170966. lajstromszámú szabadalom • Érintkezőrugó szerelvény és eljárás annak szerelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975. IV. 01. (EI-609) Svédországi elsőbbsége: 1974. IV. 08. (74.04713-5) Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. V. 31. 170966 Nemzetközi osztályozás: H01H 3/02 Feltaláló: Lindeberg Sven-Erik villamosmérnök, Huddinge, Svédország Tulajdonos: Telefonaktiebolaget LM Ericsson, Stockholm, Svédország Érintkezőrugó szerelvény és eljárás annak szerelésére 1 2 A találmány tárgya egyrészt érintkezőrugó szerelvény, másrészt eljárás több, egymás mellett elhelyezett érintkezőrugó szerelvény szerelésére. Érintkezőrugó szerelvények bizonyos alkalmazásainál, például crossbar-választógépsávok működ- 5 tetése esetén, a mechanikai rendszernek (szelektorhídnak) a gyártási toleranciák miatt többlet elmozdulást kell végezni annak biztosítására, hogy az érintkezőrugó-kötegek maradéktalanul be tudják tölteni rendeltetésüket. Ezzel kapcsolatban az eddig 10 leggyakrabban ajánlott megoldás az úgynevezett közvetett működtetésen alapul. Ez azt jelenti, hogy a mozgó érintkezőrugók érintkezésbe tudnának ugyan kerülni az álló érintkezőrugókkal, de nyugalmi („elengedett") állapotban visszatérítő rugóerők 15 hatására egy emelőlap megakadályozza az érintkezést. A rugóköteg működtetésekor ezeket a visszatérítő erőket le kell győzni, hogy az emelőlap lehetővé tegye a mozgó érintkezőrugóknak az álló érintkezőrugókkal történő érintkezését. Ennek kö- 20 vetkeztében a mozgó érintkezőrugók véghelyzetét nyugalmi állapotban az emelőlap, működtetett („meghúzott") állapotban pedig az álló érintkezőrugók határozzák meg. Ezért nyugalmi állapotban az emelőlap számára egy ütközőről kell gondos- 25 kodni, amelynek segítségével a két véghelyzet közötti távolságot a kívánt tűrésen belül lehet tartani. Egy ilyen ütköző elhelyezése kézenfekvő megoldásnak látszik, de a mechanikai tervezés szem- 30 pontjából különböző hátrányokkal jár. Ezek közé tartozik például, hogy egyrészt az emelési irányban egységes méretet kell tartani, másrészt az egyes szerkezeti elemek toleranciái kedvezőtlen kombinációkat hozhatnak létre. Jobb megoldást jelent, ha az emelőlap visszatérő mozgását ugyanaz a mechanikai elem állítja meg, amely az álló érintkezőrugók helyzetét is meghatározza. Ilyen elem lehet például egy nyílásokkal ellátott oszlop alakú tömb. Ezekben a nyílásokban az álló érintkezőrugók pozícionálva vannak azáltal, hogy a rugóerők nekifeszítik azokat a nyílások megfelelő oldalainak, a mozgó rugóérintkezők pedig elmozdulhatnak az emelőlap által megszabott mértékben. Mivel az emelőlap egy alsó és egy felső visszatérító'rugó közé van helyezve, ezért célszerűnek látszik a kívánt megállítást úgy biztosítani, hogy például a felső visszatérítőrugó felütközzék az oszlop alakú tömb tetején. Az ilyen megoldás azonban feltételezi, hogy ütközés nélkül az emelőlap a rugóerők hatására még további elmozdulásra is képes lenne. A gyártási költségek szempontjából pedig arra kell törekedni, hogy az emelőlap beillesztését egyszerűen el lehessen végezni. Ezen követelmények kielégítésének egyik módja, hogy a visszatérítőrugókat egymással szembefeszítve alkalmazzuk az emelőlap két végén, úgyhogy az egymás ellen ható rugóerők eredője elég nagy legyen a mozgó érintkezőrugók nyugalmi helyzetbe való állítására. Ennek a megoldásnak azonban az a 170966
