171199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-4-hidroxi -7,8-dihidro-pteridinek előállítására

9 171199 10 0,5—5 [ig/ml dihidrofólsav-reduktáz-inhibitort és körül­belül 10—100 [Ag/ml (I) általános képletű vegyületet tartalmazó oldattal átitatott adszorbensek lehetnek. Oldószerként például vizes infúziós oldat és papainos lóizomkivonat elegyét alkalmazhatjuk. A hatásfokozószer kompetitorokkal vagy inhibitorok­kal képezett elegyét baktériumok érzékenységének és (például az önmagában használt kompetitorral szem­ben mutatott) rezisztenciájának meghatározására is fel­használhatjuk. Az így kapott kísérleti adatok az egyes kombinációs készítmények összetételének meghatáro­zására is felhasználhatók. Az (I) általános képletű ve­gyületek toxicitása általában lényegesen kisebb az álta­lánosan használt kompetitorokénál vagy inhibitoroké­nál, így az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó kombinációs készítményeknél észlelhető antibakteriális hatásfokozódást nem kíséri a toxicitás növekedése. Következésképpen az (I) általános képletű vegyületek felhasználásával nagyobb terápiás indexszel rendelkező készítményeket állíthatunk elő, vagy csökkenthetjük a készítmények toxicitását, illetve mellékhatásait. Azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű vegyü­letek a háziállatok és háziszámyasok mikróbás fertő­zéseinek kezelésére felhasznált kompetitorok és/vagy inhibitorok hatását is fokozzák. Ez a hatásfokozódás különösen nagymértékű a Pasteurella multocida-fertő­zések és a kokcidiózist okozó protozoás fertőzések ke­zelésére alkalmas készítmények esetén. Az (I) általános képletű vegyületet, valamint kompetitort (például szulfakinoxalint és inhibitort (például diaveridint) tar­talmazó kombinációs készítmények a megfelelő hatás eléréséhez szükséges kompetitor- vagy inhibitordózis­nál kisebb koncentrációban is hatásosak, fokozott aktivitással rendelkeznek, és a kokcidiózist okozó vala­mennyi Eimeria-törzs ellen hatásosak. Az (I) általános képletű vegyületeket a (II) általános képletű vegyületek — ahol R, R1 és R 2 jelentése a fenti, és Z oxo-csoportot vagy védett oxo-csoportot, célsze­rűen szemikarbazon- vagy oxim-csoportot jelent — re­duktív ciklizálásával állíthatjuk elő. A (II) általános képletű kiindulási anyagok előállítását a Chem. Ber. 99, 3008 (1966) szakcikk, az 1 303 171 sz. nagy-britan­niai szabadalmi leírás, valamint a 770 577 sz. belga szabadalmi leírás ismerteti. A (II) általános képletű vegyületeket célszerűen a 770 577 sz. belga szabadalmi leírásban megadott mó­don állítjuk elő. Ezt az eljárást, az (I) általános képletű vegyülethez vezető, találmány szerinti zárólépéssel együtt, az (A) reakcióvázlaton ismertetjük. A képletek­ben R, R1 és R 2 jelentése a fenti, és Hal halogénatomot jelent. Az eljárás első lépésében a (VI) általános képletű vegyületet nitrozilhalogeniddel addicionáltatjuk. Az utóbbi reagenst magában a reakcióelegyben állítjuk elő. A kapott (V) általános képletű vegyületet ammónia­oldattal kezelve a (IV) általános képletű oximmá ala­kítjuk, majd ezt a vegyületet a (III) általános képletű 4-halogén-6-hidroxi-5-nitro-pirimidinnel reagáltatjuk. Az így kapott (Ha) általános képletű vegyületet ezután reduktív ciklizálással a kívánt (I) általános képletű pte­ridin-származékká alakítjuk. Hasonlóan állíthatjuk elő és reagáltathatjuk tovább a Z helyén szemikarbazon­csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyülete­ket is. Az R helyén hidroxialkil-csoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületeket — azaz a (Via) általános képletű vegyületeket — úgy állíthatjuk elő, hogy a (IX) általános képletű ketonokat (VIII) általános kép­letű trialkil-foszfonészterekkel reagáltatjuk, majd a ka-5 pott (VII) általános képletű észtert redukáljuk. A folya­matot a (B) reakcióvázlat ismerteti. A képletekben R1 és R 2 jelentése a fenti, és „Alk" alkil-csoportot jelent. Az R1 és R 2 helyén eltérő szubsztituenseket tartal­mazó (I) általános képletű pteridin-származékok elő-10 állítása során az (V) általános képletű nitrozohalogenid két optikai izomert tartalmazó racém elegy formájában képződik. Az egyes optikai izomereket a szintézis e fá­zisában tetszés szerinti módszerrel elkülöníthetjük egy­mástól. 15 Megjegyezzük, hogy a (II), (IV) és (V) általános kép­letű vegyületek új anyagok. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korláto­zása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa 2-Amino-4-hidroxi-6-hidroximetil-7,7-dietil-7,8--dihidro-pteridin (I általános képletű vegyület, 25 R = CH2OH, R 1 = R 2 = etil) előállítása (a) 3-Etil-pent-2-én-karbonsav-etilészter előállítása (VII általános képletű vegyület, R1=R 2 =etil, Alk = etil) 30 100 ml fémnátriumon szárított benzolhoz 6 g nát­riumhidridet adunk, és a lombikot oxigénmentes száraz nitrogéngázzal átöblítjük. A kapott oldathoz 1,5 óra alatt 61,7 g (kis fölöslegben vett) trietil-foszfono-acetá­tot (VIII általános képletű vegyület, Alk = etil) adunk; 35 az adagolás alatt az elegyet 15 C°-nál alacsonyabb hő­mérsékleten tartjuk. A reakcióelegyet további 1 órán át az adagolás hőmérsékletén keverjük, majd 21,5 g pen­tán-3-ont (IX általános képletű vegyület, R1 = R 2 = etil) csepegtetünk hozzá. A keton beadagolása után az ele-40 gyet a szilárd nátrium-dietílfoszfát kiválásának be­fejeződéséig (körülbelül 10 órán át) szobahőmérsékleten keverjük. Az anyalúgot dekantálással elválasztjuk a szilárd anyagtól, majd a szilárd anyagot 4 X 25 ml ben­zollal mossuk. A benzolos oldatokat egyesítjük és vá-45 kuumban bepároljuk. A kapott 29 g halványsárga, ola­jos maradékot vákuumban desztilláljuk. 21,8 g (56%) színtelen, olajos 3-etil-pent-2-én-karbonsav-etilésztert kapunk; fp.: 52—54 C°/4 Hgmm. 50 (b) 3-Etil-pent-2-en-l-ol előállítása (VI általános képletű vegyület, R=CH2OH, R 1 =R 2 =etil) 1. eljárásváltozat: 55 42,3 g 3-etil-pent-2-en-karbonsav-etilészter 400 ml vízmentes éterrel készített oldatába 86,1 g (kis fölösleg­ben vett) nátrium-dihidro-bisz-etoximetoxi-aluminát 70%-os benzolos oldatát csepegtetjük. A redukálószer beadagolása alatt az elegyet 0 C°-on tartjuk. A reakció-60 elegyet 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a redukálószer fölöslegének elbontása érdekében az elegyhez óvatosan vizet adunk. A kivált szilárd nátrium­-aluminátot leszűrjük, és a szűrletet 4 X50 ml etilace­táttal extraháljuk. Az etilacetátos oldatokat egyesítjük, 65 telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, nátrium-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom