171098. lajstromszámú szabadalom • Tűzoltópor és eljárás annak előállítására

3 171098 Felismertük, hogy a tűzoltáshoz szükséges anyag tulajdonságok — nevezetesen az oltóképesség és a kilövellhetőség - egyes anyagokon nem együttesen, hanem külön-külön is előfordulnak, ezért ezen tulajdonságokat külön-külön bíró anyagok kéve- 5 rékéből állítottuk elő az oltóport. A keverékpor a szokásos tűzoltópornál sokkal kevésbé érzékeny a nedvességre. Míg a hidrokarbonát porok a légtérrel közvetlenül érintkezve veszítenek tűzoltó-képessé­gükből (bár kiszárítva ismét visszanyerik azt), az új 10 keverékpor biztonságosan tárolható anélkül, hogy tűzoltóképessége csökkenne. Csomósodási hajlama nincsen, a csomósodásra hajlamos részecskéket a vízoldhatatlan részek elválasztják egymástól, s így a por könnyen önthető, csomómentes marad. Miután 15 a hidro-karbonátot úgyis finomra kell őrölni és esetleg szitálni is, nincsen szükség az egyenletes szemcsenagyságú és kristályokból álló drágább anyagra, amelyet a tűzoltóság jelenleg használ. 20 Miután anyagának célszerűen 2/3 része, vagy ennél több vízben oldhatatlan, ezen résznek nincs hatása a tűzoltáskor esetleg vele együtt használt oltóhabra, miértis azt nem töri meg. Ez az oltópor oltóhabba] együtt is használható, 25 ami a modern tűzoltás lényeges irányzata (láng ellen por. visszagyúlás ellen hab). Ha a vízben nem oldódó komponens alakját helyesen választjuk meg az pl. az ún. NIRO-készüléken. finom kerámia zagyból porlasztva szárítjuk, úgy ezek az elemek a 3° kívánt szemcsenagyságú apró kiválóan gördülő gomböcskék lesznek. Az ilyen por kilövellhetősége felülmúlja a szokásos tűzoltóporokét. Emellett ezzel a keverékkel sikerül olyan kisméretű aktív anyagot a tűzbe juttatni, ami anélkül nem volna 35 lehetséges, mert a felszálló meleg levegő azt magával ragadná. A porlasztva szárítás alkalmazása lehetővé tes/. olyan technológiát is, amely szerint a szárítandó zagyban az oldható részt feloldjuk és ezáltal az utólagos keverést megtakarítjuk. 40 Találmányunk a tűzoltópor kétkomponensre bontásával elérte, hogy a tűzoltópor egésze iránt támasztott fizikai és kémiai követelmények közül a célszerűen túlsúlyban alkalmazott komponens tesz eleget a fizikai követelményeknek (gördülékenység, 45 kilövelléshez szükséges tömeg, nedvességre érzéket­lenség) és az ún. aktív anyag biztosítja a láng eloltását (fizikai kémiai követelmény: égési lánc letörése). Így a „hordozó" kémiai tulajdonságaitól elte- 50 kinthetünk, ezzel itt a közel gömb alakot (gördülékenység) fajsúlyt és tömeget (kilövelhető­ség) esetleg mikroporózus felületet biztosítjuk. Ha ezeket a tulajdonságokat nem kell az aktív anyag szemcséitől megkövetelni, úgy azt olyan finomra 55 őrölhetjük, amilyenben önmagában tűzoltásra nem volna alkalmazható, azonkívül azért is apríthatjuk az aktív anyagot, mert nem feltétel az „ép kristály felület" (a gördülékenység miatt) így nem fontos, hogy az egyenlő méretű apró kristályokból 6 ° (Solvay) álljon, hanem kiindulhatunk bármely NaHCOj-ból. Az aktív anyag szemcseméretének csökkenté­sével, részecskeszámának növelésével elértük, hogy ez az anyag túlnyomórészt a nagyobb méretű 65 hordozószemcsék felületén helyezkedik el és ezáltal az aktív anyag oltásképessége a keverés folyamán nem csökken, sőt fokozódik. Az elmondottakat laborméretű kiviteli példa ismertetésével kívánjuk jobban megvilágítani. 1 kg • NaHC03 -ot kristályos, technikai - 20 g tech. zinkstearáttal golyós malomban finom porrá őriünk— 40ju alatti szemcsenagyságúra. Azután a golyókat kivesszük és 2 kg porlasztva szárított nyers kerámia anyagot -előnyösen kaolin masszát - keverünk hozzá. Ezen anyag szemcse­nagysága 80 id alatti. Ezt kb. 2 óra alatt homogénra keverjük. A homogenizálást mikroszkóppal ellen­őrizzük, 100 x nagyításnál. Utána a keverést legalább még 4 órát folytatjuk. Ezalatt a tűzoltó­képesség folyamatosan javul. A kész terméket ismert kézi tűzoltókészülékbe töltjük. A leírt példa egy változatában, a kereskedelem­ben ismert ICI gyártmányú - lényegében K2 C0 3 és karbamidból álló — tűzoltóport az előzőekben leírt kaolin-masszával 1 : 1 arányban keverő-malom­ban 24 órán át keverünk, majd utána tűzoltó­készülékbe töltjük. Találmányunk lényegén nem változtat, hogy a gyöklekötő tulajdonságú - és kisebb szemcsenagy­ságú alkotó alsó arányát 1/5-re csökkentjük. Anyaga lehet alkalikarbonát, vagy alkalihidrogén­karbonát, foszfát, vagy hidrofoszfát vagy ezek tetszőleges arányú keveréke. A vízoldhatatlan oxid alkotó lehet pl. kvarcliszt, amelynek éleitől megfosztott részét pl. iszapolással különítettük el, vagy finom üvegpor, amelyet lángon át fújva alakítottunk jó gördülő részecskékké. Ezen anyagok alkalmas voltát pl. úgy állapítjuk meg, hogy 10 atm; kezdeti levegőnyomással 2 m hosszú 8 mm 0-jű csövön fújjuk keresztül, amelynek a végén 6 mm átmérőjű fúvóka van kialakítva. A 4dm3 -es edénybe bemért 2 kg anyagnak legfeljebb a fele célszerűen az 1/3 része maradhat vissza. Alkalmas ezen meghatározásra a „Laboratoire du feu" szerinti, a szakmában ismert vizsgáló­készülék is. Kristályos anyagok zúzott pora. vagy pl, salakőrlet ezt a feltételt nem teljesíti, élei és sarkai miatt. A fenti berendezésekkel kifújható anyagokat közelítően gömb alakú részecskékből állónak kell tekinteni. Bármely irányból mért átmérőjük nem éri el valamely más irányban mért átmérő kétszeresét, Az alkotók keverési ideje ugyancsak változhat, a homogenizálást meghaladó idő előnyös. A keverék bármely ákotóját előzetesen porlasztva is szárít­hatjuk esetleg C02 áramban, vagy más előkezelést is adhatunk. Az alkotók összekeverése a gyök­lekötő oldásával együtt nedvesen is történhet előnyösen, így a száraz keverés már nem szükséges. Mindezen változatok természetesen nem befolyá­solják találmányunk lényegét. Végezetül összefoglaljuk — röviden és a teljesség igénye nélkül - azon előnyös műszaki hatásokat, amelyeket találmányunk eredményez. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom