171162. lajstromszámú szabadalom • Többfunkciós automatikus folyadék adagoló rendszer

3 171162 4 ja. A folyadék adagolását az 1 henger a benne elmozduló 2 dugattyú segítségével végzi. A dugattyút a 3 motor, előnyösen villamos impulzusmotor mozgatja, amelyet a 4 multivibrator hajt. A multivibrator a motoron kívül az 5 átkapcsoló egyik álló érintkezőjével is kapcsolatban van. Az átkapcsoló egyik állásában a 6 kijelző egység a multivibrátorhoz csatlakozik és jelzi a kijövő impulzusszámot. Megfelelő méretezéssel elérhető, hogy a kijelző egység közvetlenül a kiadagolt folyadéktérfogatot jelezze. A 4 multivibrator kimenete a 7 szorzó egység bemenetéhez is csatlakozik, és az 5 átkapcsoló megfelelő helyzetében a 7 szorzó egység kimenete táplálja a 6 kijelzőegységet, miáltal nem a kiadagolt folyadéktérfogat, hanem annak az fi faktorral való szorzata kerül kijelzésre. Ha fi faktor a mérőoldat, pl. nátrium-hidroxid oldat faktora, akkor a 6 kijelző egység közvetlenül a hatékony térfogatot mutatja. Ha fi faktor az oldat fajsúlya, akkor a 6 kijelző egység közvetlenül a folyadék súlyát mutatja. Ily módon a találmány szerinti adagolórendszerrel elsőként vált lehetségessé, hogy erősen illó vagy levegővel érintkezve bomló folyadékokat — amelyeket az ismert súlymérési eljárásokkal csak körülményesen mérhetünk — nagy pontossággal súly szerint adagoljunk. A fenti összeállítás további automatizálásra is lehetőséget nyújt, mivel egynél több szorzó egység is alkalmazható. Ha pl. egy második 8 szorzó egységet alkalmazunk, akkor az 5 átkapcsoló megfelelő állásában a kiadagolt térfogatnak fiXÍ2 faktorokkal képzett szorzata jelenik meg a 6 kijelző egységen; ha pl. egy titrálás során fi faktorként a mérőoldat normalitását, íz faktorként pedig a keresett komponens egyenértéksúlyát állítjuk be, akkor a 6 kijelző egység közvetlenül a keresett anyagmennyiséget mutatja. Megjegyzendő, hogy az 1. ábrán bemutatott, digitális szorzó egység helyett a találmány analóg technikával is kivitelezhető, pl. úgy, hogy a 3 motor tengelye potenciométert is hajt, utóbbiról a dugattyú helyzetével arányos analóg jel, pl. feszültség vehető le, amely ugyancsak analóg módon — pl. műveleti erősítőkkel — szorozható. Ezenkívül kivitelezhető a találmány nem villamos szorzó egységgel is, pl. úgy, hogy a hajtómű forgó tengelye és a kijelző egység tengelye közé változtatható áttételű, pl. kúpkerekes hajtómű van beiktatva. Az 5 átkapcsoló és annak érintkezői alatt ez esetben értelemszerűen mechanikai átkapcsolót, ül. mechanikai érintkezőket kell érteni. A találmány szerinti készülék további részletei a 2. és 3. ábrákon láthatók. Ez az ábra azt az üzemmódot szemlélteti, amelynél adott alapoldatba egymás után több mintát adagolunk be és titrálunk meg; ilyen mérés pl. kloridionok argentometriás meghatározása. A titrálás (2. ábra) során az 1 hengerben levő titráló oldatot a 2 dugattyú a 27 elosztó egység 9 nyílásán át a 10 mérőcellába nyomja. A 11 hengerben eközben a 12 dugattyú ugyancsak felfelé mozog, és a hengerben levő levegőt a 27 elosztó egység 13 nyílásán át a 14 edénybe (amely ez esetben hulladékgyűjtő) nyomja. A visszaszívó ütemben (3. ábra) a 2 dugattyú a 27 elosztó egység 15 nyílásán át a reagens tároló 16 edényből friss oldatot szív az I hengerbe, míg a 12 dugattyú a 27 elosztó egység 17 nyílásán át az előző titrálás során beadagolt reagens oldat térfogatával azonos térfogatú megtitrált oldatot szív vissza a 10 mérőcellából a II hengerbe. Ez az oldat azután a következő titrálási ütem folyamán a 13 nyíláson át a 14 edénybe távozik. A találmány szerinti folyadékadagoló-rendszerrel a fentiek szerinti összeállításban elérhető, hogy az oldat térfogata a titrálások során lényegében (a beadagolt minták térfogatától eltekintve) változatlan marad. Amennyiben a minták térfogata az adagolt titráló oldat térfogatához képest nem elhanyagolható, úgy a 11 hengert az 1 hengernél arányosan nagyobb átmérőjűre választjuk. Egy másik lehetséges üzemmód valósítható meg azáltal, hogy a 13 és 17 nyílásokhoz csatlakozó vezetékeket felcseréljük. Ez esetben minden szívó ütemben az 1 henger a 16 edényben levő, a 11 henger pedig a 14 edényben levő folyadékkal telik meg, és a nyomó ütemben ezeket egyidejűleg adagolja ki a 9, ill. 17 nyílásokon. Ilyen módon két reagenst — pl. egy titrálószert és egy pufferanyagot — egyidejűleg tudunk a mintához adagolni. Ugyanez az üzemmód előnyösen alkalmazható az ismert differenciál-titrációs módszerhez is, amelynél ugyanazt a reagenst azonos mennyiségben egyidejűleg két bürettából adagoljuk a minta két részletéhez, amelyek közül az egyikhez előzőleg a reagens külön kis mennyiségét hozzáadtuk. A folyadékelosztó-rendszer elmozduló részével előnyösen 18 mechanikus beavatkozó szerv, pl. excenter van egybeépítve, amely a központi vezérlőegységhez csatlakozó 19 érintkezőket működtetve megfelelő funkciók automatikus indítását végzi, pl. az újratöltésnek megfelelő állásban indítja a 3 motort. (Ezt a szerkezeti elemet csak a 3. ábrán tüntettük fel, de valamennyi kiviteli alaknál alkalmazható.) A találmány szerinti rendszer egy további kiviteli alakját és annak működését a 4. és 6. ábrák szemléltetik. Ez esetben olyan kettős 27 elosztó egységet alkalmazunk, amely három állású. A szívó ütemben (4. ábra) az 1 henger a 20 nyíláson keresztül a 16 edényben levő folyadékkal, a 11 henger a 21 nyíláson keresztül a 14 edényben levő folyadékkal telik meg. Az első nyomó ütemben (5. ábra) a 11 hengerben levő folyadékot a 12 dugattyú a 23 nyíláson át a 10 mérőcellába nyomja, míg az 1 hengerből a beszívott folyadék a 22 nyíláson át visszakerül a 16 edénybe. Ujabb szívó ütemben az 1 és 11 henger ismét megtelik a 16, ill. 14 edényben levő reagensekkel, majd a következő nyomó ütemben (6. ábra) az 1 hengerben levő folyadék jut a 24 nyíláson át a 10 mérőcellába, míg a 11 hengerből a folyadék a 25 nyíláson át visszaáramlik a 14 edénybe. Ezt a kiviteli alakot pl. olyan esetben lehet 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2