171191. lajstromszámú szabadalom • Mérőberendezés járműdinamikai vizsgálatokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 171191 A^ SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A^ Bejelentés napja: 1974. II. 4. (TI—219) Nemzetközi osztályozás: G 01 M 17/00 G 01 H 1/00 Közzététel napja: 1977. VI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. VI. 30. Feltaláló: TFIRST Gyula oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Ganz-Mávag Mozdony- Vagon-és Gyépgyár, Budapest Mérőberendezés járműdinamikai vizsgálatokhoz A találmány szerinti mérőberendezés külön­féle járműdinamikai vizsgálatok végzésére szol­gál. A mérőberendezés a járműszekrény megha­tározott helyein, függőleges és vízszintes kereszt­irányban mért lengések (elmozdulás, illetve gyor- 5 sulás) mérése alapján a jármű utazási kényelmé­re vonatkozólag, kis ráfordítás mellett és rövid idő alatt olyan minősítő jellemzőket szolgáltat, amelyek egyértelműen megmutatják, hogy a jár­mű nyugodt, kényelmes futásának lengési pára- 10 métereit kell megváltoztatni, illetve lehetséges-e az adott konstrukció alapján, annak kisebb mó­dosításával az utazási kényelem további növelé­sét elérni. A vasúti és közúti járműveknek a pályán való 15 — futás közbeni — vizsgálatát eddig úgy végez­ték, hogy mérték a járművek egy meghatározott helyén fellépő lengéseit, az esetek túlnyomó többségében az elmozdulás-idő függvény máso­dik differenciálhányadosát, a gyorsulás-idő függ- 20 vényt, ezt a (továbbiakban) lengés-idő függvényt villamos feszültség formájában ún. kiértékelő műszerre vezették, mely kiértékelő műszer az igényektől függően meghatározta a mért lengés­idő függvény „abszolút középértékét", gyakrab- 25 ban az „effektív értékét" vagy esetleg a lengés­idő függvénynek különféle élettani karakterisz­tikákkal módosított egyéb jellemzőjét. Az ilyen módon kapott értéket tekintették a jármű utazási kényelmének minősítésére szolgáló jellemzőnek, 30 mely jellemző értéke — a jármű adott konstruk­ciós jellemzőin túlmenően — függött a vizsgá­lat körülményeitől is, nevezetesen a pálya füg­gőleges és keresztirányú lengéseket okozó egye­netlenségeitől és a jármű haladási sebességétől. A vizsgálatoknak ilyen módon való végzését ajánlja a szakirodalom (lásd pl. a Járművek, Me­zőgazdasági Gépek c. folyóirat 1962. évi 11. sz. 420. old. bal oldali oszlop utolsó bekezdését, ugyanezen folyóirat 1965. évi 5. sz. 174. old. jobb oldali oszlopát, a VDI 2057. sz. irányelvek 3. pontjának első bekezdését, az R519 sz. OSzZsd ajánlás 1. pontját). A járműdinamikai vizsgálatoknál azonban nemcsak az a cél, hogy minősítsük a járművet az utazási kényelem szempontjából, hanem viszony­lag könnyen végrehajtható konstrukciós változta­tásokkal — mint például a lengéscsillapítók és rugók cseréjével, tömegátrendezéssel stb. — olyan lengéstani tulajdonságokat hozzunk létre, melyek mellett a jármű utazási kényelmét minő­sítő jellemző a legkedvezőbb, tehát optimális. Az ebből a célból eddig alkalmazott mérőbe­rendezésekkel a jármű egyetlen kiválasztott he­lyén az eredő lengés vízszintes és függőleges irá­nyú mérése és az ebből származtatott jellemző érték kiszámítása útján igyekeztek az utazási ké­nyelem minősítő jellemzőjét meghatározni. Az így kapott jellemző azonban túl általános jellegű, nem ad felvilágosítást arra, hogy a minősítő jel-171191 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom