171189. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hőkezelő térben haladó termékek hőntartási idejének szabályozására

MAGYAR SZABADALMI 171189 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY /«Äv Nemzetközi osztályozás: ttÉ Bejelentés napja: 1975. 11.20. (TE—808) G 05 D 23/19 D 06 C 7/00 Közzététel napja: 1977. VI. 23. /^">, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. VI. 30. (ív ' - ^ Feltalálók: Dr. Bonkáló Tamás oki. gépészmérnök, 50% Sczigel Róbert oki. fizikus, 30% Judák Endre oki. villamosmérnök, 20% Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Berendezés hőkezelő térben haladó termékek hőntartási idejének szabályozására i A találmány tárgya berendezés hőkezelő térben haladó termékek hőntartási idejének szabályozására, különösen textilipari termékek hőrögzítési idejének szabatos be­állítására, amelynek a hőkezelő teret magában foglaló hőkezelő háza, a hőkezelő házon belül elhelyezett hő- 5 közlő, hőfokellenőrző és a hőkezelendő anyagpályát mozgató szervei vannak. A textiliparban gyakori feladat, hogy valamely ter­mék, pl. kelme megfelelő minőségének (pl. fogásának, mérettartásának, rugalmasságának, szilárdságának, 10 nedvszívó képességének stb.) elérése érdekében a gyártás valamely — általában végső — szakaszában az anyagot hőkezelésnek kell alávetni. Minthogy ez a beavatkozás a kelme szilárdsági, illetve rugalmassági tulajdonságainak biztosítására alkalmas, azért ezeket a hőkezeléseket 15 „hőrögzítés"-nek nevezik. A hőrögzítést termelékeny módon haladó mozgást végző anyagpályának a hőkeze­lő téren való keresztülvezetésével lehet végrehajtani. Minden szintetikus szálat tartalmazó textilipari ter­mék esetében ismeretes részint az az optimális hőmér- 20 séklet, illetve hőmérsékleti tartomány, amely a hőrögzí­tés céljára legalkalmasabb, másrészt az az optimális idő, illetve időintervallum — vagy legalább is minimális hőntartási időtartam —, amelyet feltétlenül be kell tar­tani ahhoz, hogy a hőrögzítés művelete a kívánt ered- 25 ményt szolgáltassa. Tekintettel arra, hogy a mozgó anyagpálya hőkezelése célszerűen mindig valamilyen hőkezelő házban játszódik le, a kívánt termékminőség elérése érdekében egyrészt gondoskodni kell arról, hogy a hőkezelő házban a meg- 30 határozott és az illető anyagra nézve jellemző rögzítési hőmérséklet uralkodjék, másfelől, hogy a hőkezelendő anyag — éppen a termelékenység érdekében — addig és csakis addig maradjon a hőkezelő házban, amíg op­timális fizikai paramétereit el nem éri. Annak ellenére, hogy a fentiekben említett fizikai ismeretek folytán a textiliparban évtizedek óta megvan az igény olyan szabatos folyamatszabályozásra, illetve a termékek hőrögzítési idejének megbízható műszeres mérésére, ellenőrzésére és beállítására, amelynek alapján az anyag szerkezeti felépítéséhez, textúrájához, hézag­térfogatához, vastagságához és egyéb fizikai jellemzőit figyelembe vevő mindenkori optimális hőfokot és hőn­tartási időt egyértelműen kézben lehessen tartani, mégis mindezideig nem terjedt el egyetlen olyan módszer sem, amely az ismert igényeket egyértelműen és maradékta­lanul ki tudná elégíteni. Ismertek például olyan műszeres berendezések, ame­lyek infravörös sugárzás mérése alapján működnek. Hátrányuk azonban, hogy ezek beépítése érdekében magukon a hőkezelő berendezéseken számottevő szer­kezeti változtatást kell végrehajtani, amellett ezek csu­pán arra alkalmasak, hogy a hőkezelő tér valamely meg­határozott pontjában megmérjék az anyagpálya hőmér­sékletét és ennek ismeretében szabályozzák a haladó mozgás sebességét. Ez a sebességszabályozás arra irá­nyul, hogy az anyagpályát jelentő textiltermék a kivá­lasztott pontban valóban el is érje a kívánt hőmérsékleti értéket. Az előbbiekben felsorolt nagyszámú fizikai paraméter 171189 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom