171149. lajstromszámú szabadalom • Berendezés az atmoszférikusnál nagyobb nyomású zárt terek tömörségének térfogatmérésen alapuló vizsgálatára
3 171149 4 A találmány szerinti berendezés egyaránt alkalmazható: csőhálózatok környezethez viszonyított tömörségének, technológiai berendezések, különösen gázkészülékek környezethez viszonyított tömörségének, de a teret lezáró elemek (elzárószerelvények, csapok, szelepek, tolózárak) áteresztési tömörségének vizsgálatára (tekintet nélkül a lezárt tér térfogatára). A találmány lényege egy kapilláris jellegű, beosztással ellátott mérőcső, amely egyik oldalán egy összenyomhatatlan folyadékkal feltöltött edényhez, másik oldalán a mérendő térhez csatlakozik, oly módon hogy a mérendő térrel közvetlenül, míg a nyomásforrással egy visszacsapó szelepen keresztül van összekötve. Az összenyomhatatlan folyadékot tartalmazó tartály úgy van kialakítva, hogy a mérőcső csatlakozási pontján a próbanyomás biztosítható legyen. A mérőcsőben az összenyomható és összenyomhatatlan folyadék határfelülete képezi azt a jelet, amely a mérőcső mellett elhelyezett, és a mérőcső térfogatának hosszmenti változására kalibrált beosztáson az elszivárgott közeg mennyiségének közvetlen leolvasását lehetővé teszi. A találmány két példaszerinti kiviteli módját az ábrák tüntetik fel, ahol az 1. ábra a berendezés kisnyomású változatának elvi vázlatát, 2. ábra a két méréshatárú kapilláris mérőcső egyik lehetséges megoldásának elvi vázlatát az AB metszet szerint, 3. ábra a két méréshatárú kapilláris mérőcső másik lehetséges megoldásának elvi vázlatát az AB metszet szerint, 4. ábra a berendezés kisnyomású változatának egyik lehetséges gyakorlati kiviteli módját oldalnézetben, valamint a C és D metszet szerint, 5. ábra a berendezés nagynyomású változatának elvi vázlatát tünteti fel. A találmány szerinti berendezés szerkezeti felépítését és működését két kiviteli példán mutatjuk be. 1. példa Viszonylag kisebb nyomások, így pl. a városi gázhálózatok 80 kp/m2 vagy földgáz-, és propán-bután gázhálózatok és technológiai (fogyasztó) berendezések 275 kg/m2 értékű, vagy hasonló üzemnyomások esetén a próbanyomást megfelelő magasságú folyadékoszlop hidrosztatikai nyomása útján állíthatjuk elő. A folyadék célszerűen víz, miután ennek alkalmazása esetén a folyadékoszlop milliméterben mért magassága egyenértékű a próbanyomás kp/m2 -ben mért értékével, de alkalmazható higany, vagy más eltérő fajsúlyú folyadék is. Az 1 folyadéktartályban a megfelelő folyadéknívó pontos és automatikus beállítására a 2 túlfolyó cső szolgál. Az 1 tartály célszerűen kúpos -alsó határoló felületéhez csatlakozik a 4 összekötő vezeték, amely alul függőlegesből vízszintesbe fordul, és vízszintes szakaszának tengelyétől a 2 túlfolyó szintjéig terjed a nyomás előállítására szolgáló 6 folyadékmagasság. A 4* összekötőcső vízszintes szakaszához csatlakozik az 5 kapilláris 5 mérőcső. Az 5 mérőcső (mérőszakasz) a 7 csőben folytatódik, amely vízszintesből függőlegesbe fordul és célszerűen az 1 folyadéktartály szintje fölé emelkedik. Itt a 8 összekötő csőszakaszban folytatódik, amelynek 12 csőcsonkja a mérendő 10 térrel való összekötésre szolgál. A 8 összekötő csőszakaszból ágazik ki a 10 visszacsapó szeleppel ellátott 9 csőszakasz, amelynek 11 csonkja a nyomásforrás csatlakoztatására készül. Az 5 kapilláris mérőcső 14 mérőszakasza mellett beosz-15 tással ellátott skálát helyezünk el, amely célszerűen az 5 mérőcső térfogatának hosszmenti változására van kalibrálva, és amelyen a 13 határfelület helyzetének megfelelően közvetlenül térfogat értékek olvashatók le. A beosztás készülhet természe-20 tesen hosszegységek szerint is, ebben az esetben az 5 kapilláris mérőcső keresztmetszete alapján számítással határozható meg a térfogat A berendezés célszerűen két méréshatárral 25 alakítható ki. Ennek megoldására egyik lehetőség az, amikor két különböző belső átmérőjű kapilláris csőszakaszt párhuzamosan kapcsolunk. A 2. ábrán feltüntetett ezen megoldás esetében az 1 folyadéktartály 3 kúpos alsó határoló felületéhez csatlakozó 30 4 összekötő cső vízszintes szakaszához a 15 kisebb. és a 16 nagyobb belső átmérőjű kapilláris mérőcső csatlakozik és a 16 kapilláris mérőcsőnek a 4 összekötő cső felőli oldalán a 17 elzáró elemet, célszerűen tűszelepet helyezzük el. A 15 és 16 35 kapilláris mérőcsövek belső átmérőjét célszerű úgy megválasztani, hogy azok keresztmetszete 1 :9 arányú legyen. A két kapilláris mérőcső egyesülve csatlakozik a 7 felszálló csőág vízszintes szakaszához. 40 A 15 kisebb belső átmérőjű kapilláris mérőcsőhöz ez esetben a 18. a 16 nagyobb belső átmérőjű kapilláris mérőcsőhöz a 19 mérőszakasz tartozik, a megfelelő skálával. A 2 méréshatárú kapilláris mérőcső megoldható 45 a 3. ábra szerinti módon is. Itt az 1 folyadéktartály 3 kúpos alsó határfelületéhez csatlakozó 4 összekötő cső vízszintes szakaszához előbb a 15 kisebb belső átmérőjű, majd ehhez a 1 (•> nagyobb belső átmérőjű kapilláris mérőcső csatlakozik, mely 50 utóbbi a 7 felszálló csőág vízszintes szakaszához van kapcsolva. Ez esetben a 18 és 19 mérőszakaszok egymást követően helyezkednek el. bár mindkettő „0"-tól kezdődő osztással van ellátva. Az így szerkesztett berendezés segítségével 55 eszközölt vizsgálat (mérés) során az 1 folyadéktartályt folyadékkal feltöltjük mindaddig, amíg a folyadék a 2 túlfolyó csövön ki nem ömlik. A feltöltést ajánlatos bizonyos idő után utántöltéssel kiegészíteni, hogy a folyadékból eltávozó gázbubo-60 rékok helyét is folyadékkal kitöltsük. A folyadék behatol az 5 kapilláris mérőcsőbe is. Ezután a 11 csőcsonkon és a 10 visszacsapó szelepen keresztül a 12 csőcsonkhoz csatlakoztatott vizsgálandó teret a nyomásforrásról a próbanyomásra folyadékkal 65 (összenyomható vagy összenyomhatatlan folyadék-
