170879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bináris jelsorozat egyidejű keret és multikeret szinkronizálására hírközlő berendezések részére
5 17üg79 6 álló áramkörrel előállítjuk a Q0 =Q?+Q?+Qi + + Q2 + Q3 + Q4 jelet, ezt a shift regiszter bemenetére adjuk és a regisztert 2n óraütemenként léptetjük. Az A2 —A m+1 állapotokban figyeljük, hogy a szinkroncsatornának tekintett csatorna jelei a páratlan keretekben (tehát az előbbi első „0"-tól számított k • 2n-edik bit-ek) mindig „0" értékűek-e. Ha nem találunk hibát (H = 0), akkor a rendszer két keretenként (2n bit-enként) mindig a következő állapotba lép tovább. Közben a páros keretekben a vélt szinkroncsatorna bit-jeit egy m-fokozatú shift-regiszterbe írjuk, és — ugyancsak ellenkező információ beérkezéséig — úgy tekintjük, mint a szinkroncsatorna 2m bit periodicitása részének bit-jeit. Ha viszont bármelyik állapotban hibát észlelünk (H = = 1), vagyis páratlan keretben „0" helyett „1" érkezik a vett jelsorban, akkor a figyelt csatorna nem lehet szinkroncsatorna, ezért a rendszer visszatér az Aj állapotba és elölről kezdi a szinkronkeresést, vagyis figyeli, hogy a vett jelsorban az eddig vizsgált csatorna után mikor jön be az első „0" bit stb. A szinkronkeresést lényegesen meggyorsíthatjuk az alábbi módon: A keresés alatt a vélt szinkroncsatorna páratlan keretekben lévő jele utáni h db csatorna bit-jeit figyeljük és ezek közül az „1" értékűeket párhuzamossoros átalakítóba (h + 1 fokozatú shift-regiszterbe) írjuk, a léptetés irányával ellenkező sorrendben, az utolsó előtti tagon kezdve. így megjegyezzük, hogy a következő h csatorna közül melyikben találtunk „1" értéket, (h értéke 1,2, ... 2n -1 lehet, azonban h > 10 választás már csak jelentéktelen mértékben csökkenti a szinkronkeresési időt h = 10-hez viszonyítva). Amelyik csatornákban ugyanis előzőleg „1" érték volt, azokat nem kell figyelembe venni, mint lehetséges szinkroncsatornát az Ai állapotban akkor sem, ha pillanatnyi értékük „0" is lenne. Az „1" értékeket azért kell shift-regiszterbe (és nem egyszerűen h elemű memóriába) írni, hogy annyiszor léptethessük a bejött információt, ahányszor a keresésben egy következő csatorna vizsgálatára térünk át. így ugyanis a shift-regiszter h +1 -ik eleme a vélt szinkroncsatornáról, h-ik, h—1 -ik, h—2 -ik ... eleme pedig mindig a vélt szinkroncsatorna utáni első, második, harmadik, ... csatornáról mondja meg, hogy az eddig bejött jelsor alapján lehet-e szinkroncsatorna. Az Am+2 —A s _! állapotokban a működés azonos az előző állapotokéval, az eltérés csak annyi, hogy itt már nemcsak a páratlan keretek „0" bit-jeit figyeljük, hanem a páros keretek- szinkron bit-jeinek helyességét is. Erre azért van lehetőség, mert az Am+ i állapotban már az m-edik jelet is beírtuk az m-fokozatú shift-regiszterbe a vélt szinkroncsatorna páros keretekben lévő jeleiből, ezek viszont a korábbiak szerint meghatározzák a multikeret fázisát és így a következő páros keretben a szinkronjel értékét. Ezek generálásának egyszerű módja az, hogy az m + 2 állapottól kezdődően nem a bejövő jelet olvassuk az m-fokozatú shift-regiszterbe, hanem az adóoldalon is használt visszacsatoló áramkörökkel 2m állapotú generátornak kapcsoljuk. Ezekben az állapotokban tehát csak akkor nincs hiba (H = 0), ha a vélt szinkroncsatorna minden jele előírt értékű. Az As állapotban tekintjük megtaláltnak a szinkront. Itt kell a berendezés időosztó áramköreit megfelelő fázisba hozni. Ez egyaránt vonatkozik a keret és multikeret időosztó áramköreire. S értékét az szabja meg, hogy milyen biztonsággal akarjuk elkerülni a téves beszinkronizálást. Ha a vett jelsor információt hordozó csatornáinak bit-jei azonos valószínűséggel vesznek fel „0" és „1" értéket, akkor a téves szinkronizálás valószínűsége 22s ~ 3—m . 