170905. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedvesség hatására lágyuló és duzzadó textilanyagok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. X. 09. (TE-796) Közzététel napja: 1977. IV. 28. Megjelent: 1978. IV. 29. 170905 Nemzetközi osztályozás: D06M 15/16 Feltalálók: Keszthely Anna oki. vegyészmérnök 40%, Bercsényi L. György oki. vegyészmérnök 30%, Mayer László oki. vegyészmérnök 30%, Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás nedvesség hatására lágyuló és duzzadó textilanyagok előállítására 1 A találmány nedvesség hatására lágyuló és duzzadó textilanyag, előállítására vonatkozik. Ismeretes a textiliáknak olyan kikészítése, amikor műgyanták, reaktív gyanták, illetve poiirríerek oldatával vagy vizes diszperziójával az alapszövetnek az ere- 5 detinél sokkalta nagyobb merevséget lehet kölcsönözni [Seidel, M. Textilveredlung 2,(1967) 356-361.] A tapasztalat szerint azonban az elért hatás - főleg a műgyantás és az egyes polimer-diszperziós kikészítések esetében - nem eléggé tartós, a termék pedig 10 sok esetben nem mosásálló [Whitfield, R. E. TextÜe Res. J. 31 (1961) 704-712]. Kedvezőtlen az is, hogy a kikészítés többnyire savas jellegű katalizátorok alkalmazásával történik. Ez károsítja a cellulózt, és így a kezelt anyag 15 szilárdsága csökken. A kívánt merevség eléréséhez emellett aránylag nagymennyiségű gyantára van szükség, ami rontja a kelme kopási szilárdságát, sőt törésre is hajlamossá teszi. Ismeretesek gyűrődésmentesítésre szolgáló eljárá- 20 sok is, amelyek az alapszövet és a kikészítőszer között létrehozott tartós keresztkötések kialakulásán alapulnak [Rogovin Z. A. Chemiefasern 10 (1968) 738-746]. Bár a cellulóz alapú szálak e módszerek segítségével előnyös technológiai tulaj- 25 donságokkal ruházhatók fel, ezzel egyidejűleg azonban a termék minőségét csökkentő szilárdsági veszteségek lépnek fel. Kidolgoztak olyan kombinatív eljárásokat is, ahol a kívánt tulajdonságot az elkerülhetetlen szilárdságveszteségek egyidejű csökken- 30 tése mellett kívánták megvalósítani [Kuhn, M., Melliand Textilberichte 37 (1956) 63-72]. A módszerek azonban általában költségeseknek bizonyultak. Ismeretesek végül a vízállóságot javító kikészítések, amelyek a teljes vízhatlanságtól az egyszerűbb víztaszításig, illetve vízlepergető hatásig — széles skálában — a legkülönbözőbb igények kielégítésére irányulhatnak. [DBP. 1 122 215 (1967) Kalle AG, BRD]. E módszerek hidrofób anyagoknak textiliára történő felvitelén, illetve a textiliának ezekkel való bevonásán alapulnak. Ezen eljárások közül a legelterjedtebbnél a textiliára paraffin emulziót visznek fel. Kedvezőtlen, hogy a kikészítés nem tartós, a termék pedig nem mosható. Tartósság szempontjából sokkal előnyösebb a költséges szilikon emulziós kikészítés. [Brandrup, J., Polymer Handbok, Interscience Publ. J. Wiley s. Sohns., New York 1966] Hidrofób anyagokkal való teljes bevonáson alapuló kikészítések esetében a textília felületén egy vékony műanyagfilmet állítanak elő, melynek következtében a termék elveszíti levegő- és páraáteresztő képességét, és így ruházati célokra nem lesz alkalmas. A találmány célja az ismert kikészítési eljárások hátrányainak kiküszöbölése és olyan eljárás kidolgozása, amelynél a kezelés következtében a textiltermék rugalmasan merevvé, formatartóvá tehető, eközben megtartja levegő- és páraátbocsátó képességét, víz hatására ideiglenesen^ elveszti merevségét, 170905