170969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polírozó vagy csiszolószerszám, pl. polírozó korong vagy lemez előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974.1. 25. (FI-556) Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. V. 31. 170969 Nemzetközi osztályozás: B24D 3/00 Feltalálók: Sáiközi Dezső vegyészmérnök, Nagy Károly vegyészmérnök, Balázs Mátyás vegyészmérnök, László László vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Finomkerámiaipaii Művek „GRÁNIT" Csiszolókorong- és Kőedénygyár, Budapest Eljárás polírozó vagy csiszolószerszám, pl. polírozókorong vagy -lemez előállítására 1 A találmány eljárás polírozókorong vagy henger, tárcsa, lemez, vagy más polírozó (fényesítő) vagy csiszoló szerszám előállítására, melynek vázanyaga (alapteste) részben vagy egészen nem-szövött műszál, a polírozó vagy csiszoló anyaga pedig termé- $ szetes vagy mesterséges abrazívanyag por alakban, vagy szemcsés halmazállapotban. A polírozó- vagy csiszoló szemcsének a vázanyagra való rögzítését általában hőre keményedő műgyantával biztosítják, amikor is a térhálósodási reakciók a vázanyagon in mennek végbe. A rögzítő anyagok kémiai reakcióit adott esetben hőkezeléssel segítik elő. Az ilyen szerszámok előállítására többféle eljárás ismeretes. A 2 665 527 számú USA szabadalom sze- 15 rint a csiszolóréteget a rögzítőanyaggal felragasztják a korongra, a 2 142 397 számú USA szabadalom szerint pedig a vázanyag szálait kártolás után levegőáramban ragasztóanyaggal impregnálják. A 2 958 893 számú USA szabadalom olyan eljárásra 20 vonatkozik, amelynél a szálakat összeragasztják, így csomópontok keletkeznek. Lényegében ezt a módszert alkalmazzák a 3 430 293 és a 3 020139 számú USA szabadalmaknál is. 25 Tapasztalat szerint azonban az ilyen termékek a szükségesnél nagyobb mértékben merevek, ami a gyakorlatban számottevő hátrány. E merevség csökkentésére - főleg a két utóbb említett szabadalomnál — első műveletként rugalmas anyaggal való imp- 30 regnálást alkalmaznak, majd ezt követően ugyancsak rugalmas rögzítőanyaggal erősítik a szemcséket az alaptestre. így a merevség lényegesen csökken, a feladat tehát műszakilag megoldható, de ezek az ismert eljárások nagyon bonyolultak, kényesek és költségesek. Az ismert eljárások további hátránya, hogy vastagabb rétegben az impregnáló és a rögzítő anyag szórása nem alkalmazható, mert a belső részeken, ill. az anyag teljes vastagságában nem lehet az anyagot egyenletesen elosztani. A szórásnál ugyanis az anyag elosztását a szórt cseppek véletlen elrendeződése, vagy elhelyezkedése határozza meg. Ismeretes továbbá a csiszoló vagy polírozó anyagnak az alaptestbe való behengerlése, ami egyrészt a szemcsék egyenletes elosztását sohasem biztosítja, másrészt nagyon költséges berendezést igényel. Kísérleteink során azt a meglepő eredményt kaptuk, hogy a laza vázanyagot, vagy az abból kivágott alaptestet az impregnáló és egyben rögzítésre is alkalmas folyadékba mártva a szálak megtartották rugalmasságukat, miközben szilárdságuk növekedett, a kuszált szálak érintkezési helyeiken összeragadtak és a később felhordott szemcsék a szálakon egyenletesen helyezkedtek el. A találmány lényege tehát, hogy a laza, nem-tömörített nemezanyagú alaptestet (vázanyagot) az impregnálásra és rögzítésre egyaránt alkalmas ol-170969