5 Az As+1 ... A s+r _i állapotokba a rendszer akkor jut, ha szinkronizált állapotban a szinkronjelben hibákat észlel (H = 1). Minden hibás szinkronizáló bit egy előrelépést eredményez. Ha a hibák száma egy meghatározott T időn (pl. egy multikereten) belül nem éri el r 10 értékét, a hibákat az átviteli út jeltévesztéseinek tulajdonítjuk és az eddig számolt hibákat töröljük avval, hogy a rendszert az As állapotba visszük vissza. Ha a hibák száma T időn belül eléri az r értéket, ezt a szinkronizáció hibájának tekinthetjük, a rendszert az Aj álla-15 pótba visszük és evvel elölről kezdjük a szinkronkeresést, r értékét minél nagyobbra célszerű választani annak érdekében, hogy igen zajos vétel esetén is megtartsuk a szinkronizációt és ne kezdjük el feleslegesen a szinkronkeresést. Másrészről r-nek lényegesen kisebbnek kell 20 lennie, mint z/2, ha T a multikeret ideje, mert csak z/2 a hiba várható értéke akkor is, ha a szinkronizáció megszűnt. A 2. ábra mutatja a találmány szerinti vevőoldali szinkronizáló áramkör egy lehetséges kiviteli alakjának 25 blokkdiagramját. Az ábrán látható, hogy a kapcsolás bemenetét a 8 és 9 bemenő sarkok képezik. A 8 bemenősarok egyrészt az 1 hibafigyelő 12 bemenetéhez, másrészt a 2 helyi időzítő 22 bemenetéhez, harmadrészt a 7 időkijelölő 54 bemenetéhez csatlakozik. A 9 bemenő 30 sarok az 1 hibafigyelő 11 bemenetére, a 4 beíró kapu 34 bemenetére és a 3 hibaregiszter 27 bemenetére csatlakozik. Az 1 hibafigyelő 14 kimenete a 3 hibaregiszter 31 bemenetére, 15 kimenete a 3 hibaregiszter 30 bemenetére 35 és a 6 állapotmemória 48 bemenetére csatlakozik; az 1 hibafigyelő 16 kimenete a 2 helyi időzítő 21 bemenetére, 17 kimenete a 6 állapotmemória 42 »bemenetére csatlakozik. A 2 helyi időzítő 23 kimenete a 3 hibaregiszter 29 be-40 menetére és a 6 állapotmemória 43 bemenetére csatlakozik. A 2 helyi időzítő 24 kimenete a 3 hibaregiszter 28 bemenetére csatlakozik. A 2 helyi időzítő 25 kimenete egyrészt az 1 hibafigyelő 19 bemenetére, másrészt az 5 referencia jelgenerátor 39 bemenetére csatlakozik; a 2 45 helyi időzítő 26 kimenete az 1 hibafigyelő 18 bemenetére, valamint a 7 időkijelölő 51 bemenetére csatlakozik. A 3 hibaregiszter 32 kimenete az 1 hibafigyelő 13 bemenetére csatlakozik. A 4 beíró kapu 36 kimenete az 5 referencia jelgenerá-50 tor 38 bemenetére csatlakozik. Az 5 referencia jelgenerátor 40 kimenete az 1 hibafigyelő 10 bemenetére, a 4 beíró kapu 35 bemenetére és a 7 időkijelölő 50 bemenetére csatlakozik. Az 5 referencia jelgenerátor 41 kimenete a 6 állapotmemória 47 55 bemenetére csatlakozik. A 6 állapotmemória 44 kimenete a 4 beíró kapu 37 bemenetére csatlakozik. A 6 állapotmemória 45 kimenete egyrészt az 1 hibafigyelő 20 bemenetére, másrészt a 7 időkijelölő 49 bemenetére csatlakozik. A 6 állapot-60 memória 46 kimenete a 3 hibaregiszter 33 bemenetére csatlakozik. A 7 időkijelölő 52 és 53 kimenetei a szinkronizáló áramkör kimenő sarkai. Az ábra szerinti kapcsolás az alábbiak szerint műkö-65 dik: A 2 helyi időzítő szokásos, megfelelő kapuáram-3
