171170. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vezérlő impulzusok képzésére több beavatkozó szervhez

171170 9 10 négy legnagyobb helyértékű számjegye az SG tá­roló négy legnagyobb helyértékéhez tartozó tá­rolócellától a tároló SGA1 kimenetén át a vezé­relhető ST ütemjel-generátor első vezérlő STE1 bemenetére van vezetve. Az ütemjel-generátor kimenő impulzusai az STA kimeneten át közvet­lenül az interpoláló B számítómű BE2 ütemjel­bemenetére és az F frekvenciaosztó FE6 impul­zusbemenetére jutnak, amely frekvenciaosztó FAI kimenetén és az LV vezetéken át előtoló im­pulzusokat küld az Ul, U2, U3 ÉS-kapuk máso­dik U1E2, U2E2, U3E2 bemenetére. Az SG tároló négy legmagasabb helyértékű cellájában tárolt jelek a tároló SGA2 kimenetén át a dekódoló E áramkör EEl bemenetére jutnak. A dekódoló áramkör EA1, EA2, EA3, EA4 ki­menetei Ll, L2, L3, L4 jelvezetékeken át az F frekvenciaosztó vezérlő FE1, FE2, FE3 bemene­tével és ezzel párhuzamosan az interpoláló B szá­mítómű BS1, BS2, BS3, BS4 jelbemeneteivel van­nak összekapcsolva, amely bemenetekre jutó jel a B számítómű egyik végpontregiszterének tar­talmát számítási periódusonként csökkentő kivo­nandót jelöli ki, és így az Ul, U2, U3 ÉS-kapukon át egy számítási periódus alatt kiadott vezérlő­impulzusok számát határozza meg. A példában az Ll, L2, L3, L4 jelvezetékek va­lamelyikén adott jellel a dekódoló E áramkör 8:1, 4:1, 2:1 vagy 1:1 osztótényezőt jelölhet ki. Ezek­hez az 1, 2, 4 és 8 kivonandók vannak hozzáren­delve. A dekódoló E áramkör EA1 kimenete — amelyen át a 8:1 osztótényező és az 1 kivonandó jelölhető ki — ezenkívül N negátor NE bemene­tére is rá van kötve, amelynek NA kimenete a vezérelhető ST ütemjel-generátor második vezér­lő STE2 bemenetére van csatlakoztatva. Ha az SG tárolóban tárolt sebességszám olyan kicsi, hogy már csak az SG tároló kisebb helyértékű tá­rolócelláiban van beírt információ, akkor az érin­tett számok a vezérelhető ST ütem jel-generátor vezérlő STE1 bemenetére jutnak és itt három számhellyel jobbra tolódnak, azaz nyolccal meg­szorzódnak. Ennek következtében a vezérelhető ST ütemjel-generátor az így nyert értékkel köz­vetlenül arányos frekvenciájú impulzussorozatot bocsát ki. A sebességszám négy legnagyobb helyértékű része az SG tárolóból a dekódoló E áramkörre jut és dekódolás után az EA1 kimeneten képez jelet, amely egyrészt az F frekvenciaosztó vezérlő FE1 bemenetére jutva 8:1 osztótényezőt jelöl ki, az interpoláló B számítómű BS1 jelbemenetére jut­va azl kivonandót jelöli ki és az N negátoron át zárja a vezérelhető ST ütemjel-generátor vezér­lő STE bemenetét. Ezáltal az ütemjel-generátor kimenő impulzusainak frekvenciája a nyolcad­részére leosztódik így egy számítási ciklusban (nyolc számítási órajel-impulzus) egy előtoló im­pulzus jut az LV vezetéken át az Ul, U2, U3 ÉS-kapuk második U1E2, U2E2, U3E2 bemenetére és így az Ul, U2, U3 ÉS-kapuk egyikén egy ve­zérlő impulzus jelenik meg. Ha az SG tárolóban tárolt sebességszám akkora hogy az SG tároló négy legnagyobb helyértékű tárolócelláinak egyikében vagy többen is tárolva van, és így ha a számítási ütemjelet leosztás nél­kül képeznénk, annak frekvenciája olyan lenne, amellyel az interpoláló B számítómű már nem működne hibátlanul, akkor a dekódoló E áram­kör EA2, EA3, EA4 kimeneteinek egyikén meg-^ jelenő jellel a további három lehetséges osztó­tényező közül jelöli ki a megfelelőt és a hozzá tartozó kivonandót. Ezáltal az N negátor NA kimenetén „1" jel je­lenik meg, amely a vezérelhető ST ütemjel-ge­nerátor második vezérlő STE2 bemenetére jutva vezérli azt. Ekkor az ütem jel-generátor az SG tárolóban tárolt sebességszámtól függetlenül ál­landó frekvenciájú impulzussorozatot kelt, amelynek frekvenciája az interpoláló B számító­mű hibátlan működését garantáló legnagyobb le­hetséges frekvenciának felel meg. Az előtoló impulzusok képzését tehát nagy se­bességszámok esetén csökkenő felbontóképesség­gel az interpoláló B számítómű konstans számí­tási ütemjel-frekvenciája mellett a dekódoló E áramkör befolyásolja úgy, hogy nagyobb sebes­ségszámoknál kisebb osztótényezőt (8, 4 stb.) állít be az F frekvenciaosztón, ami az előtoló impul­zusok frekvenciájának és így a kiadott vezérlő­impulzusok frekvenciájának növekedését ered­ményezi. Előfordulhat olyan eset is, hogy a pálya vég­pontját olyan nagy sebességgel kell megközelíte­ni, hogy a vezérelhető ST ütem jel-generátor ki­menő impulzusai frekvenciáit 8-nál nagyobb osztótényezővel kellene osztani, és ennek megfe­lelően I-nél nagyobb kivonandót kellene az in­terpoláló B számítóműben alkalmazni úgy, hogy a pályavezérelt elem már eléri a végpontot, mi­előtt az interpoláló B számítómű utolsó számítá­si ciklusa lezárulna. Azért, hogy a programozott végpontra ilyen esetben is pontosan fusson rá a pályavezéreit elem, minden egyes számítási ciklus előtt egy al­kalmas kapcsolási elrendezés segítségével a B számítóműben meg kell vizsgálni, hogy a meg­felelő végpontregiszter tartalma különbözik-e az ugyanekkor a dekódoló áramkörből az L2, L3 vagy L4 jelvezetéken érkező jellel kijelölt kivo­nandótól. Ha különbözik, akkor az interpoláló B számítómű BA4 kimenetéről egy jel jut a dekó­doló E áramkör EE2 bemenetére. Ez a jel más bejövő jellel szemben domináns jellegű és a dekódoló E áramkör EA1 kimenetén jelentetne meg jelet, ami a 8:1 osztótényezőt és az 1 kivonandót kijelöli. Ezáltal ismét a lehető legnagyobb felbontóké­pességgel történő interpolálás kezdődik, ami le­hetővé teszi, hogy a vezérelt elem egy út-növek­mény pontossággal fusson rá a kijelölt végpont­ra. Ha a kapcsolási elrendezésben a fent leírt ál­lapot még ezután is fennállna, akkor a B számí­tómű BA4 kimenetén kiadott jellel egyídőben a kiadott vezérlő impulzusok frekvenciáját is re-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom