170947. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés

5 170947 6 tartály belsejével közlekedő 7 csatornához van kapcsolva. A 6 tartály alsó része a 8 csővezeték révén egy sor 9 ciklonhoz van kötve, amelyek akkor, amikor száraz anyagot kell folyadékbői visszanyerni mint az ábrázolt példában — arra valók, hogy a száraz anyagot a szárítólevegőtől elválasszák. A levegő a 10 csővezetéken és a 11 motor által hajtott 12 szívóventillátoron keresztül az atmoszférába távozik. A szárító levegő, amely a folyadékból kilépő gázzal telítődik, a 13 csővezetéken keresztül hagyja el a 6 tartályt. Ha teljesen zárt rendszerre van szükség, pl. amikor rossz-szagú vagy mérgező anyagot kezelünk, a 6 tartályból a 13 csővezetéken át távozó szárító levegőt vagy gázt visszavezetjük a 2 ventillátorba, amint az 1. ábrán látható. A folyadékot, amely a szárítás alatt elpárolgott az A kondenzátor segítségével választjuk le, mielőtt a szárító gázt visszavezetnénk a 2 ventillátorba. Amint előbb elmítettük, a 2. ábrán ábrázolt berendezés abba a csoportba tartozik, amelyet az 1265 719 sz. angol szabadalmi leírás ismertet és azokat a részleteket, amelyek a két megoldásnál közösek, pl. az érintkezőtesteket ezért csak röviden ismertetjük. Azonkívül a 2. ábrán látható berendezést folyadéknak gázzal történő szárításával kapcsolatban ismertetjük. A szárítóberendezés 6 tartályt tartalmaz, amelyben sok gömb alakú, előnyösen műanyag 14 érintkezőtest van. A tartály közepében 16 szállítócsiga van elhelyezve, amelyet 15 motor működtet, hogy a 14 érintkezőtesteket a tartály alsó részéből a felső részébe keringtesse. Működés közben a 16 szállítócsiga az érintkezőtesteket folyamatosan keringteti felfelé a tartály középső részébe és a nehézségi erő hatására lefelé a 6 tartály kerületénél, amely a középső részt körülveszi. A szárítandó anyagot egy vagy több 17 vezetéken keresztül vezetjük be a tartály felső részénél. A szárító gázt a tartály kerülete körül elhelyezett 7 csatornán át vezetjük be, amely a tartály falában levő nyílások révén a 18 légbeömlő nyílásokkal közlekedik. A készre gyártott anyagot a 8 csővezetéken keresztül ürítjük (1. ábra). Az elhasznált szárító levegőt a 8 és 13 csővezetékeken keresztül távolítjuk el (1. ábra). Működés szempontjából a berendezés négy szakaszra van osztva, azaz anyagrávivő, fő szárító, végső szárító és elválasztó szakaszra. Az ábrázolt kivitelnél az anyagrávivő szakasz a 17 vezetéket tartalmazza, amelyen keresztül a szárítandó folyadékot vagy zagyot a sík edény alakú 19 folyadéktartályba tápláljuk be. A 19 folyadéktartály szélénél lefelé nyúló ürítőcsövek vannak, amelyek a szállítócsiga tengelye körül helyezkednek el. Az ürítőcsövek közvetlenül a nedvesítő 20 edény felett végződnek, amely a 21 hüvely köré van rögzítve. A 21 hüvely forgathatóan van a 16 szállítócsiga tengelye köré szerelve a 22 lánckerék, 23 lánc, és 24 motor segítségével (3. ábra). A forgás iránya előnyösen úgy van megválasztva, hogy amikor a 16 szállítócsiga az egyik irányban forog, a hüvely a másik irányban forog. A forgás sebessége nem kritikus, hanem a kívánalmak szerint változtatható. A nedvesítő 20 edénybe nyúlnak be a 19 folyadéktartály ürítőcsövein kívül a szállítócsiga tengelyével összekötött spirál alakú 25 karok is. A 19 folyadéktartály és a 25 karok arra valók, hogy a folyadékot a 17 vezetékből közvetlenül 5 levezessék a nedvesíthető 20 edénybe, anélkül, hogy érintkezésbe kerülne pl. a spirális karok felső oldalával, amelyre a megszáradt folyadék vastag rétegei rakódnának le. A nedvesítő edényben a folyadék a 14 érintkezőtestekkel érintkezik, ame-10 lyeket a 16 szállítócsiga vitt be. A spirális 25 karok hatására az érintkező testek beleesnek a folyadékba úgy, hogy szoros kapcsolat és egységes folyadékréteg jön létre az érintkezőtestek felületén. Az érintkezőtestek ezután a nedvesítő edény széle 15 felé és azon túl haladnak, ahol a 26 szórókarok veszik át azokat. A 26 szórókarok a 6 tartály belső falától a nedvesítő•', edény széléig érnek és annak külső pereméhez vannak csatlakoztatva, következésképpen azzal együtt forognak. A szóró-20 karok az érintkezőtesteket egyenletes rétegben szórják az alulfekvő 27 ágyra, anélkül, hogy nyugalmi szög képződnék. A második szakasz, amely a fő szárító szakasz, a bevont 14 érintkezőtestekből álló 27 ágynál 25 kezdődik és ennek az ágynak a felső részét tartalmazza. A fő szárító szakaszban a lefelé haladó érintkezőtestek összetalálkoznak a surágirányban elhelyezett 18 légbeömlő nyílásokból felfelé áramló szárítógáz árammal. Az érintkező testek és a szárító 30 gáz ilyen ellentétes mozgása adja a fő szárító szakaszban a maximális szárító hatást. A fő szárító szakasz után és az ágy alsó részében, különösen a gázbevezetés pontja alatt, a 18 légbeömlő nyílásokba történő gázbevezetés pontja alatt a végső 35 szárító szakasz kezdődik, ahol, amint azt a név is jelzi az érintkezőtestekre rávitt anyag végső szárítása megy végbe. A fő szárító szakasszal ellentétben a végső szárító szakaszban a gáz az érintkezőtestekkel egy irányban halad, ezáltal biztosítva, 40 hogy az utolsó szárító fázis olyan finoman menjen végbe, ahogyan csak lehet. Ez rendkívül fontos akkor, amikor az érzékeny anyag túlhevítését kell megakadályozni mint pl. táplálék vagy hasonló esetében. Végül a 14 érintkezőtestek a negyedik és 45 utolsó szakaszba, a szétválasztó szakaszba jutnak, amely a 6 tartály legalján helyezkedik el és amelyben a készre gyártott anyagot elválasztjuk az érintkezőtestektől, és ezeket azután az anyagrávivő szakaszba visszük vissza a 16 szállítócsiga segítségével, 50 hogy a következő szárító ciklusban felhasználásra kerüljenek. Amint a 2. ábrából kitűnik, a szétválasztó szakaszban több összedolgozó elem van, amelyek közül az első két betápláló 28 kar. Ezek az ágy 55 legalsó részében vannak elhelyezve, közvetlenül a tartály keresztmetszetének összeszűkülése felett. A 3. ábrából látható, hogy a 28 karok, amint felülnézetben látható, spirál alakúak lehetnek, amelyeknek felülete a tartály közepétől kiindulva nő. A 60 betápláló karok beömlő nyílásának magassága lényegében állandó a keresztmetszet mentén, ahogy a 2. ábrából látható, és lényegében kettőtől öt, előnyösen három érintkezőtest teljes átmérőjével egyenlő. Ez előnyös méretnek bizonyult, mivel 65 meggátolja, hogy a gömb alakú érintkezőtestek a 3