171170. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vezérlő impulzusok képzésére több beavatkozó szervhez

171170 9 10 négy legnagyobb helyértékű számjegye az SG tároló négy legnagyobb helyértékéhez tartozó tárolócellától a tároló SGA1 kimenetén át a vezérelhető ST ütemjel-generátor első vezérlő STE1 bemenetére van vezetve. Az ütemjel-generátor kimenő impulzusai az STA kimeneten át közvetlenül az interpoláló B számítómű BE2 ütemjelbemenetére és az F frekvenciaosztó FE6 impulzusbemenetére jutnak, amely frekvenciaosztó FAI kimenetén és az LV vezetéken át előtoló impulzusokat küld az Ul, U2, U3 ÉS-kapuk második U1E2, U2E2, U3E2 bemenetére. Az SG tároló négy legmagasabb helyértékű cellájában tárolt jelek a tároló SGA2 kimenetén át a dekódoló E áramkör EEl bemenetére jutnak. A dekódoló áramkör EA1, EA2, EA3, EA4 kimenetei Ll, L2, L3, L4 jelvezetékeken át az F frekvenciaosztó vezérlő FE1, FE2, FE3 bemenetével és ezzel párhuzamosan az interpoláló B számítómű BS1, BS2, BS3, BS4 jelbemeneteivel vannak összekapcsolva, amely bemenetekre jutó jel a B számítómű egyik végpontregiszterének tartalmát számítási periódusonként csökkentő kivonandót jelöli ki, és így az Ul, U2, U3 ÉS-kapukon át egy számítási periódus alatt kiadott vezérlőimpulzusok számát határozza meg. A példában az Ll, L2, L3, L4 jelvezetékek valamelyikén adott jellel a dekódoló E áramkör 8:1, 4:1, 2:1 vagy 1:1 osztótényezőt jelölhet ki. Ezekhez az 1, 2, 4 és 8 kivonandók vannak hozzárendelve. A dekódoló E áramkör EA1 kimenete — amelyen át a 8:1 osztótényező és az 1 kivonandó jelölhető ki — ezenkívül N negátor NE bemenetére is rá van kötve, amelynek NA kimenete a vezérelhető ST ütemjel-generátor második vezérlő STE2 bemenetére van csatlakoztatva. Ha az SG tárolóban tárolt sebességszám olyan kicsi, hogy már csak az SG tároló kisebb helyértékű tárolócelláiban van beírt információ, akkor az érintett számok a vezérelhető ST ütem jel-generátor vezérlő STE1 bemenetére jutnak és itt három számhellyel jobbra tolódnak, azaz nyolccal megszorzódnak. Ennek következtében a vezérelhető ST ütemjel-generátor az így nyert értékkel közvetlenül arányos frekvenciájú impulzussorozatot bocsát ki. A sebességszám négy legnagyobb helyértékű része az SG tárolóból a dekódoló E áramkörre jut és dekódolás után az EA1 kimeneten képez jelet, amely egyrészt az F frekvenciaosztó vezérlő FE1 bemenetére jutva 8:1 osztótényezőt jelöl ki, az interpoláló B számítómű BS1 jelbemenetére jutva azl kivonandót jelöli ki és az N negátoron át zárja a vezérelhető ST ütemjel-generátor vezérlő STE bemenetét. Ezáltal az ütemjel-generátor kimenő impulzusainak frekvenciája a nyolcadrészére leosztódik így egy számítási ciklusban (nyolc számítási órajel-impulzus) egy előtoló impulzus jut az LV vezetéken át az Ul, U2, U3 ÉS-kapuk második U1E2, U2E2, U3E2 bemenetére és így az Ul, U2, U3 ÉS-kapuk egyikén egy vezérlő impulzus jelenik meg. Ha az SG tárolóban tárolt sebességszám akkora hogy az SG tároló négy legnagyobb helyértékű tárolócelláinak egyikében vagy többen is tárolva van, és így ha a számítási ütemjelet leosztás nélkül képeznénk, annak frekvenciája olyan lenne, amellyel az interpoláló B számítómű már nem működne hibátlanul, akkor a dekódoló E áramkör EA2, EA3, EA4 kimeneteinek egyikén meg-^ jelenő jellel a további három lehetséges osztótényező közül jelöli ki a megfelelőt és a hozzá tartozó kivonandót. Ezáltal az N negátor NA kimenetén „1" jel jelenik meg, amely a vezérelhető ST ütemjel-generátor második vezérlő STE2 bemenetére jutva vezérli azt. Ekkor az ütem jel-generátor az SG tárolóban tárolt sebességszámtól függetlenül állandó frekvenciájú impulzussorozatot kelt, amelynek frekvenciája az interpoláló B számítómű hibátlan működését garantáló legnagyobb lehetséges frekvenciának felel meg. Az előtoló impulzusok képzését tehát nagy sebességszámok esetén csökkenő felbontóképességgel az interpoláló B számítómű konstans számítási ütemjel-frekvenciája mellett a dekódoló E áramkör befolyásolja úgy, hogy nagyobb sebességszámoknál kisebb osztótényezőt (8, 4 stb.) állít be az F frekvenciaosztón, ami az előtoló impulzusok frekvenciájának és így a kiadott vezérlőimpulzusok frekvenciájának növekedését eredményezi. Előfordulhat olyan eset is, hogy a pálya végpontját olyan nagy sebességgel kell megközelíteni, hogy a vezérelhető ST ütem jel-generátor kimenő impulzusai frekvenciáit 8-nál nagyobb osztótényezővel kellene osztani, és ennek megfelelően I-nél nagyobb kivonandót kellene az interpoláló B számítóműben alkalmazni úgy, hogy a pályavezérelt elem már eléri a végpontot, mielőtt az interpoláló B számítómű utolsó számítási ciklusa lezárulna. Azért, hogy a programozott végpontra ilyen esetben is pontosan fusson rá a pályavezéreit elem, minden egyes számítási ciklus előtt egy alkalmas kapcsolási elrendezés segítségével a B számítóműben meg kell vizsgálni, hogy a megfelelő végpontregiszter tartalma különbözik-e az ugyanekkor a dekódoló áramkörből az L2, L3 vagy L4 jelvezetéken érkező jellel kijelölt kivonandótól. Ha különbözik, akkor az interpoláló B számítómű BA4 kimenetéről egy jel jut a dekódoló E áramkör EE2 bemenetére. Ez a jel más bejövő jellel szemben domináns jellegű és a dekódoló E áramkör EA1 kimenetén jelentetne meg jelet, ami a 8:1 osztótényezőt és az 1 kivonandót kijelöli. Ezáltal ismét a lehető legnagyobb felbontóképességgel történő interpolálás kezdődik, ami lehetővé teszi, hogy a vezérelt elem egy út-növekmény pontossággal fusson rá a kijelölt végpontra. Ha a kapcsolási elrendezésben a fent leírt állapot még ezután is fennállna, akkor a B számítómű BA4 kimenetén kiadott jellel egyídőben a kiadott vezérlő impulzusok frekvenciáját is re-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5