általános képletű kiindulási vegyületként például a 15 következő antranilsav-észtereket használhatjuk: metil-, etil-, n-propil-, n-butil-, izobutil-, izopropil-, terc-butil-, ciklohexil-, ciklopentil-, ciklooktil-, benzil-, fenil-, tolil-, p-karbmetoxi-fenil-, p-etoxifenil-észterek. A reakciót 20 és 100 C° között, előnyösen 25 és 20 85 C° között atmoszferikus nyomáson vagy nyomás nélkül folyamatosan vagy szakaszosan és oldószer jelenlétében hajthatjuk végre. Előnyösek azok az oldószerek, amelyek dipólus momentuma 1,2 fölött van. A dipólus momentum definíciójával és meghatározásával 25 kapcsolatban utalunk Houben—Weyl, Methoden der Organischen Chemie, 3/2 kötet, 361. oldalára. Oldószerként például halogénezet szénhidrogéneket, így metilénkloridot, 1,1- és 1,2-diklóretánt, 1,2-cisz-diklóretilént, n-butilkloridot, 2-, 3- és izobutilkloridot, klór-30 benzolt, brómbenzolt, jódbenzolt, o- és m-diklórbenzolt, o-, m-dibrómbenzolt, o-, m-, p-klórtoluolt, 1,2,4--triklórbenzolt, klór-l,3,5-trimetilbenzolt, 1,10-dibrómdekánt, 1,4-dibrómbutánt, ketonokat, így acetont, acetofenont, ciklopentanont, metilizobutilketont, ciklo-35 hexanont, aromás, alifás és cikloalifás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt, xilolt, ligroint, pentánt, oktánt, hexánt, heptánt, benzinfrakciókat, például 70 és 140 C° között, ciklohexánt, ciklooktánt, étereket, így dietilétert, dipropilétert, tetrahidrofuránt, dioxánt, alkoho-40 lókat, így metanolt, etanolt, izobutanolt, izopropanolt, terc-butanolt, etilhexanolt, ciklohexanolt, észtereket, így etil-, n-butil-, metilacetátot, izobutilacetátot, benzoesav-metilésztert, fenilacetátot, nitroszénhidrogéneket, így nitrometánt, nitroetánt, nitrobenzolt, o-, m-, 45 p-klórnitrobenzolt, o-nitrotoluolt, nitrileket, így acetonitrilt, benzonitrilt, m-klórbenzonitrilt, tercier aminokat, így piridint, N-dimetilciklohexilamint, N-dimetilanilint, a-, ß-, y-pikolint, kinolint, izokinolint, pirimidint, vagy megfelelő keverékeiket használhatjuk. Az ol-50 dószer mennyisége a II általános képletű kiindulási vegyületre számítva 250—400 s%. A II és III általános képletű kiindulási vegyületeket szervetlen vagy szerves bázisos vegyület, célszerűen 1—3, elsősorban 1,1—1,5 egyenértéknyi mennyiségben 55 a III általános képletű kiindulási vegyületre számítva, jelenlétében reagáltatjuk. Előnyös bázisos vegyületek a tercier aminők, alkáliföldfém- és elsősorban alkálifém-vegyületek, valamint megfelelő keverékeik. Előnyös alkálifém- és alkáliföldfém-vegyületek ahidroxi-60 dok, oxidok, karbonátok, hidrogénkarbonátok, gyenge, illetve több-bázisos savakkal alkotott sók, kalcium-, bárium-, lítium- és elsősorban nátrium- és káliumalkoholát. Bázisos vegyületként például káliumhidroxidot, káliumkarbonátot, nátriumkarbonátot, lítiumkarboná-65 tot, nátriumhidrogénkarbonátot, káliumhidrogénkar-2